MÁRER GYÖRGY
Kulturális nagyhatalom

New York sokak szerint a világ kulturális fővárosa. Itt megjelenni hazai művészeink számára komoly megtiszteltetést, ám egyúttal komoly megmérettettést is jelent, hiszen a városban és környékén például nem kevesebb mint 450 ezer képzőművész él. A magyar kulturális élet megfelelő színvonalú bemutatkozásához nagy mértékben járulnak hozzá a helybeli magyar főkonzulátus rendezvényei. Erről, valamint a kultúrmetropolisz hétköznapjairól faggattuk Földvári Gábor helyettes főkonzult.

„A művészek illetve művészegyüttesek kiszemelésénél szét kell választanunk az előadóművészeket és a képzőművészeket Képzőművészeti kiállításainknál szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy már mi válogathatunk. Sok-sok jelentkező közül próbáljuk kiválasztani a legszínvonalasabbakat.“
Mint elmondta, a válogatásnál kikérik szakemberek tanácsát is: magyar művészek esetében egy hazai galériát, múzeumigazgatót, esetleg művészeti vezetőt kérdeznek meg.
„Az előadóművészek esetében sokkal könnyebb a helyzet - magyarázta Földvári Gábor. - New Yorkban vendégszereplő művészeket hívunk meg fellépésre, ugyanis önmagában az, hogy itt kiállhatnak a közönség elé, bizonyos színvonalat jelent. Persze olykor közvetlenül Magyarországról is hívunk meg művészeket. Ékes példa erre Onczay Csaba cselló- és Falvai Sándor zongoraművész, akik az októberi 22-i gálafogadáson léptek fel. Egyébként ha a meghívásaink elsőbbségi sorrendjét vizsgáljuk, az elsők természetesen a magyar művészek, második helyen az Amerikában élő magyar származásúak állnak. Őket követik az olyan amerikai művészek, akiknek valamiféle magyar kötődésük vagy vonatkozásuk van, tehát magyar zeneszámot játszanak, vagy magyar tárgykört dolgoznak föl. Kiváló példa erre Esther Lamneck, a New-York-i egyetem tanára, aki magyar dalokat tárogatózik. Általában el akarjuk kerülni, hogy a főkonzulátusi szereplés legyen a művész első bemutatkozása, kivéve azokat az eseteket, amikor az illető olyan átütő tehetség, mint például Szalay Antal hegedűművész. Felléptek már olyan neves személyiségek is nálunk, mint Marton Éva, Rost Andrea, együttesek, például a Bartók és a Takács vonósnégyes vagy a Keller quartett. Ezek a nevek már köteleznek arra, hogy ezután is rangos művészeket kérjünk fel. Az érem másik oldala, hogy a művészek is úgy érzik, az itteni fellépés, bemutatkozás egyfajta rangot jelent.”
- Milyen arányban vesznek részt amerikaiak ezeken a rendezvényeken, és hogyan viszonyulnak a magyar kultúrához?
- Az amerikai részvétel rendezvényeinken nullától száz százalékig terjed. Természetesen, ha magyar prózai művész lép fel, akkor nem hívunk meg amerikaiakat. Amikor azonban más intézményekkel közösen szervezünk műsort, akkor száz százalékig amerikai a közönség. Jó példája az ilyen közös rendezvényeknek a Salon de Virtuosi Alapítvánnyal folytatott együttműködésünk. Ez a szervezet fiatal zenészeket támogat és éves jótékonysági hangversenyeit a főkonzulátuson rendezi, ami most már szinte hagyománnyá vált, hiszen jövőre harmadszor kerül rá sor. Ezenkívül szervezünk közös fogadásokat a litván, osztrák és izraeli főkonzulátusokkal, valamint a Svájci Intézettel. Az átlagos rendezvényen a részvételi arány hatvan százaléka amerikai és negyven magyar.
- Milyen munkát folytat a főkonzulátus annak érdekében, hogy összefogja New York és környéke magyarságát, és mennyiben segíti az itt működő szervezetek munkáját?
- Az amerikai magyar szervezetek önszerveződéses alapon jöttek létre, és ezt a jelleget továbbra is meg kell őriznünk. Nem telepedhetünk rájuk, és nem kezdhetjük irányítani őket, de ha tanácsért fordulnak hozzánk, természetesen örömmel állunk rendelkezésükre. Csak egy példát szeretnék említeni: itt van a New York-i Magyar Színház. Milyen alapon is mondhatnánk meg mi, hogy ezt vagy azt adja elő? Sajnos a magyar szervezetek vezetősége és tagsága egyre korosodik. Az amerikai népszámlálás adatai szerint 1,6 millió magyar él az Egyesült Államokban és ennek alig tíz százaléka olyan, aki otthon magyarul beszél. Szó van egy Magyar Kulturális Intézet létrehozásáról - ez bizony sokat segíthet mind ebben a vonatkozásban, mind a nyelvoktatás terén.
- Gyakorol-e valamilyen hatást ez a kulturális irányvonal az Amerikában élő magyarságra?
- Feltétlenül, hiszen a kortárs képzőművészeti kiállítások megismertetik velük a ma élő magyar alkotókat. Az előadóművészek is a fiatalabb korosztályból kerülnek ki, akikkel az itteniek más módon esetleg nem tudnának találkozni. Ez is kapocsként szolgál az itteni és az otthoni magyarság között.
- Milyen hatást gyakorol a vendégművészekre az amerikai tartózkodás?
- New Yorkban és környékén hozzávetőleg 400 ezer képzőművész él. A galériák száma mintegy 450. Ebből következik, hogy ezek az alkotók óriási harcot folytatnak azért, hogy bekerülhessenek azokba a kiállítótermekbe, ahol a világ minden irányvonala megtalálható. Nagyon nehéz feladat tehát, hogy úgy mondjam, megdolgozni a piacot. Nem egy vendégművészünk azzal a meggyőződéssel távozik, hogy az ő munkája is van olyan értékes, mint az ittenieké. A többség sok új ötlettel a tarsolyában tér haza.
- A főkonzulátus munkájában ez a kultúrmunka voltaképpen csak mellékzönge, Ön mégis rendszeresen szervezi ezeket a rendezvényeket.
- Valóban nem tartozik a főkonzulátus tevékenységi körébe, hogy évente 25-30 kultúreseményt szervezzen, de egyrészt vétek lenne kihasználatlanul hagyni az épület adta lehetőségeket, másrészt a kulturális rendezvényeken keresztül olyan személyes kapcsolatokat lehet kiépíteni, amelyek elősegítik a főkonzulátus politikai, gazdasági, sajtó és egyéb irányú tevékenységét. Egy politikus vagy gazdasági szakember naponta több tucat meghívót kap fogadásokra. Ezek többsége a papírkosárban köt ki, de ha a fogadás kulturális eseményhez kapcsolódik, akkor meggondolja, hogy kidobja-e avagy részt vegyen. A másik dolog a személyes kötődésem a kultúrához. Édesapám szobrászművész volt, gyerekkoromban zongoráztam. Első diplomáciai kiküldetésem során kulturális attasé voltam Londonban, Dublinban pedig a nagykövetség megnyitását követően hagyományt teremtettem a kulturális eseményeknek egy 200 éves György-korabeli házban, amelyben maximálisan 50 fős kamara-előadásokat tudtunk rendezni. Az építész 200 évvel ezelőtt valószínűleg koncertteremnek szánta az épületnek azt a szintjét, mert kiváló akusztikával rendelkezett.
- Az imént azt fejtegette, hogy a magyar szervezetek tagsága és vezetősége korosodik. Milyen munkát fejt ki a főkonzulátus annak érdekében, hogy bevonja a magyar életbe a fiatalokat?
- Ezt elsősorban a magyar nyelvoktatás egységes alapokra helyezésével és megszervezésével szeretnénk elérni. A New-Yorkban és környékén dolgozó magyar fiatalok bevonása érdekében megtettük az első lépéseket: fogadást adtunk részükre, ahová meghívhatták magyar ismerőseiket és barátaikat is. A kezdeményezés első eredménye, hogy az interneten címlistát hoztak létre, amely egyre bővül újabb itt élő, dolgozó magyar fiatalok csatlakozásával. Megindult tehát az információáramlás.
- New York és Párizs köztudomásúan a világ két kulturális központja. Véleménye szerint, hogyan állják meg helyüket a magyar művészek, illetve művészegyüttesek?
- Az amerikaiak egyszerűen a világ kulturális fővárosának titulálják New Yorkot. Ennek van is némi alapja, ha az itt található múzeumok és kulturális intézmények mennyiségét, valamint az itt fellépő világhírű művészek számát tekintjük. A magyar képzőművészet sajnos nem ismert Amerikában, ezért nincs igazi piaci értéke sem: egy itt lezajlott árverésen Munkácsy egyik képe ezer dollárért kelt el. Az előadóművészeket és különösen a zenei élet képviselőit tekintve az itt fellépő magyar művészeknek világszínvonalon kell állniuk, hiszen e nélkül nem is kapnának meghívást. Az amerikai közönség mindig valami újra, rendkívülire, kimagasló teljesítményre vágyik, és csak ezt értékeli, ugyanakkor szinte úgy fogyasztja a kultúrát, mint valami árucikket vagy egy hamburgert.
- Milyen tervei vannak a főkonzulátusnak?
- Ami jövendő terveinket illeti, az elkövetkező két év kulturális eseményeit a MAGYAR MILLENEUM jegyében rendezzük. Az 1000 éves Magyarország történelmét és kultúráját szeretnénk bemutatni az amerikai közönségnek.
A Magyar Köztársaság New York-i Főkonzulátusának kulturális tevékenysége szemmel láthatólag jó kezekben van. Az elmúlt év rendezvényei azt mutatják, hogy egyre több és több magyar látogat el diplomáciai képviseletünk gyönyörű épületébe. Sajnos a terem befogadóképessége véges, így a vendégeket csak körforgásos sorrendben lehet meghívni. A különböző nemzetiségű diplomatákkal folytatott beszélgetések arról tanúskodtak, hogy - bár kis ország vagyunk -kulturális téren van mit megmutatnunk.