A Tőzsde ABC című rovatunk soron következő részében a kárpótlási jegyekkel
foglalkozunk. Magyarországon a második világháború után az állam nemcsak kötvénykibocsátással
kívánt bevételhez jutni, hanem lefoglalta a magánkézben lévő gyárakat, üzleteket,
elkobozta a földeket, és ezeket állami tulajdonnak nyilvánította.
Az 1989-es rendszerváltást követően lehetőség nyílt arra, hogy aki családja államosított
vagyonáról igazoló papírt tudott felmutatni, kárpótlási igényét az állam felé
benyújtsa. Az állam kárpótlási jegyet bocsátott ki, amit pénzre lehetett váltani,
illetve üzletet, földet lehetett érte vásárolni.
A Budapesti Értéktőzsdén 1992 végén kezdődött meg a kereskedés ezekkel a
jegyekkel. 1997 végén a kibocsátott kárpótlási jegyek névértéke 126 milliárd
forint, árfolyamértéke 94 milliárd forint volt. Eddig 15 kárpótlási jegy-sorozat
került bevezetésre a tőzsdén, ebből tizenkettő 1995-ig.
Ezzel az értékpapírral kereskedni a tőzsdén a legkockázatosabb, hiszen az árfolyamváltozás
inkább függ a privatizációs politika irányától, és a gyakorlati megvalósítás
gyorsaságától, mint a tőzsdei árfolyamoktól, inflációs változásoktól.
Ez a „részpiac” korántsem fejlődik olyan dinamikusan, mint a többi. Bár a
forgalmi részesedés 1992-ben 1 százalékról 1994-ben 9 százalékra nőtt, 1995-től
folyamatos csökkenést mutatott, majd 2 százalék alá süllyedt. Ennek legfőbb oka az,
hogy a folyamatos felhasználás következtében egyre több kárpótlási jegy kerül ki
a forgalomból. Ugyanerre az okra vezethető vissza az, hogy a várakozásnak megfelelően
valószínűleg a jövőben jelentős mértékben csökkenni fognak, majd teljesen eltűnnek
a kárpótlási jegyek.