A törvények szelleme

Amikor Genfben 1748 novemberében megjelent terjedelmes műve, A törvények szelleme (De l’Esprit des Lois), Charles-Louis de Secondat, La Brede és Montesquieu bárója valószínűleg maga sem hitte, hogy a mű 250 év múlva még mindig kötelező olvasmány lesz mindazok számára, akik politikatörténettel foglalkoznak. Azt pedig még kevésbé, hogy minden modern demokrácia számára alapvető tétel lesz a három hatalmi ágazat - törvényhozás, kormányzat és igazságszolgáltatás - különválasztása.

Montesquieu (1689-1755) csaknem húsz éven át dolgozott a könyvön a délnyugat-franciaországi Bordeaux-hoz közeli kastélyában, La Brede-ben. Neve már korábban is ismert lett a „Perzsa levelek” (1721) révén, amelyben két perzsa meglátásain keresztül mutatta be XV. Lajos Franciaországának valódi arculatát. A nemesi származású Montesquieu, akinek öröksége révén módjában állott beutazni az akkori Európát, így szerzett benyomásai alapján megkísérelte megérteni korának hatalmi viszonyait, és levonni maga számára a következtetéseket.
Ezzel az állam- és társadalomtudományok megalapítója lett. Nemcsak felderíteni akart, hanem kinyilatkoztatni is. Montesquieu, akit 1728-ban felvettek a Francia Akadémia tagjai közé, és aki 1746-ban a berlini Királyi Tudományos Akadémia tagja is lett, fő művének előszavában így írja le ezt a célkitűzését: „Elveimet nem előítéleteimből, hanem a dolgok természetéből vezettem le.”
Utazásai során főleg korának Angliája tett rá nagy benyomást, ahol két esztendőt töltött. Anglia lett számára az ideális ország, s az ottani viszonyokból fogalmazta meg a hatalmi ágak különválasztásának szükségességét. Örök időktől fogva tapasztalható, hogy minden ember képes visszaélni a hatalommal. Hogy ez ne történhessen meg, lépéseket kell tenni azért, hogy „a hatalom fékezze a hatalmat” - írja.
Montesquieu nem az első volt, aki ezt megfigyelte, de ő ültette elgondolásait a leginkább egyértelmű struktúrákba. A népnek még éppen anynyi jogot akart adni, hogy megválaszthassa képviselőit, akikkel egy sorba helyezte a nemesség képviselőit. A kormányzást (végrehajtó hatalmat) az uralkodó részére tartotta fenn, akit sem a nép, sem a nemesség képviselői nem vonhatnak kérdőre.
Azáltal azonban, hogy a hatalmi ágazatok különválasztásáról szóló alapvető tétele bekerült számos ország alkotmányába, főműve - tudományos jelentőségén túl - közvetlen aktualitással is bír.
„Fejet hajtok »A törvények szelleme« szerzője előtt” - írta Roman Herzog, Németország államfője a vendégkönyvbe, amikor - szíve vágyát teljesítve - két évvel ezelőtt felkereste a La Brede kastélyt, ahol Montesquieu főművét megírta. (MTI)