BURIK GÉZA
Öcalan, a terrorista népvezér

Abdullah Öcalan, a Kurd Munkapárt (PKK) terrorizmussal vádolt vezérének letartóztatása alaposan felbolygatta az európai diplomáciai életet. Aligha véletlen, hogy a kurd népvezért pont az olasz hatóságok helyezték letartóztatásba, hiszen Olaszországban széles körben rokonszenveznek a Törökország, Szíria és Irak területén élő 30 milliós népcsoport ügyével. Öcalan azonnal politikai menedékjogot kért Olaszországtól, miközben Mesut Yilmaz török miniszterelnök a letartóztatás hírére kiadatási kérelemmel fordult a római hatóságokhoz, és reményét fejezte ki, hogy Róma kiadja régóta üldözött ellenfelüket. Nem így történt, és a tucatnyi európai ország által körözött Öcalan a kurd fenyegetések ellenére továbbra is az olasz hatóságok „vendégszeretetét” élvezi.

Kurd tüntetők Rómában Abdullah Öcalan fényképével    Fotó: MTI

Öcalant több száz ember meggyilkolásával vádolják, és őt tartják felelősnek az eddig mintegy 30 ezer ember halálát okozó kurd-török gerillaháborúért. A XX. század egyik legveszélyesebb terroristájának tartott férfi számláját robbantások, emberrablások és egy véres gerillaháború kirobbantása terheli.
Öcalan 1947-ben született a dél-kelet törökországi Omerli falucskában. Ankarában járt egyetemre, majd ezt követően megalapította a Kurd Munkapárt elnevezésű ultrabalos marxista politikai tömörülést. Miután rövid úton leszámolt ellenfeleivel, 1984 óta önkéntes száműzetésbe vonult. Nyílt háborút hirdetett a török állam ellen. Öcalan neve a törökök számára azóta egyet jelent a megtestesült gonosszal. Az egyik oldalról szabadságharcnak, míg a másik fél részéről terrorizmusnak minősített háború mára bolygónk egyik legvéresebb mészárlásává vált, amelynek gyakran esnek áldozatául ártatlan turisták. A kurd merényletekre adott török válasz hasonlóan brutális: az országhatárokon átnyúló összecsapásokban eddig mintegy 30 ezer ember halt meg.
Öcalan az elmúlt évek során az északnyugat-szíriai támaszpontjairól irányította akcióit. Ahogy telt az idő, mind inkább növekedett tekintélye és a körülötte kialakult mítosz. Hívei bálványozzák: a kurd vezér - aki beszédeiben előszeretettel alkalmaz nacionalista köntösbe bújtatott ókommunista retorikát - fiatal nőkből szervezett maga köré öngyilkos testőrgárdát.
A brit rendőrség azt feltételezi, hogy a Kurd Munkapárt (PKK) tevékenységéhez a pénzügyi hátteret a drogkereskedelem szolgáltatja. Egyes becslések szerint az európai herointermelésnek és -kereskedelemnek mintegy 40 százalékáért a kurd kábítószer-kereskedők a felelősek.
Öcalan helyzetében a fordulópontot az jelentette, hogy egy hónappal ezelőtt Törökország katonai csapással fenyegette meg Szíriát, amiért Damaszkusz intenzív támgatásáról biztosította a Kurd Munkapártot. Öcalan továbbállt: először Moszkvába ment, de az ottani fagyos fogadtatás után inkább Olaszországra esett a választása. Úgy tűnik, a kurd vezér felmérte, hogy jobb egy kényelmes olasz börtönben ülni, mintsem folyamatosan menekülni az Interpol és a török hatóságok emberei elől.
Az olasz kormány meghátrált az Öcalan kiadatása esetén kilátásba helyezett kurd fenyegetések előtt. Rómában tömegtüntetéseket és éhségsztrájkokat szerveztek az Európa minden részéből odaáramló kurdok. Az európai reakciók azt bizonyítják, hogy Öcalan mozgalma sikerrel alkalmazza az európai kormányok megfélemlítésének és megdolgozásának a módszerét. A kurdok sikeresen ébresztették fel a baloldali rokonszenvet, és közben eredményesen alapoztak az európai közvéleményben mindmáig meglévő törökellenes érzelmekre. Európában magas pozíciókban vannak nyílt szimpatizánsaik. Öcalan tavaly nyáron találkozott a brit felsőház tagjával, köztük a liberális demokrata Lord Avebury-val, akitől az európai demokráciák támogatását kérte.
Ha a baloldali olasz kormány menedékjogot ad Öcalannak, ez a döntés precedenst jelent más terroristák számára is. Még sokkal súlyosabb következmény lehet az, hogy a török közvélemény olyannyira szembefordul az Európai Unióval, hogy a jövő tavasszal esedékes török parlamenti választásokon az iszlám Erény Párt kerül kormányra, akár elsöprő többséggel. Egy ilyen fordulat végzetes lehet a fiatal török demokráciára nézve, és rendkívül ingataggá teszi a közel-keleti erőegyensúlyt is, hiszen Izrael elveszítheti egyetlen katonai szövetségesét a térségben.