SZOBOTA ISTVÁN
Tragédia nélküli katasztrófahelyzet Zalában

1998. november 14-ről 15-re virradó éjszaka Zala megyében a nagylengyeli kőolajmező 282/A jelzésű kútja az egyik karbantartási munkafázis közben meghibásodott. Az iszonyatos erővel felszínre törő széndioxid folyamatosan töltötte be a talajközeli légteret és a nyílás környékén mindent csontkeménységűre fagyasztott. Először a kitörésgátló csapat menekült el a helyszínről, majd riasztásukra a környék három falujából a lakosságot is kitelepítették.

Három és fél nap után sikerült „elzárni” a kutat    Fotó: MTI

A 2-2,5 kilométer mélységben a földfelszín alatt található kőolaj kitermelését jelentősen megkönnyíti egy úgynevezett gázsapka, amely az olaj felett helyezkedik el. Ez a gáz habosítja és így könnyebben kitermelhetővé teszi az olajat. A nagylengyeli olajmezőnél ez a gáztömeg hiányzott, ezért azt mesterségesen pótolták CO2 lejuttatásával - mondta el Hámor Tamás, a Magyar Geológiai Szolgálat osztályvezetője. Az 1951-ben felfedezett nagylengyeli kőolajmező az úgynevezett szénhidrogénvagyonát tekintve jelenleg a második legdúsabb hazánkban. A térség hosszú időn keresztül az ország legjelentősebb kőolajellátója volt, ahol több mint négyszáz mélyfúrt kútból a mai napig is folyik a termelés. A kitermelés segítésére a mélységbe juttatott szén-dioxid színtelen, önmagában szagtalan, a levegőnél nehezebb és nem éghető gáz. Veszélyt ezért csak a talaj felett összegyűlve jelent, mivel fajsúlyánál fogva a levegőt zárt térben maga alól kiszorítja. Kénhidrogén-tartalma miatt jellegzetesen záptojás illatú, ami alapján könnyen felismerhető.
„A gondot most az is jelentette, hogy 282/A jelzésű kút egy domb felső harmadában található. Emiatt az onnan felszínre törő széndioxid a dombról lefelé hömpölyögve összegyűlt abban a kis völgyben, amelyben három falucska: Bak, Bocfölde és Sárhida fekszik ”- tájékoztatta a Heteket Dr. Esztó Péter, a Magyar Bányászati Hivatal elnöke. A szakember elmondta, a térség lakossága egy úgynevezett „anti-havaria” terv alapján fel volt készítve arra, hogy egy esetleges gázkitörés alkalmával mit tegyen, és hogyan hagyja el a lehető legrövidebb idő alatt otthonát.
A kitörés okának leginkább azt tarják, hogy egy kisebb hiba kijavítása során egy pakker nevű kútszerelvényből kicsúszott, illetve kicsúszhatott a tömítés. Ez kétezer méter mélységben történt. A gáz a felette lévő vizet kezdte el kipréselni a csövön át. Ez volt az a momentum, amit a karbantartók észleltek. A vizet a gáz követte. A csapat azonnal megpróbált egy kitörésgátló szerkezetet a kút szájára helyezni, de rögzíteni már nem tudta. A széndioxid olyan erővel tört fel, hogy ha életben akartak maradni, akkor menekülniük kellett. Az óriási nyomás alól kiszabaduló gáz a légtérbe érve azonnal megfagyasztotta a felszínre került vizet és a levegő páratartalmát, amely így mínusz 30-33 Celsius-ra csökkent a kút nyílásánál. A két, negyven fokos levegőt ontó turbófúvóra pont ezért volt szükség az elhárítási munkálatoknál, hogy a kővé fagyott acélszerkezeteket felmelegítse és kiolvassza.
A kitöréstől számított három és fél nap után sikerült „elzárni” a kutat. A Zalaegerszegre kitelepítettek zöme a vasárnap éjszakát is a befogadó családoknál töltötte. Több mint 200 embert azonban turistaszálláson és a megyei kórház betegektől elkülönített szobáiban volt kénytelen elhelyezni az önkormányzat. Kedden már valamennyien visszaköltözhettek otthonaikba.
A nagylengyelihez hasonló széndioxid-kitörés a hatvanas évek végén egy nógrádi szénbányában is előfordult, ott azonban nem kellett kitelepíteni a lakosságot. Dacára annak, hogy az elmúlt 60 évben több mint 70 kútkitörés történt a magyarországi olajmezőkön, még mindig nincs az ipari balesetekre érvényes katasztrófavédelmi törvény. Ilyen szintű evakuálásra azonban még sosem volt szükség. A kitörés oka egyelőre ismeretlen. Lehet anyaghiba, de ugyanígy a karbantartási munkálatok során elkövetett technológiai szabálysértés is. A Pécsi Bányászkapitányság a baleset napján helyszíni szemlét tartott, azóta pedig a vizsgálati tervek alapján folytatja a nyomozást, amelyhez „újabb kútmunkálatokra lesz szükség” - mondta el lapunknak Dr. Esztó Péter, a Bányászati Hivatal elnöke. A szakember hozzátette: a magyar kutak ugyan idősek, de folyamatosan karbantartják őket. Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy mikor lesz a következő, vagy hogy lesz-e még valaha kútkitörés Magyarországon.