Az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb ünnepe, a Hálaadás Napja több
mint háromszáz éves múlttal rendelkezik. Az anglikán egyház kötöttségeiből kitörni
vágyó puritánok a híres Mayflower nevű hajón egy új világ felé hajózva 1620.
decemberében érték el Amerika partjait. A hajóval érkező keresztény Plymouth közösség
első tele rendkívül kemény volt: negyvenhat társukat vesztették el, ám a többieknek
sikerült a wampanoag indiánok segítségével túlélniük a nehézségeket - nélkülük
mindannyian elvesztek volna.
A következő év azonban bőséges aratással kárpótolta őket, amiért a kis közösség
elhatározta, hogy ünnepet rendez. Kilencven indiánnal együtt 1621-ben tartották meg
az első hálaadás ünnepét. Jóllehet a pontos napot nem lehet tudni, az azonban
bizonyos, hogy a megemlékezés késő ősszel történt. Az akkori kormányzó, William
Bradford elrendelte, hogy azontúl az a nap Isten felé irányuló hálaadással és imával
teljen el.
Az 1623-as év újabb megpróbáltatást jelentett a közösség életében: súlyos aszály
pusztított a környéken. A kolonisták úgy döntöttek: böjtölni és imádkozni
fognak esőért. Az imáikra adott válaszként megeredő eső újabb hálaadás ünnep számára
adott okot. Bradford végül is november 29-ét jelölte meg a hálaadás napjaként.
Az első ünnepeket továbbiak követték, állandóan változó dátummal. 1676-ban például
a massachusetts-i Charlestown kormányzata megszavazta, hogy a hálaadás napjának dátuma
június 29-e legyen. Az 1777-es volt az első olyan év, amikor mind a 13 kolónia együtt
ünnepelte meg a hálaadást. 1789-ben George Washington az új alkotmány tiszteletére
november utolsó csütörtökét jelölte meg a hálaadás napjaként.
Végül azonban egy újságírónő, Sarah Josepha Hale volt az, akinek sikerült
hivatalosan is elismertetnie a hálaadás napját. Hale negyven éves kampánya 1863-ban
hozta meg gyümölcsét: Abraham Lincoln nemzeti ünneppé nyilvánította a Hálaadás
Napját. 1941-től pedig hivatalosan november negyedik csütörtöki napjára esik a hálaadás
ünnepe.
A korai hálaadás ünnepekben volt egy közös dolog: a hálaadás közvetlenül Isten
felé irányult. A kolonisták tudták, hogy Isten a teremtőjük és gondviselőjük, és
hogy minden jó dolog végső soron Tőle származik. Végül is ez tehát az, amiért az
amerikaiak megülik ünnepüket. (Csereklyei Márta)