Dr. Regős Péter újságíró, az egykori budapesti Kurír New York-i tudósítója
és a torontói „Menora” című hetilap főmunkatársa:
„A republikánusok belső válságba kerültek, amely rendkívül összetett és
szerteágazó. Jóllehet Amerika két-évszázados történelmében az a ritka helyzet állt
elő, hogy a törvényhozás mindkét házában ugyanaz a párt került többségbe, mégsem
bíznak magukban, mintha kisebbségi érzésük lenne. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb
jele, hogy most, amikor a demokraták egy árnyalattal előrébb léptek, a republikánusok
rögtön nekitámadtak saját vezetőjüknek.
A demokratáknak az volt a legnagyobb győzelmük, hogy a választópolgár nem tulajdonított
akkora jelentőséget Clinton magánéleti tevékenységének, mint amire a republikánusok
számítottak. A választópolgár úgy érezte, hogy a Clinton körül kialakult
konfliktus magánéleti jellegű, és nem lehet szerves része egy választásnak. Ebben
az is szerepet játszott, hogy a választók nagy része úgy vélte, Clinton jó munkát
végzett mint elnök. Magasabb pontszámmal jutalmazták az aktivitását, mint a republikánusok
ellenvéleményét. A legnagyobb meglepetést számomra az adta, hogy a választópolgár
nem mérlegelte D’Amato szenátor 18 éves munkásságát. D’Amatónak elévülhetetlen
érdemei vannak abban, hogy a svájci bankok a holocaust során birtokukba került aranyat
és egyéb értéktárgyakat, illetőleg azok ellenértékét, avagy részleges értékét
hajlandók voltak visszaadni a zsidó szervezetek képviselőinek.”
Hontváry Mihály, egy nagy Wall Street-i részvénycég egyik igazgatója:
„A Republikánus Párton belül folyó válság kérdésében az az érzésem, hogy a párt
túlságosan nagy súlyt fektetett az elnök szexuális életére. Inkább azt kellett
volna hangsúlyozni, hogy bizony Clinton hamisan esküdött, és mint a legmagasabb társadalmi
állást betöltő embernek, neki kellett volna mindenkivel betartatni a törvényeket. Miért
látom ezt így? Azért, mert ha a jó és rossz között nem vagyunk képesek különbséget
tenni, akkor miként tudjuk a gyerekeinknek megtanítani a jót és a rosszat. Nyolcezret
is kitesz azoknak a száma, akik börtönben vannak azért, mert hamisan esküdtek vagy
hamisan tanúskodtak. Ha bármelyikünk felelős állásban ilyet követett volna el,
minden bizonnyal megbüntették volna.”
Kovács István, New York-i főkonzul:
„Ha az Egyesült Államok kiegyensúlyozott külpolitikát és gazdaságpolitikát tud
folytatni, az természetesen hatással van a világ politikájára, biztonságára, gazdaságára.
Magyar vonatkozásban ez azért nagyon fontos, mert Amerika jelentős beruházó
Magyarországon. Több mint ötmilliárd dollár befektetéssel vannak jelen az amerikai cégek
hazánkban, így komoly érdekünk fűződik ahhoz, hogy ez az érdeklődés térségünk,
de különösen Magyarország iránt a jövőben is megmaradjon.
Pataki kormányzó úrral a kapcsolat természetesen minden szinten kiváló, nemcsak államközi
és hivatalos szinten. Mivel az utóbbi időben gyakran járt Magyarországon, így Kisvárdán,
Aranyosapátin, Nyíregyházán és Budapesten is jól ismerik. Biztos vagyok ben ne, hogy
az otthoniak, akik megyéjük vagy városuk szülöttjének tartják a családját, azok
mint lokálpatrióták örültek, hogy újra egy magyart választottak meg. (Márer György,
New York)