LOCSMÁNDI ANDREA
Csurka kiütötte Lukácsot

Bár Szabó Lukács alelnök kilépett, illetve kizáratta magát a MIÉP-ből, egyes jóslatok ellenére mégsem szakadt szét a párt. Ráadásul több mint valószínű, hogy a frakciónak sem kell megszűnnie azáltal, hogy tizenhárom főre csökkentek. Szakértők szerint mindenesetre a Csurka-párt megsínyli a belviszályt, de az ügy hamar elcsitul.

Szabó Lukács. Egyedül   Fotó: Vörös Szilárd

Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság (AB) 1998. június 15-i döntésének megfelelően 15 főnél kisebb létszámú párt is hozhat létre frakciót az Országgyűlésben, ha rendelkezik a területi pártlistára leadott szavazatok több mint öt százalékával. Az ilyen párt képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges létszám a párt képviselőinek az Országgyűlés alakuló ülésekor meglévő száma.
Akkor a MIÉP-nek tizennégy képviselője volt, ami a frakció működéséhez a minimálisan szükséges létszámot jelentette. A Házszabályból azonban ez a kitétel hiányzik, s ennek nyomán értelmezési vita tárgya: legális vagy nem a MIÉP-frakció működése. Az AB nem nyúlt hozzá ahhoz a szabályhoz, hogy „megszűnik a frakció, ha tagjainak száma tizenöt fő alá csökken”. Döntése a tizenöt fős szabályra való tekintet nélkül határozza meg az induló létszámot. Az ellenzék szerint - az AB döntését figyelembe véve - megszűnik a MIÉP-frakció attól kezdve, amikor létszáma az Országgyűlés alakuló ülésén jegyzett létszám alá, 13 főre csökkent.
Áder János házelnök az ügyrendi bizottságot kérte fel az ügy és az Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozatának megvizsgálására. Salamon László, az ügyrendi bizottság fideszes elnöke viszont minderről úgy nyilatkozott a sajtóban, hogy az érvényes szabályozás értelmében nincs akadálya annak, hogy a MIÉP 13 képviselővel is frakcióként működjön. A bizottság jövő héten dönt a kérdésben. Információink szerint Csurka István a párt frakcióülésén megnyugtatta társait: a kormányoldal nem kívánja, hogy megszűnjön pártjuk frakciója.
A Szabó Lukács-affér kezdetén Cseh Sándor, illetve Kapronczi Mihály is kilátásba helyezte esetleges távozását. Csütörtökön viszont „megerősíttetett”: Cseh Sándor, a Kisgazda Szövetség (KSZ) elnöke a tömörülés döntése alapján a MIÉP-frakció tagja marad, noha - legalábbis a kisgazda tagozat számára - a MIÉP-pel kötött együttműködési megállapodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szövetség hiányolja a MIÉP-támogatásból való részesülést, továbbá a kisgazda szellemiség megjelenítésének lehetőségét. Cseh Sándor a Heteknek a következőket mondta: „A szövetség sajnálattal veszi tudomásul a MIÉP-en belül történteket, ehhez azonban mi nem kívánunk hozzászólni, sem a meglévő gondot növelni.”
Kapronczi Mihály pedig úgy érvelt lapunknak, hogy a párt belső feszültségei visszavethetik a MIÉP-et, de - mint mondta - van még idő a következő választásokig. Esetleges kilépéséről, illetve arról, hogy mi alapján dönt e kérdésben, nem kívánt nyilatkozni.
Marián Béla, a Marketing Centrum politikai közvélemény-kutatója szerint a közvélemény büntetni szokta a politikai pártok belső vitáit, melyek a szimpatizánsok „kemény magját" kivéve a többieket elriasztják. A MIÉP esetében akár nagyobb is lehet ez a hatás mint más pártoknál, hiszen a rájuk szavazók egy része nem szélsőséges jobboldalisága miatt szereti pártot, hanem mert radikálisan „tiszta kezű”, ugyanis például szüntelenül ostorozza a bankvilágot és a szegény és elkeseredett emberek számára negatív jelentést hordozó pénzügyi visszaéléseket. A vitás kérdés éppen ezt a képet árnyékolja be. Ugyanakkor az összes többi párt támogatottságát tekintve a MIÉP annyira elutasított, hogy igazából nem nagyon tud veszíteni népszerűségéből. Egyébként nem túl nagy horderejű ügyről van szó, ami hamar feledésbe merül - tette hozzá a közvélemény-kutató.
Csizmadia Ervin politológus, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa kizárólag jogi kérdésnek tekinti az ügyet. Mint mondta, egyértelműen az Alkotmánybíróság határozatának értelmezésétől függ, hogy mi lesz a MIÉP sorsa. „Ugyanakkor nagyon rosszkor jött nekik ez az incidens hiszen a külvilág felé azzal érveltek, hogy pártjuk egységes, belső ellentétektől mentes és a magyarság érdekeit képviseli.” Csizmadia szerint az a nagy kérdés, hogy a parlamenti jelenlét mennyire befolyásolja a párt radikalizmusát. A politológus véleménye szerint a párton belüli konfliktus okozója lehetett, hogy míg parlamenten kívül voltak, sokkal markánsabban fogalmaztak meg bizonyos kérdéseket. Az, hogy parlamenti párt képét kell sugallni kifelé, mérséklő hatású lehet. Ezen kívül egy általuk liberálisnak tekintett kormány intézkedéseinek támogatása ugyancsak belső konfliktusok okozója lehet.