LAUDENCSEK KATALIN
Harc a XXI. század üzletéért

Továbbra sincs nyugalom az Észak-Kaukázusban. Csecsenföldön a szűnni nem akaró emberrablások mellett kiújultak a hatalmi harcok. A közös ellenségnek számító orosz csapatok ellen még oly egységesen küzdő csecsen front ma már egészen másként fest. Aszlán Maszhadov elnökkel szemben felsorakozott a teljes vezérkar. A parancsnokok egyhangúlag árulónak kiáltották ki Maszhadovot. A vád az, hogy elárulta a csecsen függetlenség eszméit. Samil Baszajev tábornok felszólította a lakosságot, hogy csatlakozzanak az ellenzékhez: „Különben még vér is folyhat” - tette hozzá vészjóslóan.

Borisz Jelcin meglátogatta a kórházban Valentyin Vlaszovot, volt különmegbízottját. Jobbulást kívánt   Fotó: MTI

A megosztás kezdetei még az oroszok elleni háború idejére nyúlnak vissza, mikor a csecsen parancsnokok jelentős része a harc folytatása helyett a forradalom „exportálásával” kezdett foglalkozni. Elgondolásuk szerint ugyanis Csecsenföld csak akkor válhat függetlenné, ha az egész Kaukázus leválik Oroszországról, és megszerzi a Fekete- és Kaszpi-tengerhez vezető kijáratokat. Ennek jegyében alakult meg Szalman Radujev vezetésével a „Kaukázusi Felszabadítási Hadsereg”. Más csoportokkal együtt fő célkitűzésük Csecsenföld és Dagesztán összeolvasztása egyetlen iszlám állammá. Az egyik ilyen harci alakulat vezére a szaud-arábiai származású Emir al-Hattab, aki egyben a szélsőséges iszlám irányzat, a vahabita tanok fő terjesztője is a térségben.
A katonai-politikai elit másik, Maszhadov elnök köré tömörült szárnya a békésebb, gazdaság-élénkítő utat választotta. Az ő céljuk a kaszpi olajvezeték óriásberuházásában való részvétel. Eddig mindkét tábor igyekezett figyelmen kívül hagyni a köztük feszülő ellentmondásokat, idén ősszel azonban betelt a pohár. Az elnök ugyanis, megelégelve a már szinte népszokássá váló emberrablásokat, hadat üzent minden gerillacsoportnak. A kormányerők jelentős túsz-szabadítási akciókba kezdtek, bár ennek kiváltó oka elsősorban az volt, hogy az elnök szemében a túszejtők és az ellenzéket képviselő parancsnokok azonosak. Lehet, hogy nem is járnak messze az igazságtól. Feltűnő módon aznap, mikor Azerbajdzsánban aláírták a szerződést a British Petrol által szervezett olajvezeték megépítésére, Groznijban túszul ejtettek két brit állampolgárt. Később, mikor az olajvezeték ügyét Moszkvával kellett volna egyeztetni, „ismeretlen” fegyveresek a határ közelében szétlőtték az orosz vezérkar kocsisorát, majd elrabolták Valentyin Vlaszov elnöki különmegbízottat. Ezzel párhuzamosan folyt Dagesztán „iszlámosítása”, melynek leghangosabb eseménye a májusi zavargássorozat volt. Az események fényében aligha meglepő, hogy nemcsak az olajtársaságok, hanem más nyugati befektetők is szinte teljesen elvesztették az érdeklődésüket Csecsenföld iránt.
Szeptemberben azonban teljesen váratlanul kiszabadultak a brit túszok, akiket Szalman Radujev tábornok személyesen Borisz Berezovszkijnak adott át. A multimilliárdos üzletember „társadalmi megbízatásként” egyben a Független Államok Közösségének ügyvezető titkára. A britek elmondták, hogy a túszejtők egy gödörben tartották őket fogva Jelcin különmegbízottjával. Nem sokkal ezután újabb csapat szabadult ki, ismét Berezovszkij és Radujev nevével fémjelezve.
Berezovszkij rendkívüli gyakorlati érzékről tett tanúságot, amikor az olajvezetékterv támogatói helyett annak akadályozóival vette fel a kapcsolatot. Taktikájának a lényege, hogy mivel minden tárgyalást az ellenzéki tábornokokkal folytat, Maszhadov elnök egyre inkább a háttérbe szorul. Ráadásul az elnök terroristaellenes megmozdulásait látványos kudarcok kísérték: októberben meggyilkolták az akció vezetőjét, Sagir Bargisevet. Miközben egyre többen sürgetik Maszhadov lemondását, az elnök váratlan segítőt kapott Primakov orosz miniszterelnök személyében. A kormányfő nem nézi jó szemmel a konkurensének tartott Berezovszkij sikereit, ezért mintegy ellensúlyként a csecsen kormányerők pártjára állt. Primakov személyes fellépése is jelzi: nem kis tétek forognak kockán Csecsenföldön: az orosz elnöki hivatal egy magasrangú tisztjének munkatársa szerint „a kaszpi olajvezeték megvalósítása a XXI. század egyik legfontosabb politikai kérdése lesz.”