Vissza a tartalomjegyzékhez

PETRŐCZ KATALIN
Abától Zsüliettig

Abától Zsüliettig nem is olyan hoszszú az út, mint mondjuk Antaltól Vivienig. Akit ugyanis ma Antalnak hívnak, nyugodtan hozzáteheti: bácsi, ugyanis nagy a valószínűsége, hogy nagyjából harminc évvel ezelőtt jött világra. A Vivienek, Biankák, Dávidok és Dánielek ezzel szemben még nagyrészt az iskolapadot nyomják. Ilyen a korszellem: a nevünk is árulkodik a korunkról.

Vannak országok, ahol lehet Örömnek, Kis Bogárnak vagy akár DJ-nek is anyakönyveztetni egy gyermeket, Magyarországon azonban rend a lelke a névadásnak is: az 1982. évi 17. számú törvényerejű rendelet intézkedik a névviselésről. A rendelet alól kizárólag a Magyarországon élő nemzetiségi származásúak, illetve a nem magyar állampolgárok és a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok gyermekei kivételek. Egyebek esetében két utónév, mégpedig a nemnek megfelelő engedélyezett - természetesen kizárólag magyar helyesírással, a kiejtésnek megfelelően. Ha a játékos kedvű szülőket mondjuk az angolszász Jessica név ihlette volna meg, ám legyen: Dzsesszikának anyakönyveztethetik kislányukat.
Az idén megjelent utónévkönyvben 1163 férfi és 1443 női név szerepel, azaz a legutóbbi, 1971-es kiadáshoz képest összesen hozzávetőleg nyolcszáz névvel több. De nem ez az egyetlen változás nevek terén 1971 óta. A fantázia szárnyal, már nem arról szól a névválasztás, hogy csak semmi feltűnősködés, sőt, talán éppen ellenkezőleg. Gyermekeink legyenek már nevükben is egyéniségek, erről szól ma az utónévkönyv választéka, amelyet nagyrészt a közhangulat alakított. A magyar valóság államilag irányított befolyása mindössze az írásmódban nyilvánul meg. Talán a közép-európai individualizmus első jele mutatkozik meg ebben, a sok évtizedes tömegkultúra tucatszámra adott nevei után.
A név eredetileg megkülönböztető jelző volt, a megfelelő jelentés megválasztása tehát szervesen hozzátartozott az elnevezés aktusához. A bibliai nevek egyenesen egy teljes mondatot tartalmaznak, állítást, illetve kívánságot az újszülött számára. A görögök szintén „rámondták” a gyerekre a nevét. Bár a különböző eredetű nevek a mai napig jelentést hordoznak, ma Magyarországon ez nemigen játszik szerepet a névválasztásnál, legfeljebb az úgynevezett „beszélő nevek” esetében figyelünk fel a név tartalmára. Érdekes módon nem is ezek a legnépszerűbbek Magyarországon, jóllehet ma már rengeteg hatóságilag engedélyezett „illatos” név közül választhatunk leánygyermekeink számára: Jázmin, Petúnia, Hóvirág, Levendula, Liliom, Mályva, Azálea, Gyöngyvirág, Magnólia, Margaréta, Nárcisz, Mimóza, Szegfű, Tulipán, Tűzvirág, Vadvirág, Ciklámen, Menta, Zsálya, vagy hívhatjuk őket a kedveskedő Pintyőke, Harmatka, Áldáska, Avarka, Havaska, Tavaszka, Zöldike, Bársonyka, Üdvöske, Életke, Fehérke, Őzike, Reményke, Sugárka, Szederke, Hófehérke néven, esetleg válogathatunk a hangulatos Mandula, Kökény, Málna, Piros, Múzsa, Napsugár, Szellő, Zengő, Gyöngy, Angyal, Balzsam, Ajándék, Délibáb vagy Gyémánt nevek közül. Fiúk esetében harciasabb elnevezések dívnak, mint például Acél, Vitéz, Bajnok, Dalia, Bors. Egyébként az ilyen „beszélő” férfinevek ezzel szinte ki is merültek, leszámítva az olyan közszájon forgó neveket, mint a Győző, Szilárd vagy Bátor.
A szülőket tehát manapság gyakran vezeti a különlegességre való törekvés a névválasztásban. Ennek az elvárásnak nem csak az olyan - elsősorban angolszász eredetű - újdonsült magyar nevek felelnek meg, mint amilyen a Dzsesszika, a Dzsenifer vagy a Dzsoki. A köztudatban ugyan létező, ám rég nem használatos nevek egy részének használatba kerülésével megszaporodtak a Benjámin, Áron, Sámuel, Máté, Márk, Ábel, Ádám, Dániel, Dávid, Mátyás, Jonatán, Jakab, Lea, Anna, Eszter, Sára, Ráhel néven anyakönyvezett gyermekek - ki tudja ma már, hogy ezek mind bibliai, héber eredetű nevek, az amúgy közkeletű József, István, Mihály, Tamás, Péter, Éva, Mária, Erzsébet nevekről nem is beszélve? Előfordul, hogy ez egybeesik azzal a jelenséggel, hogy előtérbe került a nagyszülők nevének hagyományozása; a mama-lánya, papa-fia azonos elnevezése, ami a hetvenes évek táján oly divatos volt, ma már elenyésző számban fordul elő. Az utónévkönyv által régi magyar névnek minősített elnevezések a középkorra nyúlnak vissza, az úgynevezett népies forrás tehát szintén nem mindennapi nevek választékával szolgál. Így lesz a fiúkból Soma, Kolos, Csaba, Huba, Botond, Csongor, a lányokból pedig Édua, Tünde, Réka, Csenge. A garantáltan magyaros hangzás dominál a rendszerváltást követő időszakban megszaporodott, katolikus szentekről történő névadásnál is: Benedek, Sebestyén, Domonkos, Orsolya, illetve a divatos nevek mellé kapják második névként egy-egy szent nevét, például Zsanett Mária. És akkor még nem is beszéltünk a tévés sorozatok mindenkori, kifogyhatatlan ötlettáráról a hetvenes évektől napjainkig - itt hosszan sorolhatnánk a példákat.
Józsefek, Istvánok, Gáborok, Gézák, Jánosok, Tiborok, Ferencek, Mihályok, Zsoltok, Gyulák, Lajosok, Károlyok, Bélák, Árpádok, Györgyök nemigen szerepelnek az óvodák névsoraiban - lehet, hogy néhány év múlva az lesz az igazán különleges, ha egy kisfiút Pistikének hívnak? Ma gyakrabban halljuk az anyukákat a játszótéren Dávidok, Dánielek, Kristófok, Márkok, Krisztiánok, Ádámok, Richárdok, Benjáminok, Kevinek, Patrikok, Bencék után kiabálni - persze csak a fiús mamákat -, ezt mutatja mind a tapasztalat, mind az 1996-os statisztikai felmérés. És mi a helyzet a kislányoknál? Kiveszőben van a jól megszokott Katalin, Zsuzsanna, Erzsébet, Ildikó, Ágnes, Mária, Éva, Andrea, Mónika, Gabriella, Judit, Erika, Anikó, Rita elnevezés, helyettük megjelentek olyan nevek, mint például Dorina, Fanni, Fruzsina, Lili, Alexandra, Evelin, Vivien, Kitti, Petra, Dominika, Vanessza, Gréta, Flóra, Barbara, Eszter, Viktória, Dóra vagy Klaudia.
A szerkesztőségi közvélemény-kutatás alapján a Krizosztom, illetve a Küllikki nyerte a legbizarrabb név kategóriájának első helyét - az olvasó fantáziájára bízzuk, melyik milyen nemű.