GADÓ GYÖRGY
A helyzet reménytelen, de nem komoly

A szín- és filmművészet képviselői Bálint Andrástól Szinetár Miklósig, a társadalomtudományok jelesei Bihari Mihálytól Samu Mihályig, ismert újságírók Farkasházy Tivadartól Tamás Ervinig, zeneművészek és atomfizikusok, egyházi személyiségek és politikusok, szakszervezeti vezetők és írók - 179 túlnyomóan közismert név volt olvasható a meghívottak listáján. Sajnálatosképpen mindöszsze mintegy harmincöten voltak azonban ténylegesen ott a kerekasztal-beszélgetésen, amelyre a meghívó szólt. (Az itt megnevezettek is távol maradtak.)

A Haladó Erők Fóruma elnevezésű baloldali csoportosulás demokráciánk állapotáról rendezte a vitát december 4-én a Villányi úti konferencia központban, és a meghívottak szinte népfrontosan széles skálája eleve azt sugallta, hogy a szervezők szerint a magyar demokrácia állapota aligha nagyon megnyugtató - ezért széleskörű összefogásra van szükség. Amihez viszont előbb meg kell egyezni a diagnózisban.
A megjelent közönség kétségkívül úgy ítélte meg, hogy a magyar demokrácia ma elég gyönge lábakon áll, és komoly veszélyek fenyegetik. Ugyanakkor a meg nem jelentek közel százötven főnyi rangos névsora, mely a szűken vett baloldalnál és szélsőbalnál jóval tágabb kört fejez ki, talán a távolmaradásával adott hangot egy ettől eltérő megítélésnek: a demokrácia nem üres formaság és nincs igazán veszélyben Magyarországon.
A demokrácia állapota alapjában véve jó, a szabad választások rendszere működik - hangoztatta bevezető előadásában Bauer Tamás, az SZDSZ országgyűlési képviselője, aki szerint a rendszerváltás nyomán nálunk kialakított politikai intézményrendszer az egyik legjobb a volt szocialista táboron belül. Bayer József politológus professzor, a másik meghívott előadó is úgy látta: amíg lehetőség van a kormányok leváltására, addig a demokrácia eleven valóság. Még ha esetleg nem teljesülnek is a társadalmi igazsággal, a becsületes kormányzattal kapcsolatos elvárások. A harmadik felkért vitaindító előadó Weiner György politológus, az MSZP parlamenti képviselője ugyancsak hangoztatta, hogy - bizonyos kivételekkel bár - a demokrácia formai követelményei érvényesülnek. És amint Bauer hangsúlyozta, a formális elemek léte és érvénye nem lehet indok pejoratív minősítésre.
Minden rendben van hát a magyar demokrácia körül? Ezt nem mondhatjuk. Az utóbbi hónapokban az Orbán-kormány sorra rúgta fel a demokrácia íratlan szabályait - vélte Bauer -, habár az írott törvényeket megtartotta. Bayer József a demokrácia korszerű meghatározásának egyik lényeges ismérvét hiányolta: a szociális államiságot. Weiner György pedig rámutatott: nem valósult meg a demokrácia egyik fontos társadalmi előfeltétele, a konszenzus; túl nagyok az eltérések a konzervatív („keresztény-nemzeti”) jobboldal és a liberális-szocialista tábor között. A jobboldalon csak önmagukat fogadják el a magyar társadalmi-történelmi hagyományok képviselőinek, és a szerintük való történelmi folyamatosságba már a liberálisok sem illenek bele. Ez a felfogás megkérdőjelezi a mostani ellenzék létjogosultságát.
A vita résztvevői ezeket a negatívumokat jóval jelentősebbeknek és veszélyesebbeknek látták, mint a három beveztő előadás szerzői. Illés László irodalomtörténész egyenesen „égbekiáltónak” találta Orbán Viktor nemrég tett kurta kijelentését (ami az ellenzék parlementi kivonulása kapcsán hangzott el), hogy „ellenzék nélkül is jól működik a parlament”. Kemény László politológus szerint a közvetlen demokrácia jószerint sehol sem tart, és félnünk kell a demokrácia törvénybe iktatott elemeinek elsorvadásától. Egy felszólaló a választásokon ismételten nagy arányú választói passzivitást tapasztalt és azt tette szóvá, hogy országos jelentőségű gazdasági ügyekben (amilyen például a Postabank ügye), az állampolgárok nem láthatnak tisztán a vétkesen zavaros, ellentmondó hivatalos információk közepette. Mindez azzal fenyeget, hogy bizalmi válságba jut és gazdátlanná válik a demokrácia.
Míg Bauer Tamás az egyik hozzászólóval szemben hangoztatta: elsietett vélemény, hogy a mai politikában már diktatorikus elemek jelentkeznek, Weiner György közvetve igazat adott azoknak, akik szerint a mai keretek között (vagyis a „burzsoá demokrácia” talaján) mindent meg kell tenni a demokrácia védelmére. Ugyanis - fogalmazott Weiner - „döntő pillanatokban nem a jogi intézmények a meghatározóak”...
A vitában többen sürgettek baloldali, sőt még szélesebb összefogást a (formális) demokrácia kiteljesítésére és megerősítésére, és emlékeztettek arra, hogy az MSZP és az MSZOSZ felelős vezetői már kilátásba helyezték: nem fognak visszariadni a parlamenten kívüli küzdelem törvényes módszereitől. Gyakrolati lépések során kell összekapcsolni a politikai és a gazdasági követelésekért vívott harcot.
A vitaindító előadók viszont sem szükségesnek, sem lehetőnek nem láttak valamiféle népfrontszerű öszszefogást, sőt még olyat sem, mint amilyen a Demokrtaikus Charta mozgalma volt. A veszélyek nem annyira nagyok - fogalmazott Bayer József -, másrészt az európai politika mai trendjei nem kedveznek, hanem épp ellene hatnak az úgynevezett weimarizációnak, vagyis annak, hogy diktatorikus nacionalista erők visszaéljenek a demokrácia intézményeivel és magukhoz ragadják a hatalmat. És önmagában az még nem a demokrácia veszedelme, ha Orbán és a Fidesz „nyomul”, és össze akarja kovácsolni heterogén táborát. Egy kétpólusú rendszer (egyik oldalon a jobboldali konzervatív, a másik oldalon a szociálliberális erőkkel) akár a demokrácia megszilárdulását is hozhatná - tehetjük hozzá. És méltányolható Bayer professzornak az az érve is, hogy az MSZP számára is jobb lenne, ha az SZDSZ sajátos, markánsabb profilt alakítana ki, így hát a jobboldallal szembeni pártszövetségek számára nem jött el az idő.
A magyar demokrácia helyzete (hogy a vitát summázzam) a szélsőbal értelmezésében reménytelen, hiszen meg kell maradnia burzsoá, „formális” demokráciának, ám nem súlyos: a civil szervezetek messzemenő bevonásával, a politikai és gazdasági követelések összekapcsolásával korrigálhatók fogyatékosságai, fejleszthető szociális jellege, erősíthetők benne a közvetlen demokrácia elemei.