Az 1990-es évekre a csontritkulás (osteoporosis) kérdése népegészségügyi problémává
vált. Ez a betegség a változás korában lévő minden harmadik asszonyt és az idősek
többségét érinti. Az osteoporosis a leggyakoribb csontanyagcsere betegség, melynek fő
jellemzője a csonttömeg csökkenése a vázrendszerben. A betegség csigolya-,
combcsont-, csuklótörési szövődménye a lakosság 10%-át érinti. Hazánkban az
osteoporotikus betegek száma meghaladja az egymilliót.
A csont folytonos átépítése egész életünk során tart. Serdülőkorban túlsúlyban
van a csontépítés, fiatal felnőttkorban az építés és a lebontás egyensúlyban
van, majd a 35. életév után megkezdődik a csonttömeg csökkenése. 45 éves kor körül
a folyamat felgyorsul, és mindkét nemben évente 0,3-0,5 százalék csonttömegveszteség
következik be. Nőknél a menopausa idején a veszteség elérheti az évenkénti 2-5 százalékot.
Az van előnyös helyzetben, akinek a szervezetében fiatal korban nagy csonttömeg alakul
ki. Mivel az elveszett csontot pótolni nem lehet, a csontritkulásra különösen érvényes
az a megállapítás, hogy könnyebb megelőzni, mint a már kialakult elváltozást gyógykezelni.
Már fiatal korban megkezdődhet a megelőzés helyes táplálkozással, fehérje- és
kalciumdús étrenddel, megfelelő D-vitamin ellátottsággal és rendszeres testedzéssel.
Az aktív mozgás a csontvesztést lassítani képes, az ún. teherviselő mozgások,
munkavégzések kapcsán pedig növekszik a csontok tömege. Teherviselő mozgásnak
tekinthető már a kocogás, sőt a séta is, de leginkább a rendszeres torna számít.
Az úszás kellemes, jó dolog, egészséges, növelheti az izomtömeget, de a csonttömeget
nem, mert nem teherviselő tevékenység. A felnőttkori torna, illetve mozgásterápia
csonttömegnövelő hatásáról megoszlanak a vélemények. Egyértelmű viszont, hogy a
mozgás hiánya előbb-utóbb csontvesztéshez vezet. Járulékos, de nem elhanyagolható
tényező, hogy a sokat mozgó idős ember mozgáskoordinációja hosszabb ideig és
jobban biztosított, mint mozgásszegényen élő kortársáé. Márpedig az időskori törések
hajlamosító tényezője a csontritkulás, oka viszont gyakran az elesés.
A csontrendszer kialakulásában a kalciumnak is döntő szerepe van. Az emberi test súlyának
1,5-2 százalékát teszi ki a kalcium, amelynek 99 százaléka a csontokban és a
fogakban található. Kiegyensúlyozott táplálkozás esetén a kalciumszükséglet 75 százalékát
tej és tejtermékek fogyasztásával fedezzük. A zöldségfélék (brokkoli, káposzta,
spenót, cékla, bab, rebarbara), olajos magvak (mák, mandula, dió) és a halak (szardínia,
lazac, busa) kalciumtartalma is magas. Napi fél liter tej rendszeres fogyasztásával a
kalciumbevitel optimálisnak nevezhető. Fontos a különböző, elkerülhető rizikótényezők
kiiktatása: az alkohol- és kávéfogyasztás mérséklése, a dohányzás mellőzése.
Rendszeres mozgással, helyes táplálkozással és a különböző élvezeti cikkek
megszorításával sokat tehetünk testünk egészségének megtartásáért. Nem utolsósorban
pedig sokkal kellemesebbé tehetjük hétköznapjainkat fiatal és idős korban egyaránt.