KEREKES A. LIZA, FITOS MARIANN
Egy csíz a csupasz körtefán

A fent említett szárnyas - legalábbis angol barátaink szerint - karácsony első napján köszönt minket, nyomában népes állatsereglettel az elkövetkező tizenkét napon.Ki is hozza tulajdonképpen az ajándékokat? Milyen madár szerepel legtöbbet az étlapon?A környező országokban körülnézve kiderült, hogy nem mindenhol 24-én „szentestéznek”, nem mindenki állít karácsonyfát és nem mindenki „Jézuskától” várja az ajándékot.

Szerb szomszédaink például január 6-án látnak neki az ünneplésnek szűk családi körben. A gyerekeknek szánt ajándékokat a lakásban szétszórt szalma közé rejtik. Az est fénypontja a csésznica nevű sütemény asztalra kerülése, melynek tésztájába pénzdarabot sütnek.A pénzre ráharapó szerencsés megtaláló már annak is örülhet, ha nem köt ki a fogászaton. Másik specialitásuk egyfajta fonott kalács, tetején jelképes díszítéssel. A közepébe helyezett gyertyát „szenteste” gyújtják meg és fényénél közösen énekelnek.
Hasonlóképpen Románia kisebb falvaiban sem annyira az év lezárása, sokkal inkább az új év kezdete e jeles ünnep. Jellegzetesen román szokás a házról-házra járás és a lakók énekkel való köszöntése - a kolindálás -, melyért pénz és sütemény a fizetség (angol megfelelője: Christmas carols). A rokonok és barátok képeslapokon kívánnak minden jót egymásnak az elkövetkezendő esztendőre.
A kommunizmus ideje alatt tilos volt vallási témájú lapokat küldeni. A párttitkár gyanúját elkerülendő, még ünnepélyesen sem öltözködtek az emberek. Úgyszólván semmi sem utalt a karácsonyra. A télapót kitolták december 31-re, és akkor ünnepelték. Bár a félénkebb vallásosak nem mertek fát állítani 24-én, mert veszélybe sodorhatták volna magukat, a székelyek ezt a napot már korábban is megünnepelték. Igaz, teljes elsötétítés mellett. Manapság a karácsonyfát a Télapó hozza, akitől az ajándékokat is várják. Az ajándékozást náluk is természetesen bőséges evés-ivás előzi meg. Jellegzetes ételük a töltött káposzta és a jól feldagasztott diós kalács.
Északkeletre tőlünk, Lengyelországban, az egész rokonság a család valamelyik tagjánál gyűlik össze 24-én este. A fenyőt közösen díszítik
föl papírfüzérekkel, üveggömbökkel, égőkkel.
Vacsora előtt a vendéglátó házigazda - előételként - körbekínál egy nagyobb méretű ostyát, melyből mindenki mindenkivel tör egy darabot jókívánság-mondások közepette. Az első csillag feljöttével azután elkezdődik a vacsora, általában gomba- vagy céklalevessel. Hús nem szerepel az ételek között, viszont többféle módon elkészített hal és gombakülönlegességek között válogathat a kedves rokon. Az asztalon tizenkét fogásnak kell lennie, amit két eredetre vezetnek vissza, a tizenkét apostol, illetve az év tizenkét hónapja szerint. A tradíció szerint mindent meg kell kóstolni, különben a szerencséjével játszik a kedves vendég. Süteményük a „rácohe” egyfajta kelttészta, amit serpenyőben sütnek és a tetejére porcukrot hintenek. A fogások között előfordulhat mákos nudli mazsolával és porcukorral, vagy például gombás fasírt. Apróbb dolgokban lehetnek eltérések az egyes megyékben, de nagy vonalakban megegyeznek. Bár kívülállókat ilyenkor nem várnak, szeretettel látják köreikben a házuk ajtaján bekopogtatókat. Mivel a karácsonyt a szeretet ünnepének tartják, a jókívánságok mellett meg is bocsájtanak egymásnak, és fogadalmakat tesznek, mit hogyan fognak másként csinálni az elkövetkezendő évben. Egyszóval szenteste még a legvadabb természetű ember is megszelídül. A főétkezés alkalmával nem alkoholt, hanem egy speciális aszalt gyümölcsökből készített kompótszerű italt fogyasztanak (kompot szus). A vacsora után a ház ura meglepetést színlelve veszi észre a fa alatt a Mikulás által odahelyezett ajándékokat. Az ajándékok kibontásakor hangos örömkiáltásokkal fejezik ki csodálkozásukat, hogy a Mikulás hogy eltalálta mire vágytak éppen ebben az évben. (Hiába, nem kezdő az öregúr.) Azután éjszakába nyúló beszélgetés során borral koccintanak.
Tőlünk északra és nyugatabbra leginkább a pulykapopulációt fenyegeti apokaliptikus vég így karácsony táján. Fogyasztják sütve, töltve, szószokkal és anélkül. Németországban általában a hal és püspökkenyér társaságában találkozhatunk vele. Ez utóbbi bőségesen tartalmaz gyümölcsöket, diót, mogyorót, mandulát. A lakást fagyönggyel és magyallal díszítik, keletje van az adventi koszorúnak, és az úgynevezett karácsonyi piramis gyertyának, amely egy piramisalakban összeállított kompozíció.
Svédországban Advent első napján kezdenek el készülni az ünnepre, amikor az utcákon és a házakon megjelennek az első díszek, gyertyák, az ajtókon koszorúk.
Az ajándékozás már 23-án éjjel elkezdődik, amikor a gyerekek az ágy végére akasztott zoknijukban apró meglepetéseket találnak. 24-én kezdik el díszíteni a fát. Rengeteg édesség és gyümölcs kerül rá: narancs, dió, gyömbéres süteményemberke, házikó, krepp-papírba csomagolt cukorkák, amelyeket január 13-án, Knut napján fogyasztanak el, amikor zeneszó és tánc mellett „kitáncolják” a karácsonyt. Jellegzetes étele a svéd karácsonynak a főtt disznósonka, melynek levébe kenyeret mártogatnak. A karácsony első napjának délelőttjét a vacsora előkészítésével töltik. Régen a család saját maga vágta a fát, és mindent, ami az asztalra került, a háziasszony készített el. Ma már túlnyomórészt félkész, előre csomagolt süteményt és ételt használnak. Míg az asszonyok főznek, a férfiak feldíszítik a fát. Reggelire csak nagyon kevés ételt fogyasztanak, és legközelebb már csak három órakor esznek, amikor is svédasztal várja a szűk családot a nappaliban. Hét óráig pihen a család, a felnőttek meglátogatják és jókívánságokkal halmozzák el a szomszédokat. Hét órakor egy gyertya fénye mellett a családfő felolvassa Máté evangéliumából Jézus születésének történetét. A gyertyát elfújják, s mialatt a többiek - orrukig sem látva - csendben ülnek a sötétben, az apa kioson a házból. A következő pillanatban: Bang! Bang! Bang! - dörömbölés hallatszik az ajtón. (A csintalanabbak ekkor rögtön néma újévi fogadkozásba kezdenek.) Amikor mindenki a bejárathoz szalad, már a másik ajtón hallható Karácsony Apó kopogtatása. A felfordulásban észrevétlenül csatlakozik újra hozzájuk az apa. Az összes gyertyát meggyújtják, és a feldíszített fa körül énekelnek és táncolnak, míg végül az ajándékok szétosztása következik. Reggel istentiszteletre mennek. Svédország alapvetően protestáns ország, így a templomban is gyertyákat használnak díszítésként. A napot csendes családi körben töltik. A tradicionális étel ilyenkor a Lutfisk, amely egy speciálisan elkészített tőkehal-étel. A kőkeményre aszalt halat gondosan megfőzik szódabikarbónában, amíg átlátszó és zselészerű lesz, majd retekszósszal leöntve fogyasztják. A betérő vendéget forralt borral kínálják.
A gallok a karácsonyfát sok helyen már december közepén fölállítják, hogy már jó előre örülhessenek. Díszítésként hóra emlékeztető vattapamacsokat, üveggömböket és fa, illetve kerámiafigurákat tesznek rá. Speciális karácsonyi édességük az Oreillette nevű piskótatészta, a kandírozott, csokiba mártott narancshéj, és a Bouche de Noel, egy krémmel töltött piskótatekercs, tetején marcipándísszel. Az ünnepi előétel a libamájpástétom, majd töltött pulyka, utána pedig sütemény- és csokoládékavalkád következik. A szentestét szűk családi körben töltik, egyes esetekben az egyedülálló rokonokkal. Az éj folyamán Karácsony Apó (Father Christmas) hozza titokban az ajándékokat, amelyeket a gyerekek reggel, a fa alatt találhatnak meg. A franciák is - a lengyelekhez hasonlóan - Jézus Krisztus születését ünneplik ezen a napon, ám az ajándékokat Karácsony Apótól várják, aki - a napkeleti bölcsek dublőre és kaszkadőreként - a kéményen keresztül érkezik. (Karcsúbbak előnyben.) Két változat szerint szabadon választhatnak, hogy 24-én vagy 25-én ajándékozzák meg egymást. Karácsony után egy kör alakú süteményt esznek, amely a gyermek Jézust meglátogató királyokra utaló La garrette de Rois (A királyok süteménye) nevet kapta.
Angliában már jóval 24-e előtt kidekorálják az üzleteket. Nagy karácsonyfák kerülnek az üzletekbe, a kirakatokban Karácsony Apók ücsörögnek. Az emberek baráti körben Christmas carolokat énekelnek az utcán. A németekhez hasonlóan fagyönggyel és magyallal díszítik a lakást, a bejárati ajtókon koszorú. Gyümölcsös, mogyorós süteményt raknak a kandallópárkányra és tejet az éhes Télapónak, aki - mint állítják - Grönlandról érkezik rénszarvas húzta szánon, a tetőn landol, és a kéményen keresztül lopódzik a házba. 25-én reggel a gyerekek - érthetően - nagyon izgatottak. Reménykedve szaladnak ellenőrizni, hogy Télapónak még mindig ugyanolyan jó-e a memóriája. Jó szokásához híven Télapó most sem felejtkezett el róluk, és gondoskodott meglepetésről, amit a kandallópárkányra kiakasztott zoknikba rejtett. Ezen felül a fa alatt is találhatók ajándékok.
Tradicionális ebéd a töltött pulyka, és egy a gyümölcskenyérhez hasonló nagyon édes sütemény, amelyet már október táján megsütnek, és marcipánnal bevonva eddig a napig érlelnek. Karácsonyi pudingjuk gyümölcstortához hasonló meleg sütemény. Az estét családi körben, játékkal töltik. A vacsoraasztalon egy nagy szaloncukorhoz hasonló csomag van, amelyben egy papírkorona, egy kis műanyag figura és egy vicc található. Az este folyamán az egész ország egy játékban vesz részt, amikor is a rádióban feltett kérdésre - miszerint kinek van a legszörnyűbb vicce - az érintettek betelefonálhatnak, és az egész ország füle hallatára elmondhatják azt.
Régi szokás a 26-i úgynevezett „boxing day”, amikor a szolgáltatók (postás, tejesember, újságos, szemetes) házról-házra járva fejezik ki jókívánságaikat, amiért cserébe pénzt is kapnak. (Neve onnan eredeztethető, hogy régen a jókívánságokért cserébe kapott összeget dobozba csomagolva adták át.)
A fa lebontásával az új évig várnak. Az angolokra jellemző, hogy rengeteg képeslapot küldenek az ismerősöknek. Ily módon előfordulhat, hogy egy-egy család akár 100-150 képeslapot is elküld, attól függően, hogy mennyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel bírnak.