PÉCSI TIBOR
Szélsőjobbos hecc a pécsi egyetemen
Furcsa plakátok jelentek meg a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A diákok a Hallgatói Önkormányzat megválasztására készültek, s a kortesplakátok között feltűnt egy „Esőkirály” fedőnévvel ellátott plakát, amelyen egy nem létező, Rosenhohn Samu nevezetű személyt karikíroz ki a „szerző”. A plakáton megjelennek a zsidóság elleni sztereotíp vádak: a kommunizmus és a zsidóság közötti egyenlőségjel, a hatalom iránti megszállottság, a személyi kultusz és a gazdasági elnyomás, az emberek anyagi javait elszívó zsidóság képe. Az ügy pozitívuma hogy a diákok és a tanárok közül többen azonnal felléptek a jelenséggel szemben.
A plakát. A „magyarok” és „zsidók” közötti etnikai határt az egyetemisták és főiskolások nagy többsége magától értetődőnek tekintiA pécsi Student diákegyesület azonnal tiltakozott az uszítás ellen. Levelükben a következőt írták: „Meggyőződésünk, hogy ez semmiféleképpen nem összeegyeztethető a JPTE humanista, emberszerető szellemével. Ezúton szeretnénk a Tisztelt Dékán Úr figyelmét felhívni arra, hogy ilyen diszkriminatív, raszszista aktivisták tevékenysége (az Ön tudomása és beleegyezése nélkül) a Jogi Karon rendkívül rossz fényt vet a pécsi diákság egészére, ezért kérjük a szükséges intézkedések megtételét. Azért is fontosnak tartjuk az ehhez hasonló megnyilvánulásoktól való elhatárolódást, mivel egyáltalán nem reprezentálja az egyetem polgárainak többsége által képviselt szellemiséget.”
Petrétei József, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánhelyettese a Heteknek elmondta: a plakát tartalmát mélységesen elítéli, szerinte az illető nincs tisztában az alapvető erkölcsi és emberjogi normákkal, valamint azzal sem, hogy mit jelent valójában a véleménynyilvánítás szabadsága. Az alkotmányjogi tanszékvezető docens hangsúlyozta, hogy a JPTE-en eltöltött húsz év alatt még nem tapasztalt hasonló megnyilvánulást, bár az eset nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a Jogi Karon jelen van az antiszemitizmus.
„Ez a fiatal réteg fogékonyabb a politikára, és érthető, hogy némelyek szimpatizálnak a burkoltan antiszemita pártokkal, mivel a demagógia mindig is jó eszköz volt a bűnbakkeresésre. Érzésem szerint a plakátnak meglehetősen demokráciaellenes felhangja van” - tette hozzá Petrétei József, aki határozottan kijelentette: hasonló megnyilvánulások a tanórákon, előadásokon sem az oktatók, sem a diákok részéről nem hangozhatnak el.
Dr. Kiss Lászlóné, a Jogi Kar dékáni hivatalának vezetője úgy látja: az elmúlt hét rendkívüli helyzete okozhatta, hogy a plakátdömping közepette hivatalos engedély nélkül közszemlére került ez az „őrült” plakát. „Ebben én éretlenséget látok - fűzte hozzá megdöbbenve. - Ez egy kirívó jelenség. Nem szabad általánosító következtetést levonni, az egyetemen nem súlyosabb a zsidóellenesség, mint a magyar társadalomban általában.” Az egyetem falára felkerülő hirdetményeket a hivatal mindig lepecsételéssel engedélyezi, ami ebben az esetben nem történt meg. Ilyen extrém megnyilvánulást még nem látott, és nem is engedélyezne. Az illegális falragaszokat pedig a létesítmény felelős gondnoka rendszeresen eltávolítja.
A másik plakátengedélyezéssel bíró szerv a Hallgatói Önkormányzati Tanács, amelynek vezetői, Sipos B. Tihamér és Goldberger Péter személyesen „tisztították meg” a kart. Ezután személyesen is elbeszélgettek az általuk jól ismert, álnéven publikáló „Esőkirállyal”. A HÖT elhatárolja magát a plakáttól, tapasztalatuk szerint még nem fordult elő, hogy hasonló tartalmú plakátot akartak volna engedélyeztetni.
Molnár Péter, III. évfolyamos joghallgató - szintén HÖT-tag - hallgatótársa helyett is szégyelli magát, szerinte az illető átlépte az általános erkölcsi normákat. Goldberger Péter másodéves hallgató szerint, bár a demokráciában mindenki szabadon kinyilváníthatja véleményét, az ilyen szélsőségeknek mégsem szabadna megjelenniük az egyetemen.
Az egyetemi hirdetőtáblákon elhelyezhető dokumentumokkal kapcsolatban megkérdeztük Dr. Kovács Tibort, az Oktatási Minisztérium munkatársát is, aki elmondta, hogy az OM csak törvényességi szempontokból foglalkozik az egyetemekkel. Mint mondta, minden egyetem saját hatáskörébe tartozik, hogy szabályozza, illetve figyelemmel kísérje a faliújságokon megjelenő plakátokat, hirdetéseket.
Kovács András szociológus, az ELTE Szociológiai Intézetének tanára 1992-93-ban készített felmérést a magyar egyetemisták és főiskolások között, melyben vizsgálta a zsidóellenes előítéletek meglétét és erősségét. E kutatás szerint a „magyarok” és „zsidók” közötti etnikai határt az egyetemisták és főiskolások nagy többsége magától értetődőnek tekinti, sokkal inkább, mint az idősebb korosztályok, leszámítva a II. világháború előtt felnőtteket.
A felmérés során ezer egyetemi és főiskolai hallgatóval beszélgettek személyesen. Az interjúalanyokat úgy választották ki, hogy nem, kor, lakóhely és iskolatípus szerint reprezentálják a teljes magyar egyetemi és főiskolai hallgatóságot. A kutatás eredménye szerint Magyarországon az egyetemi és főiskolai hallgatók 43 százalékának nincsenek zsidóellenes előítéletei, 32 százalékuk hajlamos az ilyen előítéletes sztereotípiák elfogadására, 18 százalékuk antiszemitának és további 7 százalékuk már szélsőséges antiszemitának mondható. A diákok 75 százaléka azt állította, hogy vannak jellegzetes zsidó tulajdonságok. Az egyetemisták 35 százaléka úgy vélte, hogy a magyarországi zsidókat nem köti össze több dolog a magyarokkal, mint a világon máshol élő zsidókkal.
Az alacsonyabb státusú társadalmi közegből származó diákok zsidóellenessége erősebb, a hagyományos előítéletekben, illetve az ezekből származó nézetekben fejeződik ki. A magasabb státusú családokból származók esetében mindez kevésbé intenzív. Ebben a csoportban ez a gondolkodásmód részben már politikai kódként - a liberalizmus elutasításának kódjaként - működik. A felmérés eredménye azért is meghökkentő, mivel a jelenlegi egyetemisták közül kerül ki a jövő társadalmi, politikai és gazdasági elitje.
