Vissza a tartalomjegyzékhez

RÓTH ISTVÁNNÉ
Származékos piac

Sorozatunkban tőzsdei fogalmak, kifejezések magyarázatával foglalkozunk. Ez esetben a származékos piacot mutatjuk be.

A származékos piacon kétféle adás-vétel történhet: a határidős és az opciós. A határidős azt jelenti, hogy egy későbbi időpontban teljesítik a megállapodást a szerződő felek, opciós üzletkötésről pedig akkor beszélünk, ha az egyik fél egy jövőbeni időpontra vásárlási vagy eladási kötelezettséget vállal egy megadott áron, az árváltozástól függetlenül.
Ez a piac a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) két részre osztható: szabványosított és nem szabványosított piacra. 1993-ig csak a nem szabványosított piac működött, így az üzletkötők szabadon állapodtak meg az árban, és 24-féle időpont közül választhattak. Az egyetlen megszorítás a maximum 1 év volt, amin belül az üzletnek létre kellett jönni. A szabványosítást az indokolta, hogy egyrészt olyan üzletek születtek, amelyek teljesítési garanciái minimálisak, de legtöbb esetben egyszerűen nem voltak, másrészt sokuknak célja inkább a nyereségátadás, mint a származékos ügylet megkötése volt. 1996-ban a BÉT megszüntette a nem szabványosított határidős piacot, és az opciós üzletkötésnél is jelentős változtatásokat vezetett be.
A szabványosított piac megszervezésére 1993-ban tett először kísérletet. Az alkuszok a német márka, az USA dollár, és az államkötvények megvásárlására és eladására köthettek opciós üzletet. Az üzlet határidejét a BÉT határozta meg. 1995-ben pedig a részvényindex (BUX) és a 3 hónapos kincstárjegy is piacra került.
Jelentős pozitív változást a forgalomban az 1997-es év hozott, amikor az az előző évhez képest hétszeresére nőtt.