Vissza a tartalomjegyzékhez

SZLAZSÁNSZKY FERENC
Uzsorások országa

Elmúlt már az az idő, amikor havi húsz százalékos kamatra lehetett pénzt kihelyezni, és a kölcsönügylet végén még a fedezetül felajánlott családi ház is a hitelezőé lett - állítja K. József uzsorás lapunknak. Szerinte napjainkban a havi hét százalékos kamat beszedése is sikernek számít. A viszszaesés okai között informátorunk a vállalkozói kedv lanyhulását és a banki hitelfeltételek javulását említi első helyen.

T. István a rendszerváltás után akart vállalkozásba fogni, de nem rendelkezett megfelelő tőkével. Mivel nem jutott banki kölcsönhöz, kapcsolatba lépett egy céggel, amely könnyen folyósítható hitelt hirdetett. T. István kétmillió forintot vett fel a hitelezőktől, a havi törlesztőrészletet négyszázezer forintban állapították meg. A vállalkozás elindult, de sok társához hasonlóan rövid idő alatt csődbe ment. Az adós végül autója és családi ékszerei eladása által tudta megmenteni fedezetként felajánlott ötmilliós lakását.
„Még egész jól megúszta az illető, mert akkoriban sok hitelező kifejezetten arra törekedett, hogy megakadályozza az adóst a fizetésben, és így a fedezetül felajánlott ingatlant is megszerezze” - mondja a történetet meghallgatva K. József. Saját elmondása szerint ő maga sohasem élt ezzel a módszerrel, de ismeri a trükkjeit. A rászoruló kér tízmilló forintot havi kétmillió törlesztéssel, és biztosítékként felajánlja 30 milliót érő házát. Az ingatlant - a visszavásárlás jogát is tartalmazó szerződéssel - eladja a hitelezőnek, majd kézhez kapja a kölcsönt, nyolcmilliót, mert az első részletet rögtön levonják. A hitelező vár három hónapig - ez idő alatt visszakap hatmillió forintot -, majd akcióba lép: a cége alkalmazásában lévő autótolvaj kinyitja az adós kocsiját, és az ülés alá helyez egy pisztolyt meg egy kis zacskó kábítószert. A hitelező értesíti a rendőröket, akik a tárgyi bizonyítékok alapján előzetes letartóztatásba helyezik a mit sem sejtő hiteligénylőt. Két hónap is eltelik, mire kiderül az igazság, és ez elég arra, hogy az adós - mivel rács mögött van, és nem áll módjában törleszteni - elveszítse a házát.
Persze vannak egyszerűbb módszerek is arra, hogy megakadályozzák a pontos törlesztést. Például úgy megveretik az adóst, hogy több hétre kórházba kerül. Egy a lényeg, történjen szerződésszegés, aminek következtében a fedezet a hitelező tulajdonába kerül. A nyereség így kétmillió befektetéssel 30 millió forint. Mivel a szerződésben nem a tényleges pénzösszeg és kamatláb szerepel, a szerencsétlen adós jogorvoslatért sem folyamodhat. Az ilyen trükköket természetesen nem a - sokszor nyolc elemivel sem rendelkező - keresztapák eszelik ki, hanem az alkalmazásukban álló könyvelők, jogászok, tanácsadók.
Az uzsorások további jellemzője, hogy akkor is a teljes összeget követelik, ha az adós a futamidő lejárta előtt visszafizeti a kölcsönt. Fontos, sőt életbevágó tudnivaló, hogy az uzsorások sohasem kerülnek ki vesztesen a hitelügyletekből. Amennyiben semmilyen fizikai fenyegetés, jogi trükk nem elégséges az adós fizetésre kényszerítéséhez, megöletik - szakszóval élve: „kitetetik” - a hitelfelvevőt. Ily módon elkerülik a presztízsveszteséget, ami ebben a szakmában nem elhanyagolható tényező.
A hitelfedezet megszerzésére irányuló törekvések a rendszerváltás utáni három-négy évben voltak jellemzőek, mostanra szelídült a helyzet - mondja K. József. Napjaink uzsorásai megelégszenek a havi hét-tíz százalékra csökkent kamatok beszedésével, sőt, régi, jól fizető ügyfelek esetén a fedezet felajánlásától is eltekintenek olykor-olykor. A K. József által elmondottak a nagyobb összegű - tízmilliós nagyságrendig terjedő - kölcsönökre vonatkoznak.
Az ország kistelepülésein a tíz-húszezres uzsorakölcsönök a jellemzőek, a havi kamat eléri a húsz-harminc százalékot. Sőt, a néhány nappal ezelőtt elfogott tarnaörsi hitelező társaság ötven százalék kamatra kölcsönzött pénzt a helybelieknek, a futamidő hosszától függetlenül. A hatósági akcióra azért kerülhetett sor, mert a társaság tagjai bezúzták egyik nem fizető adósuk ablakait, jobb belátásra térítendő az illetőt. „A tényállás innentől kezdve zsarolás - tájékoztatta lapunkat Gulyás József őrnagy, a rendőri akció szervezője -, és ez már alapot adott a hatósági fellépésre.” Az említett Heves megyei faluban hét-nyolc hónappal ezelőtt indult útjára a hitelvállalkozás, az adósok szinte minden esetben „szerencsétlen, kispénzű emberek” voltak - mondta Gulyás őrnagy. A hitelezők - egy jómódú helyi család tagjai - előzetes letartóztatásban várják a tárgyalást. A község polgármestere azonban nem „sok jót” remél a folytatástól. Mint lapunknak elmondta, attól tart, hogy a károsultak - hasonlóan a tiszanánai ügyhöz - nem tesznek feljelentést, vagy amennyiben tettek, félelmükben visszavonják azt. A megfélemlítésen kívül a legközelebbi kölcsönhöz jutás reménye is arra ösztönzi a hiteligénylőket, hogy tartsák a szájukat. Hasonló állapotokról kaptunk hírt Jász-Nagykun-Szolnok megyéből is: az idén tíz uzsorakölcsön-ügyben indult bírósági tárgyalás, valamenynyi felmentéssel zárult.
Fontos megjegyezni, hogy az uzsora kifejezés nem szerepel a Büntető Törvénykönyvben, más szóval ilyen bűncselekmény nincs. Magánszemélyek által kötött kölcsönszerződésben bármekkora kamat megállapítható, legfeljebb az adós a későbbiekben megtámadhatja a szerződést. Amennyiben a bíróság „túlzott mértéket” állapít meg, csökkentheti a kamatot. Érdekes, hogy az ókori keltezésű Szentírás nem ilyen engedékeny. Ezékiel próféta könyvében ezt olvassuk: „Uzsorára adott és kamatot vett, és éljen az ilyen? Nem él!”
Felmerül a kérdés, honnan származik az a tetemes pénzmennyiség, amelyet uzsorakamatra „helyeznek ki” tulajdonosai. A külföldről érkező pénzt leszámítva alapvetően két kategóriáról beszélhetünk. Az első: a volt kommunista pártelit által átmentett vagyon. Ezen a szinten milliárdos összegek forognak. Itt már elképzelhetetlen a néhány tízmilliós hitelezés, „azt felejtsük el, hogy Kis Géza autómosót akar nyitni, adjunk neki ötvenmilliót” - mondja K. József. Ebben a világban az olaj és a drog játssza a főszerepet, a szálak a nagypolitikáig érnek - állítja informátorunk.
A második pénzkihelyező réteg alulról jövő, egykor pitiáner bűnözőkből alakult ki. A prostitúcióból, védelmi pénzekből vagy egyszerű rablásokból származó bevételeket forgatják többek között uzsorakölcsön formájában. Természetesen e réteg egyes tagjai akár az első vonalba is felküzdhetik magukat, onnantól fehérgalléros bűnözőknek hívják őket. A társadalom számára akkor válik érzékelhetővé az alvilág működése, amikor két rivális csoport között támad nézeteltérés, és ezt nyíltszíni leszámolással tisztázzák.