SZAKONYI DÁVID
Médiaideológiák

Orbán Viktor miniszterelnök a napokban felvetette, hogy a kormány vonjon össze több politikai napilapot. Elsősorban a Magyar Hírlap (MH) és a Napi Magyarország (NM) került terítékre. A Magyar Hírlap tulajdonosa, Jürg Marquard meghiúsította a kormány ezen tervét, nem adta el lapját. Az ugyancsak magántulajdonban lévő Napi Magyarország illetékese úgy tájékoztatta lapunkat, hogy velük még nem folytatott a kormány konkrét tárgyalásokat. Mint ismeretes, a kormányfő kijelentette, hogy a Magyar Nemzet (MN) azért marad önálló, mert ez az egyetlen politikai napilap, amely átvészelte a kommunista érát, ezért nemzeti örökségként kezelik. Lapideológiákról kérdeztük Ludvig Emilt, a Napi Magyarország vezetőszerkesztőjét, Kristóf Attilát, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnökét és Karcagi Lászlót, a Népszabadság főszerkesztő-helyettesét s Lengyel Lászlót a Magyar Lapkiadók Egyesületének Elnökét

Jürg Marquard médiacézár és Kőszegi Ferenc, a Mai Nap főszerkesztője. Találkozók előtt    Fotó: Vörös Szilárd

Ludvig Emil, a Napi Magyarország vezető szerkesztője - a Magyar Fórum volt főszerkesztője - lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a kormánynak mindössze csak felvetése volt a három újság összevonása, konkrét tárgyalások azonban kizárólag az MH-val voltak. Ludvig szerint egyik újság sem hajlandó feladni álláspontját, irányultságát, sem az NM, sem az MH, amely napilapok szellemisége nagyban különbözik egymástól. „Még a beosztottak szintjén sem tudom elképzelni, hogy közös nevezőre juthatna e két újság, nem is beszélve a tulajdonosokról” - jelentette ki. Kifejtette, hogy a kormány választása azért esett részben az ő lapjukra, mivel az ő szellemiségük az, amely a leginkább közel áll a jelenlegi kormányéhoz. Elmondta, hogy az egyre több állami hirdetés olcsóbbá teszi újságuk megjelentetését, ami nagy előny számukra más napilapokkal szemben. Megfigyelése szerint lapjuk az egyetlen, amely az utóbbi időben növelni tudta piaci részesedését.
Kristóf Attila, az MN szerkesztőbizottságának elnöke a Heteknek elmondta, hogy nagyon megtisztelőnek tartja Orbánnak lapjukról tett nyilatkozatát. A miniszterelnök nem tett üzleti ajánlatot az MN-nek, és közvetett módon sem szól bele a lap életébe - állította Kristóf. „A rendszerváltást követően négy nagy, országos, reggeli napilap volt Magyarországon. Ezek közül egy, a Népszabadság egyértelműen eldöntötte, hogy a baloldalon kívánja folytatni, hiszen a fejlécén is az állt: szocialista napilap. A Magyar Hírlap belső szerkesztőségi döntés alapján elengedte, illetve eltávolította azon munkatársait, akik nem értettek egyet azzal, hogy az MH radikoliberális SZDSZ barát legyen. A Népszava hagyományai alapján is baloldali, hiszen a szakszervezetek lapja volt. Az MN, amely most 60 éves, alapításakor, mikor Pethő Sándor létrehozta, ezzel a szlogennel indult: »A Magyar Nemzet küzd azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon.« Ez akkoriban nyilván a nácizmus elleni küzdelmet jelentette” - mondta Kristóf. „Később azonban ez egyben a bolsevizmus ellen is kiélezett fegyver lett. Pethőnek a szentistváni állam volt az eszménye. Ez lapunk legkorábbi hagyománya. Nyilvánvaló, hogy a szocializmus építése során ez az eszme, gondolkodásmód, egyáltalán a polgári szemlélet nem maradhatott érintetlen. Ám érintetlen maradt hosszú ideig a lap színvonala, kulturáltsága, valamint a Szabad Néptől és a Népszabadságtól teljesen eltérő hangja. Mikor eljött a rendszerváltás, újra aktuálissá vált a pethői tradíció. Ekkor elkezdődött egy »űzködés«, ám anélkül, hogy valakit is eltávolítottunk volna, soraink megváltoztak. Lapunk munkatársainak többsége szívesen folytatta a polgári hagyományt. 1996-tól nagyon nehéz és szűkös körülmények közt működtünk, de mégis sikerült magunk köré gyűjteni a polgári-nemzeti intellektuális erőket. Így olyan hangvétel jöhetett létre, amely képes volt ellensúlyozni az egyébként kitűnő szerkesztésű Népszabadságot. Megerősödött hű olvasótáborunk, mely hagyományosan értelmiségi. Ezért gondolom, hogy lapunk egy komoly, mértékadó, polgári lap alapja lehet, amelynek léte nemzetérdek. Ehhez azonban további fejlődésre van szükség, amihez viszont pénz kell. Lapunk deficitje viszonylag kicsi lett, kis ráfordításokkal meg lehetne menteni. Ha azt akarjuk, hogy az MN mint nemzeti érték ne tűnjön el, akkor meg kell tartanunk. Nem egy párt, hanem az ország érdeke” - hangsúlyozta lapunknak Kristóf, aki leszögezte, hogy egyáltalán nem áll szándékában lekicsinyelni a hozzájuk hasonló konzervatív polgári újságokat, mint amilyen például a Napi Magyarország vagy a Demokrata.
Karcagi László, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese a kormány kútba esett tervéről kifejtette: „A lényeg az, hogy üzletileg nagyon rossz fogás lenne a tüzet a vízzel házasítani, ugyanis annak eredménye gőz, azaz jóformán semmi. Az NM és az MH olvasóközönsége nem kompatibilis, valamelyiket elvesztették volna, ha nem mind a kettőt, attól függően, hogy milyen szellemben folytatódott volna a munka.
Karcagi furcsállotta, hogy arra hivatkozva kívánnak mesterségesen konkurenciát teremteni a nyereséges Népszabadságnak, hogy az túl előnyös helyzetből csöppent a piacra. A lapnak a nyolcvanas évek végén mintegy ötszázezer előfizetője volt, ami a rendszerváltás idején rövid idő alatt a felére zuhant. Akkoriban egyetlen magára valamit adó újságíró sem ment el a Népszabadsághoz dolgozni, egyrészt ideológiai okokból, másrészt, mert meg voltak győződve arról, hogy a Népszabadság eltűnésre van ítélve. A munkaerőben olyan létszámhiány volt, hogy saját tanfolyamokat kellett indítania a lapnak, hogy feltöltsék a munkahelyeket. „Nálunk a hír valóban szent, csak a vélemény szabad, erre rigorózusan felügyelünk. Szeretnénk, ha híreink minél frissebbek, hitelesebbek lennének. Igyekszünk helyet adni az általunk alapvetően képviselt politikai meggyőződéstől eltérő véleményeknek is. Azt kell mondjam azonban, hogy vannak olyan politikai helyzetek, mikor az általunk képviselt vélemények súlya megnő. Nagyjából ezek azok, amiket mi tenni tudunk a sikerünk érdekében” - mondta Karcagi, aki aggályosnak tartotta, hogy a létrejött - bár torz - piaci alapokon játszódó verseny az újságok között megtorpanni látszik, mivel a kormány bele akar avatkozni a küzdelembe. „Viszszaállamosítással kiemelnének és kitartanának bizonyos újságokat. Alapvetően egyébként abszolút semmi kifogás nem emelhető az ellen, ha egy párt, politikai irányzat akar és létrehoz egy olyan sajtóorgánumot, amelyben a saját hangját hallatja, úgy és olyan terjedelemben, amint az neki tetszik” - szögezte le Karcagi. Kérdésünkre, hogy a Népszabadság hová sorolja magát, a főszerkesztő-helyettes elmondta, hogy szeretnék, ha pártoktól független baloldali újságként léteznének, de vannak helyzetek, mikor bizonyos cikkeknek a politikai szerepe óhatatlanul nagyobb, mint szeretnék.
Lengyel László, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke megkeresésünkre elmondta, hogy ők csak a lapkiadást fenyegető ügyek esetén emelnének hangot, újságot eladni vagy venni bárkinek joga van. „Hogy a kormány mit akar, azt nem tudjuk” - mondta, ám hozzátette, Stumpf István nyilatkozataiból az derül ki, hogy egy kormányhoz közel álló lapot szeretnének mesterségesen létrehozni sajtószabadság ürügyén. Mindazáltal szerintük az akció nem korlátozná a sajtószabadságot, a sajtó összességében szabad és független. „Mesterségesen nem lehet beavatkozni, nem lett volna komoly esélye egy ilyen lapnak. A Magyar Nemzet nem tudná jelentősen növelni az eladott lapszámokat akkor sem, ha tőkeinjekcióval próbálnák az újságot feltámasztani. 1990 óta előfizetőinek 80 százalékát elvesztette, pedig akkor volt a legjobb helyzetben. Ennek mi az oka? Az, hogy az olvasók igényét nem elégítette ki. 170 ezer előfizetőből mára csak 26 ezer maradt. Az olvasóra akkor sem lehet rákényszeríteni, hogy olvasson olyat, ami neki nem tetszik, ha ingyen van” - mondta Lengyel. „A konzervatív lapok nagyon a saját köreikben mozognak. A lapkiadás és az újságírás olyan dolog, amihez érteni kell. A Magyar Nemzet sikertelenségéről saját maga tehet” - tette hozzá.