VAGYIM ARISZTOV SZENTPÉTERVÁR
A maffia is felvette a kesztyűt
Oroszországban változatlanul a bűnözés elleni harc a fő beszédtéma. Folytatódik a Galina Sztaravojtovának, az Állami Duma pétervári képviselőjének, a demokratikus mozgalom egyik vezetőjének a meggyilkolásával kapcsolatos nyomozás. Komoly eredmény még nem született az ügyben, habár Szergej Sztyepasin belügyminiszter kezdettől fogva kijelentette, hogy e bűntett felderítése a jogvédő szervek „becsületbeli ügye”. A nyomozók azt remélik, hogy miután a kórházban már magához tért Ruszlan Linykov, Sztaravojtova sajtótitkára, aki a merénylet alatt súlyosan megsérült, sikerül megnyerni őt arra, hogy a bűntett koronatanúja legyen. Linykovot már ki is hallgatták, azonban a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) nyomozói szerint a titkár „valamit elhallgat”.
Szergej Sztyepasin belügyminiszterA gyilkossági verziók tömkelegéből ma mind jobban előtérbe kerül az úgynevezett „üzleti változat”. A meggyilkolt Sztaravojtovának és Londonban élő fiának üzleti ügyeiről Jurij Szkuratov főügyész számolt be, aki elmondta azt is, hogy a jogvédő szervek először találták magukat szemben a lakosság aktív közreműködésével a nyomozásban (köztudomású, hogy az állami szervekkel való együttműködés az orosz társadalomban különösen népszerűtlen tevékenység).
Ennek ellenére a bűnözők fantomképe még mindig nem készült el. Csak annyit lehet tudni, hogy egy férfi és egy nő volt az elkövető. Kedden tették közzé azt az információt, mely szerint a Sztaravojtova-gyilkossághoz Ruszlan Koljaknak, a Pétervárott közismert tévéproducernek és magántestőrnek is köze lehet. Koljakot azonban a rendőrség elsősorban, mint a tambovi bűnszövetkezet vezetőjét ismeri.
A Sztaravojtova-gyilkosság után a sajtó és a közvélemény felelevenítette a közelmúlt merényleteinek egész sorát, például Mihail Malevicsnek, Pétervár kormányzó-helyettesének egy évvel ezelőtti meggyilkolását. Pétervárt, az északi fővárost, Oroszország kulturális fővárosát újabban sokan már csak „orosz Chicagóként” emlegetik. Mindez kiváltotta Vlagyimir Jakovlev szentpétervári kormányzó politikai ellentámadását. Jakovlev november harmincadikán a helyi televízióban kijelentette: „Az a tény, hogy a gyilkosok városunkban találták meg Sztaravojtovát, még nem jelenti azt, hogy Pétervár bűnözők városa.” Jakovlev utalt arra, hogy az események gyökerei Moszkvából erednek.
A moszkvai hatóságok sem maradtak közönyösek a pétervári politikai gyilkosság után. A szövetségi kormány a bűnözés elleni harcról tárgyalt, Primakov miniszterelnök pedig szenzációsan hangzó új javaslatokkal állt elő. „A bűnözők kesztyűt vetettek elénk, - állítja Primakov - és mi fel fogjuk venni. Meg kell semmisítenünk fizikailag azokat, akik kezet emelnek a társadalomra, a népre, asszonyokra és gyermekekre.”
Primakov bejelentését az alvilággal való igazi és komoly harc kezdetének tekintik. Ha életbe lépnek a rendelkezések, a rendőrség és a különleges alakulatok lehetőséget kapnak a felelősségre vonás nélküli fegyverhasználatra. Ezzel egyidőben a miniszterelnök figyelmeztette a jogvédő szervek munkatársait, hogy ha közülük bárki is kapcsolatba lép a bűnözőkkel, szabadságvesztésre ítélik, és a bűnözőkkel közös büntetőtáborba fog kerülni. Érdemes megjegyezni, hogy Szovjetunióban és Oroszországban a jogvédő szervek soraiból kikerülő bűnelkövetőket mindig külön büntetőtáborba küldték, elkerülendő más bűnözők bosszúját. Az ettől az elvtől való eltérés valószínűleg megrettenti a rendőröket, az ügyészség és az FSZB munkatársait, és talán gyökerestől kiírtja az alvilággal való együttműködést.
Egyelőre azonban még sok példa van Oroszországban az ilyesfajta kooperációra. Szkuratov főügyész elismerte, hogy évente mintegy hetven ügyészségi munkatársat ér bűnözőkkel való együttműködés és korrupció vádja. „A helyzet nagyon súlyos, - állította Szkuratov egy tévéinterjúban - s Javlinszkijnak igaza van, amikor azt mondja, a korrupció problémája mindig is aktuális volt országunkban.”
Grigorij Javlinszkij, az ellenzéki Jabloko párt vezetője még november elején megerősítette, hogy értesülése szerint Primakov egyes helyettesei korrupcióba keveredtek. December elsején, pártja megalakulásának ötödik évfordulóján pedig Javlinszkij a pétervári rádióban kijelentette, hogy a hatalom azért nem keresi a politikai és társadalmi aktivisták gyilkosságainak okait, mert a jogvédő szervekig terjedhetne a vizsgálat. „Bizonyosan kapcsolat van e jelenség és a hatalom korrupciója között. Ezt az összefonódást maffiának hívják” - állította Javlinszkij, akit Oroszországban az egyik legelismertebb demokratikus vezetőnek tartanak.
Szavai még aznap megerősítést nyertek, amikor beszámoltak a 140 operatív munkatársat foglalkoztató moszkvai nyomozóbrigád munkájáról a novorosszijszki kikötőben. Ezt a várost tartják Oroszország dél-csempészfővárosának. A nyomozók mintegy negyven bűntényt lepleztek le, és hatvanöt embert vontak felelősségre. Nyilvánosságra került a kikötői maffia és a novorosszijszki városi vezetés közötti kapcsolat is. A helyi képviselők szerint a kapcsolatrendszer egészen Moszkváig nyúlik.
Primakovnak a bűnözéssel való leszámolásra irányuló fenyegetése nyilvánvalóan kihívást jelentett az alvilág számára is, akik úgy tűnik, szintén felvették a kesztyűt. November 29-én Dagesztánban támadás történt a Különleges Megbízatású Rendőrosztag (OMON) gépkocsija ellen. Öt rendőr meghalt, egy megsérült. A tetteseknek sikerült elmenekülniük. December elsején Juzsno-Szahalinszk városában két rendőrtisztet mészároltak le géppisztollyal. December másodikán Krasznodarban egy ismeretlen nekiment autójával egy rendőrgépkocsinak. Mialatt a két rendőr kérdőre vonta, lelőtte őket pisztolyával. Egyikőjük a krasznodari bűnügyi osztály vezetője volt.
Az orosz jogvédő szervek erőtlenségére, a hatalom és az alvilág közötti kapcsolatra utal Szergej Mihajlov svájci pere, amely a napokban kezdődött Genfben. Mihajlov, aki az orosz bűnözői és bűnüldözői körökben „Mihaszként” ismert, a szolncevoi maffia vezetőjének számít. Ez Moszkva legerősebb bűnszervezete, a fővárosi üzlet mintegy 30 százalékát ellenőrzi, és körülbelül 300 ember tartozik kötelékébe. Larisza Kiszlinszkaja újságírónő, aki ennek a csoportosulásnak a tevékenységével foglalkozik, megerősítette, hogy Kovaljov egykori igazságügyminisztert a szolncevoi bűnözők dollármilliókkal korrumpálták, és lobbizni próbáltak Kovaljov elnöki jelölésének elérésére.
Svájcban a csoportosulás vezetőjét az orosz maffia vezetőjeként tartják számon. Szkuratov főügyész szerint ha a genfi bíróság elítéli Mihajlovot, az nagy csapást fog jelenteni az alvilágra. Érdekes, hogy az orosz ügyészség nem kérte a svájci hatóságoktól Mihajlov kiadatását, és nem is bocsátott a svájciak rendelkezésére semmiféle információt, amely bizonyította volna a bűnöző illegális tevékenységét. Ezzel lényegében elismerték az orosz hatóságok, hogy vagy nem tudnak, vagy nem akarnak a bűnözéssel megküzdeni.
Nem Mihajlov az egyetlen az orosz maffiából, aki Svájcban próbált menedéket találni. Bár a svájci hatóságoknak nincs pontos nyilvántartásuk azokról az oroszokról, akik a Szovjetunió bukása óta vándoroltak be, 1996 végén a volt szovjet állampolgároknak kiadott tartózkodási engedélyek száma az 1991-es adatnak több mint a kétszerese volt. Az új letelepedők között vannak az egyre erősödő orosz maffia kulcsfigurái, jelentette ki Jean Ziegler egyetemi professzor és parlamenti képviselő. Véleménye szerint az orosz maffia térhódítása három lépcsőfokban valósul meg. Elsőként a Szovjetunió bukása óta a maffia hatalmas vagyont menekített át Svájcba, ahol tisztára mosták a pénzt. Majd családjukat küldték át, gyermekeiket drága magániskolákban elhelyezve. Most pedig folyamatosan helyezik át a főhadiszállásukat, ami már közvetlenül veszélyezteti az ország közbiztonságát. (Sz.V.)
