SZŰCS EMESE
Az elégedettek tovább élnek

A kor idealizált küllemének megfelelni soha nem jelentett akkora kihívást, mint napjaink testközpontú kultúrájában. A felállított mérce mind a férfiak, mind a nők esetében igen magas, hiszen kisebbséget alkotnak azok, akik természetes adottságaik révén önmagukban is megfelelnek a mai divat szellemének. A többiek pedig legfeljebb csak igyekeznek... Ám a felesleges kilók ellen vívott gigászi küzdelem az orvostudomány legújabb álláspontja szerint sem szebbé, sem egészségesebbé nem tesz. Ráadásul: az elégedettek - némi túlsúllyal vagy anélkül - tovább élnek.

Mesterszakácsok találkozója. Elégedettek    Fotó: MTI

A láthatáron azonban körvonalazódni látszik egy egészen új szemléletmód. A jelenség ugyan hozzánk még nem tört be, de megszületett. Amerikában egyes szakemberek szerint már nem létezik előírt optimális testsúly. Inkább a jó közérzetet biztosító testsúly mellett szállnak síkra, mivel ez az egészségesebb, és így szebbé is tesz. A test méretét, alkatát és az életkort együttesen figyelembe véve nem érdemes a mérleg mutatta kilókat másokéval összevetni. A táplálkozástudományi szakértők az elmúlt évtizedek szigorú, méretekre és testsúlykilogrammokra vonatkozó előírásait érvénytelennek, idejétmúltnak minősítették. Több éves tudományos megfigyelés eredményeként amit régebben túlsúlyosnak ítéltek, ma normálisnak, egyes esetekben kívánatosnak minősülhet. Nők esetében ez hozzávetőleg 15, férfiaknál 10 százalékkal magasabb testsúlyt jelent az eddig optimálisnak mondottnál. A felfedezés lényege mégis az, hogy azoknak az embereknek, akik nem tartanak be szigorú paramétereket, jobbak az esélyeik a hosszabb életre. Az eredményeket látva a szakemberek azt javasolják: lazítsuk meg kicsit az oly szorosra húzott nadrágszíjakat!
Az utóbbi évtizedek a karcsúsági láz jegyében teltek el, ami betegessé, sőt végzetessé is válhatott. Számos pszichoszomatikus betegség (bulimia, anorexia nervosa) és szervi megbetegedés melegágya ez a fanatikus testsúlyindexre való összpontosítás. Főleg a nők hajlamosak a diétás önsanyargatásra, tornaklubokban való szünet nélküli verítékezésre - mindezt a grammok és milliméterek rabságában. A várt eredmény pedig igen gyakran elmarad. Sokan előbb válnak beteggé, lelkileg megtörtté, mint karcsúvá. A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház II.sz. pszichiátriai osztályának orvosa, Dr. Fodor Miklós elmondta: mind a bulimiás, mind az anorexia nervosa betegségben szenvedők száma nálunk is emelkedő tendenciát mutat. Ezt a tendenciát elsősorban a mindennapjainkat körülvevő reklámdömpingnek, a női magazinok és a televízió nagyrészt torz életideált propagáló üzeneteinek tulajdonítja. A reklám a legveszélyesebb közvetítő: elmossa az irrealitás és a realitás közötti határvonalat. Azok, akik kevésbé tudnak ezzel az áradattal szemben megállni, hamarabb áldozatul esnek. Az ilyen személy, ha súlyos lelki krízis éri - akár a magánéletében, akár a munkájában -, öngyötrő módon szembesíti magát az idealizált sikeres ember mintájával, és problémája megoldásának kulcsát elsősorban a külseje átalakításában látja. Idővel egy olyan depressziós kórkép alakulhat ki, melyet kísérhet a bulimia, illetve anorexia nervosa.
Az anorexia nervosa elsősorban kamaszkorban és inkább lányoknál gyakori. Táplálkozási negatívizmust, a táplálék teljes elutasítását jelenti, amely hipofízis-elégtelenséggel is járhat. A hipofízis, vagyis agyalapi mirigy a növekedést, nemi fejlődést és a szervezet anyagcsere-folyamatait szabályozza. A betegség ezen kívül a szellemi fejlődésre is veszélyt jelenthet. Szakszerű kezelés hiányában teljes lesoványodással, esetenként akár halállal is végződhet. 30 éves kor felett ritkán alakul ki anorexia nervosa, ha mégis, azt egyéb pszichoszomatikus betegségek halmozódása okozza.
A bulimia falánkságot, csillapíthatatlan éhségérzetet jelent. A bulimiás időnként mértéktelen mennyiségű ételt vesz magához, amit azután igyekszik kihányni, kihajtani magából. Súlyából nem veszít olyan látványos módon, mint az anorexiás, és a betegség is könnyebben kezelhető. Ha az étkezésre képződő kolecisztokimin hormon mennyisége elegendő, az jóllakottság-érzetet idéz elő. A bulimiások esetében ennek a szabályozásában zavar áll fenn, a hormon mennyisége sokkal alacsonyabb, mint egészséges emberek esetében. Ilyenkor antidepresszáns készítményt adnak a betegnek, ami már 3-6 hónapon belül jelentős javulást eredményezhet. A kezelést viszont nem szabad abbahagyni, ki kell egészíteni más terápiákkal. Érdemes megjegyezni, hogy ha ezeknek a betegeknek a kezelése során videofelvételen különféle testalkatú embereket mutatnak be, minden esetben a nekik javasolt testsúlynál alacsonyabb súlyúakat tartanak vonzónak.
Ha mégis tudni szeretnénk, hogy súlyunk hozzávetőlegesen milyen határok között mozoghat - hogy végletekbe azért mégse essünk -, azt a következő módszerrel számolhatjuk ki. A testmagasságot négyzetre emeljük (egy 170 cm magas nő esetében ez 1,70 x 1,70 = 2,8), ezután elosztjuk a jelenlegi testsúlyunkat (ez esetben 70 kg) az előbb kapott számmal. Jelen esetben 24-et kapunk. A 19 és 26 közötti számok a normál, orvosilag is jónak mondott testsúlyt jelentik. A 26 és 30 közötti érték már túlsúlyt mutat, 30 felett pedig orvosi szemmel elhízásról beszélhetünk, itt valóban szükséges a fogyás. A 19 alatti számok az egészséget már veszélyeztető alacsony testsúlyra figyelmeztetnek. A szakemberek ma azt állítják, hogy egy mérsékelt, stagnáló túlsúly kevésbé káros az egészségre és a lelki közérzetre, mint a sorozatosan kudarcba fulladt fogyókúrák, amelyek megterhelik a szívet, a keringési és az anyagcsererendszert is. A legtöbb orvos azt a súlyt tartja optimálisnak, amelyet az ember az úgynevezett ingaeffektus nélkül egészségesen megőrizhet, és mind lelki, mind fizikai teljesítőképessége tekintetében jól érzi magát.