RAMOR FRIGYES
Clinton Izraelben

„Izrael határozza meg a jövőjével kapcsolatos kérdéseket” - jelentette ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki hangsúlyozta: még Clinton elnök nyomására sem hajlandó további területeket átadni a palesztinok számára, amíg azok nem teljesítik az októberi egyezségben vállalt kötelezettségeiket.

Kődobáló palesztin fiatalok a ciszjordániai Ramalahban. Az intifáda hagyománya tovább él   Fotó: MTI

„Semmi közük hozzá. Mi a saját törvényeinket és szabályainkat követjük” - válaszolta Jasszer Arafat palesztin vezető arra az izraeli követelésre, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács kézfelemeléssel szavazzon az Izrael megsemmisítését célul kitűző alapokmányának megváltoztatásáról.
Az éles hangú nyilatkozatok is jelzik Bill Clinton háromnapos izraeli látogatásának jelentőségét, amely a negyedik és egyben a leghoszszabb eddigi hivatali időszaka során. A látogatás tervezett menetrendje meglehetősen felkorbácsolta az amúgy is túlfeszített idegeket, elsősorban amiatt, hogy Clinton ellátogat a Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt álló Gázába, ahol részt vesz a Palesztin Nemzeti Tanács ülésén.
Az amerikai elnök gázai látogatása túlnőtt az októberben az amerikaiak által kialkudott megegyezés tervezetén. A tíznapos, maratoni tárgyalássorozaton maga az elnök ajánlotta fel jelenlétét a Nemzeti Tanács ülésére. Arafatnak kapóra jött az ajánlat, Netanjahu pedig támogatásáról és segítségéről biztosította Clinton elnököt.
Az októberi egyezmény azonban eddig inkább csak problémát okozott mind az izraelieknek, mind a palesztinoknak. Néhány nappal az amerikai elnök látogatása előtt a két fél között a forráspontig hevült a helyzet. Az izraeli börtönökben lévő 2400 palesztin politikai fogoly éhségsztrájkot kezdett, hogy az oslói megállapodások aláírása után öt évvel követeljék szabadon bocsátásukat. A palesztin lakosság ülősztrájkkal fejezte ki szolidaritását, számos ciszjordániai városban pedig tiltakozásképpen az utcára vonultak az emberek. Ariel zsidó település közelében palesztinok kövekkel dobálták meg az izraeli katonákat, akik gumilövedékekkel és könnygázzal válaszoltak. Nabluszban és számos más ciszjordániai településen is összecsaptak az izraeliek és a palesztinok.
A palesztinok feszült várakozása érthető, hiszen mi is lehetne nagyobb inspiráció az éledező állam számára, mint egy olyan elismert személy megérkezése a vadonatúj Jasszer Arafat gázai nemzetközi repülőtérre, mint Clinton elnök. „Amennyiben az amerikai elnök gépe a gázai repülőtéren landolna, az biztos jele lenne a palesztin állam elismerésének” - mondta Dzsihad Wazir, a gázai program egyik főszervezője. Az izraeliek ezzel szemben azt szeretnék, hogy az elnöki különgép ne Gázában szálljon le, hanem Clinton helikopteren érkezzen a helyszínre.
Az amerikai elnök közbenjáró szerepének megfelelően megpróbálja az egyensúlyt megteremteni menetrendjében is. Ellátogat Masszadába, a zsidó bátorság szimbólumává vált Holt-tenger parti antik erődítménybe, majd felkeresi a palesztin fennhatóságú területen fekvő Betlehemet, Jézus születésének a helyszínét is.
Clinton egy-egy napot tölt el izraeli és palesztin szállásadói körében, a harmadik napot pedig megosztotta a két fél között. A tervezett programot amerikai zsidó csoportok úgy értékelik, hogy a mérleg nyelve megint egy kicsit közelebb billent a palesztinok felé. Szerintük Izrael több figyelmet érdemel, mint amennyit Clinton látogatásával szentel neki.
Palesztin részről rámutatnak, hogy az államalapítástól 1979-ig 31 év telt el, amíg Jimmy Carter személyében amerikai elnök először izraeli területre érkezett. Most, a palesztin önkormányzat megalakulása után mindössze négy évvel Clinton személyében amerikai elnököt üdvözölhetnek palesztin területen. „Ez valóságközelbe hozza Arafat látomását az önálló palesztin államról” - nyilatkozta Dzsihad Wazir.