Vissza a tartalomjegyzékhez

HACK MÁRTA
Nem volt rájuk méltó e világ

A Hanukka az egyik legnépszerűbb és legtöbbek által megtartott zsidó ünnep. A kiszlév nevű héber hónap 25. napjától ünneplik nyolc napon át. Ez általában decemberre esik, az ünnep idén december 14-én estétől kezdődik. Neve azt jelenti: felszentelés. A jeruzsálemi Szentély újraszentelésére emlékeztet, amelyre három évvel azután került sor, hogy a szír uralkodó, Antiokhosz Epifanész i. e. 167. december 15-én erőszakkal idegen kultuszt vezetett be Izrael e legszentebb helyén. A Hanukka különösen akkor vált fontos üneppé, amikor idegen elnyomás akadályozta a kinyilatkoztatás népének szabad vallásgyakorlatát. Így volt ez a római megszállás alatt is, és nem véletlen, hogy a János evangéliuma följegyzett egy hanukka-ünnepet, amelyen a Názáreti Jézus is részt vett (Ján 10,22).


Hanukka. Gyermekek között különösen népszerű

A Szeleukida dinasztia, amely Nagy Sándor macedon birodalmának egyik, Szíriában és Kisázsiában uralkodó örököse volt, miután i. e. 198-ban megszerezte a Szentföldet, eleinte nem látszott veszélyesnek. Csak annyi történt, hogy néhány hellenizálódott zsidó nagy összeg fejében magas hivatalokat vásárolt meg. A Tóra maradt az ország hivatalos törvénykönyve, a macedon és görög lakosság beáramlása azonban - már korábban is, Nagy Sándor óta - a hellén kultúra széles körű elterjedését is magával hozta. Egymás után épültek Júdában a görög gyarmatvárosok, és bennük a templomok, oltárok, színházak, tornacsarnokok.
Jósua főpap is, aki miután nagy összegért megvette a szeleukida uralkodótól, IV. Antiokhosz Epifanésztől a főpapi rangot, a divatnak hódolva görög névvel Jászónnak hívatta magát. A tehetős rétegek és az ifjúság lelkesen vette át a görögöt, mint köznyelvet, vett részt sportjátékokon a gümnaszionokban, vagyis a görög testkultuszt megjelenítő sportcsarnokokban, mi több, lassacskán divatjelenséggé vált az ifjak körében a görög kalap viselete, amit a birkózás védnökeként hirdetett Hermész isten tisztelői hordtak.
A zsidó társadalom ekkor két markánsan elkülönülő részre oszlott - amely a mai napig érezteti a hatását. Egyfelől a hagyományos vallási értékek követői, a Tórához hű emberek, másfelől a görög kultúra értékrendjéhez asszimilálódott, főként a társadalom elitjéhez tartozó hellén zsidók alkottak élesen szembenálló réteget. A vallási helyzetre jellemző volt, hogy éppen a hagyományos értékeket képviselni hivatott papi és főpapi családok voltak az asszimiláció zászlóvivői, akik ellátták ugyan a templomi szolgálatot, ugyanakkor rendszeresen látogatták a színházat és választották a többi görög szórakozási formát.
IV. Antiokhosz egy sikertelen hadjárata után i. e. 167-ben frusztráltan tért vissza Szíriába Jeruzsálemen keresztül, és meghallva az általa pénzért kinevezett másik főpap - Menelaosz (többet ígért Jászónnál) - elűzését, bosszúból kivégeztetett ezer embert és leromboltatta a város falait. Kifosztotta a Szentély kincstárát. De rájött arra is, hogy ameddig a zsidó nép ősei hitét követi, soha nem fog teljesen behódolni neki. Ezért törvényben, halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg az országban a Tóra parancsolatainak követését, különösen a szombat megtartását és a körülmetélést. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a Szentély oltárára, amelyen az égőáldozatot volt szokás bemutatni a láthatatlan, mindenható, örökkévaló Istennek, egy Zeusz-szobrot állíttatott fel, amely a saját arcvonásait viselte. Meg volt ugyanis győződve, hogy ő e görög főisten megtestesülése, ezért is viselte az Epifanész, azaz „Megjelenés” melléknevet (bár megszállottsága miatt kortársai nevét gúnyosan csak Epimanésznek, „Őrült”-nek ferdítették). Néhány nappal később a szent oltáron disznót is áldozott Zeusz - azaz önmaga? - tiszteletére, szentségtelenné téve így a zsidó Szentélyt.
Jaj volt azoknak, akiket rajtakaptak vallásuk gyakorlásán. Sokan bujdostak családostól a hegyekben, a sivatagban. Tilos volt Mózes könyveit olvasni, sőt el is égették a tóratekercseket. Immár kötelező volt minden fiatalembernek a gümnaszionba vonulni, és görög módra ruhátlanul részt venni a sportrendezvényeken. A parancs megszegőire halál várt. Sokan inkább vállalták a mártíromságot, mintsem megtagadják hitüket. A vértanúság héber neve, a kiddus ha-Sém, szó szerint a Név - Isten neve - megszentelését jelenti.
Egy zsidó pap, Matitjáhu lakhelyén, Modiin faluban kezdődött a nemzeti ellenállás, amikor ő és öt fia megtagadta a kötelező pogány áldozat bemutatását. Matitjáhu fia, aki a Makkábi azaz „Kalapács” melléknevet viselte, idős apja nyomába lépve hamarosan átvette a vezetést. Kis seregével folyamatosan gerillaháborút folytatott, nemcsak a szír megszállók, hanem hellénista zsidó ellenségeivel szemben is. Az elfoglalt városokban szétrombolták a pogány oltárokat, és a tiltás ellenére körülmetélték a zsidó kisfiúkat. A szabadságharcosokat a kitűnő hadvezérnek bizonyuló Júda Makkábi nevéről makkabeusoknak nevezték el. A legjobb szír hadvezér vonult fel a felkelés elfojtására. A zsidó sereg azonban meglepetésszerű támadást intézett a görög sereg táborhelye ellen, s azok megfutamodtak. Lassan minden helység felszabadult, és Júda Makkábi, atyja végakaratának megfelelően, hamarosan Jeruzsálem meghódítása, a felkelés legfontosabb célja felé fordult, ezúttal is sikeresen.
A Szentély helyreállításához megszaggatott ruhában kezdtek hozzá a férfiak. A megszentségtelenített oltár helyébe újat építettek, a hiányzó felszereléseket pótolták. I. e. 164. kiszlév hó 25-én, pontosan három évvel megszentségtelenítése után, újra megkezdődött a templomi szolgálat. Csupán egyetlen korsócska meg nem szentségtelenített olajat sikerült felkutatni, amely a főpap pecsétjével volt ellátva. Ez pedig legfeljebb egy napra lett volna elegendő. Ám a talmudi hagyomány szerint az a csoda történt, hogy az olaj nyolc napig égett. A következő évben ünneppé tették ezeket a napokat, hogy hálát mondjanak Istennek - ez a Hanukka, a felszentelés.
A fény ünnepe ezért örömünnep. Sem böjtölni, sem gyászolni nem szabad. A zsidó otthonokban ennek emlékére esténként színes hanukkagyertyát gyújtanak. Az első nap egyet, a második nap kettőt, és így tovább a nyolcadik este nyolc gyertyájáig. „Áldott vagy Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki csodát tettél őseinkkel annak idején, akárcsak manapság” - hangzik fel az áldás az ünnepen. Hanukka szombatján Zakariás prófétát olvassák a zsinagógában, aki az Isten hét Szellemét jelképező hétágú gyertatartót látva látomásában, így szólt: „Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Szellememmel - így szól az Úr.” A vallásszabadságért vívott küzdelmek e korszakáról a nem kanonikus Makkabeusok első és második könyve tudósít, és közöl megrázó történeteket, akikre, a hitükért számos próbát, kínzást, bujdosást kiállt makkabeusi hászidokra, az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél is hivatkozik később a hit hősei között: „Akik hit által (...) kardélre hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve; akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban” (Zsid 11,37). Neopogány uralmak jöttek és jöhetnek, de a Hanukka gyertyái azt hirdetik, hogy kis fény is legyőzi a sötétséget.