Vissza a tartalomjegyzékhez

SURJÁNYI CSABA
Brit vendégmunkások tragédiája

Négy levágott és az orosz határ közelében az útszélre kitett férfifej jelezte: tragikus végkifejletbe torkollott a már jó két hónapja elhúzódó legújabb csecsen túszügy. Egy fegyveres banda magas váltságdíj reményében október 3-án rabolta el a brit Granger Telecom telefontársaság négy munkatársát. A csecsen hatóságok túszmentési akciójára az emberrablók brutális választ adtak: végeztek valamennyi foglyukkal. A londoni lapok szalagcímei az oroszországi tartományt egyszerűen a „banditák földjének” minősítik.

A 27 éves Darren Hickey korábban is dolgozott már külföldön. Szülei elmondása szerint azért vállalta el a csecsenföldi kiküldetést, mert szeretett volna minél több pénzt félretenni. Bár a rendes évi 20 ezer fontos fizetésük mellett csupán 5 ezer font „veszélyességi pótlékot” kaptak, úgy gondolta, Csecsenföldön úgysem lesz mire elköltenie a pénzét, így szinte az egész fizetését hazaviheti.
Az 58 éves Stanley Shaw új-zélandi állampolgárságú, feleségével és 4 éves kislányával már egy ideje Angliában éltek. Otthonukban október 3-a óta sárga szalagok jelezték a reményt, hogy a fogoly kiszabadul. Mára a szalagok eltűntek: anya és lánya visszautaztak Új-Zélandba.
Rudolf Petschi orosz nyelvtudása folytán került bele a csapatba. A Királyi Híradósoknál eltöltött szolgálati ideje során tanultakat tolmácsként és öszszekötő emberként volt hivatott kamatoztatni. A 42 éves férfinek éppen nem volt munkája, így kapóra jött neki a veszélyes ajánlat. A 46 éves Peter Kennedy nem állt a Granger Telecom alkalmazásában. Korábban a Brit Telefontársaságnál dolgozott, és az itt szerzett műholdas tapasztalatai miatt kapott rövid távú, alkalmi megbízatást a csecsenföldi telefonhálózat kiépítésében.
A Csecsen Telecom az orosz invázió során tönkrement telefonvonalak helyébe új hálózat kiépítésére kötött szerződést az angol céggel, amely óriási fantáziát látott az üzletben. Ezért is vágott bele ebbe a 190 millió fontos beruházásba, annak ellenére, hogy a brit külügyminisztérium az észak-kaukázusi térség veszélyességére hivatkozva igyekezett lebeszélni erről. Ray Verth, a Granger Telecom elnöke úgy nyilatkozott, hogy a dolgozókkal ismertették a kockázatot, amit ők önként vállaltak.
Az áldozatok silány körülmények között éltek Groznijban, a csecsen fővárosban. Mindenütt szétlőtt, kiégett házak, a közbiztonság a nullával egyenlő. A négy férfi közös lakásban, vasajtó mögött élt, biztonságukat a Csecsen Telecom által kirendelt testőrök voltak hivatottak szavatolni. Az emberrablás ugyanis számos fegyveres csoport virágzó jövedelemforrása. A hozzátartozókat egy ideig azzal nyugtatták, hogy külföldi túszokat eddig még sosem öltek meg. A mítosz, miszerint a nyugati állampolgárság bárki életét is megmenthetné a terroristáktól, örökre a múlté.
Az áldozatok lakhelyét a támadók kifigyelték és testőreiket rövid tűzharcban ártalmatlanná tették. A fegyverropogásra nemigen figyelt fel senki, beleértve az 500 méterre álló rendőrörs emberrablás elleni különleges osztagát sem. A túszokat egy eldugott faluba hurcolták, és 1 millió fontos (380 millió Ft) váltságdíjat követeltek értük. A foglyok még meggyilkolásuk előtt alig egy héttel is kapcsolatba léphettek a cégükkel és családtagjaikkal. Elmondásuk szerint a körülményekhez képest jól bántak velük.
A csecsen biztonsági erők néhány napja bejelentették: ráleltek az emberrablók búvóhelyére és megteszik a kellő előkészületeket kiszabadításuk érdekében. A brit képviselők szerint ez a bejelentés az őrültség kategóriájába tartozik, hiszen nyilván pánikba ejtette a terroristákat, ami az ismert tragikus fejleményekhez vezetett. Szerintük mindez jól tükrözi általában a csecsen közállapotokat és a hatóság hozzáállását. Mivel a csecsen biztonsági erők lezárták a térséget, nem lehet biztosan tudni, történt-e egyáltalán rajtaütés vagy bármiféle konkrét kiszabadítási kísérlet.
Az angol cég máris bejelentette: nem küld több alkalmazottat Csecsenföldre. Ehelyett a Csecsen Telecom dolgozói utaznak majd Angliába, hogy a megfelelő kiképzést megkapják. A londoni Daily Telegraph moszkvai tudósítója keserűen jegyzi meg beszámolója végén: a csecsen emberrablók a négy áldozat életét fejenként 250 ezer fontra értékelték. Ők a csecsenföldi kiküldetést ötezerért vállalták.