Hetek - II. évfolyam, 46. szám, 1998. november 14

Ha Técsőről jelentik, hogy árad a Tisza, akkor Milotán, a határmenti kis faluban tudják, hogy kerek egy nap múlva hozzájuk érkezik az árhullám. Így történt ez legutóbb is. Az ár ellen épült gát befejezés előtti állapotban volt. A milotai polgármester elrendelte a nők, gyerekek és idősek elszállítását a faluból. Nemsokára a rendőrség a férfiakat is felszólította a távozásra, de közülük jónéhányan mégis megpróbálták megakadályozni a gát szakadását, életüket téve kockára maguk és embertársaik jószágaiért és hajlékaiért.

Az ott maradtak egyike, ifjabb Makula József milotai lakos elmondása szerint este még kétszázan rakták a zsákokat a három kilométer hosszú szakaszon, de a kritikus pillanatban, amikor a töltés bármelyik pillanatban átszakadhatott volna, már csak tizenöt fiatalember tartotta a frontot. Ez alatt a nagyjából két óra alatt dőlt el, hogy Milotát és a környező településeket elönti-e az ár vagy sem. Akik ott maradtak, erejüket megfeszítve emelték tovább a gátat, tömték be homokzsákokkal azokat a lyukakat, amelyeket a víz fúrt ki a töltésen, az úgynevezett buzgárokat.
- Mire gondolt, amikor a zsákokat pakolta? - kérdeztük Makulát.
- Arra gondoltam, hogy végig kell rakni zsákokkal a töltést, hátha úgy nem szakad át a gát. Csak dolgoztam és dolgoztam.
- Mi történt volna, ha ez bekövetkezik?
- Hát innét a templomig nem sok ház maradt volna meg. Két méter magasan állt volna a víz egészen Sonkádig.
- Mit csináltak volna ebben a helyzetben?
- Ha szakad a gát, elszalad az ember, és ha úszni tud…
- Na, ha úszhattál volna…! - vetette közbe Makula Józsefné, aki már az 1970-es áradást is megélte, amikor valóban átszakadt a gát.
- A katonaságtól nem kaptak segítséget?
- A katonaság eljött, de ment is - jegyezte meg méltatlankodva idősebb Makula József, az apa. - A százados úr szerintem elég flegma volt, úgy vettem észre, nem annyira viselte szívén a falu sorsát. Másnap megtudtuk, hogy ha Fehérgyarmatnál átszakadt volna a gát, valószínűleg itt kirobbantották volna a töltést, hogy Gyarmat megmeneküljön. A két fiam, meg a tizenöt ember nem érdekelte őket… meg a szülőknek a szívfájdalma - emlékezett Makula. Nem bírta türtőztetni magát, mikrofonunk előtt sírva fakadt.

Ha Fehérgyarmatnál átszakadt volna a gát, Milotánál robbantották volna ki a töltést. Fotó: Vörös Szilárd

Elmesélték, hogy Csubák István, Király János, Kanalas Ferenc, Végi Sándor, Balla László nagyon derék emberek, végig kitartottak a polgármesterrel, Klapka Györggyel együtt. A kis csapat több mint fele cigány volt. Rendelkezésükre állt egy Volvo rakodógép is. Balla megállította a Tiszabecs felé tartó gátépítést ellátó teherautót, onnan szerzett homokzsákokat a gát erősítésére. Jöttek kommandósok, hogy őrizzék az elhagyott házakat. Az ott maradtak csak azt találták furcsának, hogy a töltésről is el akarták hajtani őket. Embereink elzavarták azokat, csak úgy, mint előzőleg a rendőröket. Így két óra hosszat állták a sarat. Féltek a szakadástól, de nem hátráltak meg. Végre megérkezett a segítség. Kis László hívta a csengerieket, ők segítettek. A közel ezer lakos csak másnap tért vissza.

Balla László, aki milotai lakosként mutatkozott be, a helyi független polgármesterrel, Klapka Györggyel karöltve vezényelte a mentőakciót. Rajtuk kívül még úgy tizenöt ember maradt saját felelősségére a faluban. Hajnal ötig dolgoztak, egy emberként. A túlsó parton áttört a Tisza, az ár ezután stagnálni kezdett, nem sokkal később apadni. Egyetlen baleset sem történt, „még olyan sem volt, hogy valaki a vízbe csúszott volna. Először félve mászkáltunk a gáton, aztán ott rohangáltunk gátlástalanul a homokzsákokkal. Bele lehet jönni” - teszi hozzá Balla.
Mivel nem voltak jól felszerelve, csatárláncba álltak az emberek, és úgy adogatták a zsákokat egymásnak. Balla elmondta, hogy reggel látott a durva zsákok által felsértett kezektől véres homokzsákokat. Keményen dolgoztak. A katonákat máshová vezényelték, nem tudja miért. Balla szerint az újságírók közt sok a „hanglé firkász”. Előfordult, hogy „odajöttek a gátra miközben dolgoztunk, és ahol minden másodperc számít, végigmentek a kamerával, és mindenkinek éjjel tizenegykor a kamerára szerelt kis reflektorral a szemébe világítottak. Nem elég nekünk az a bosszúság, még ráadásul ott szemét módra ezt csinálták. Meg is mondtam nekik, hogy vagy elmennek, vagy vízre vágom őket a kamerájukkal együtt. Volt vagy ötven újságíró. Meg is jegyeztem, hogy Tiszát lehetne velük rekeszteni, de nem segítettek, csak zavarogtak, meg rémhíreket terjesztettek Milotáról az itt lakók rokonainak rémületére. Képzelhetik.”
- Mi lett volna, ha átszakad a gát?
- 70-ben átszakadt. A partközeli házaknak a fundamentuma sem maradt meg. A vályogházakat szintúgy mindet elvitte, csak a bent levő téglaházak vészelték át a „keresztséget”. A mostani ár másfél méterrel volt magasabb az akkorinál. Meghaltunk volna, és elvitte volna ugyanúgy a házakat. Megtanítottuk egyébként az embereket, hogy ha szakad a töltés, akkor ne szaladjanak el, hanem a megmaradt gátakon maradjanak. Akkor ugyanis, ha haza szaladnának, csak a halálba szaladnának. Az ukrán oldalon beszakadt a gát. Ha nem szakadt volna be ott, beszakadt volna itt. Ennek az egész falu átérezte a súlyát. Rengeteg segélyt küldtünk át az ott otthontalanná lett embereknek.

- Hallottam, hogy mozgott is a töltés.
- Persze, az mozog. Mikor elkezd hajladozni az ember lába alatt, meg szoktuk támasztani zsákokkal, vagy karókkal.
- Egyébként mit csinált a helyszínen a miniszterelnök?
- Lejött helikopterrel. Nem is láttam. Itt volt vagy tíz percet. Mi ugyanazt csináltuk előtte is, közben is, utána is. Előtte is magunkban voltunk, utána is.
- Nem kaptak hivatalos segítséget?
- Küldtek két vízügyi dolgozót, az egyik bakancsban volt, mint maga, a másik gumicsizmával volt felszerelve. Ennyi. Később hoztak lámpákat, aggregátorokat, nem mondom. A vízügyisek, szerintem, nem túl felkészültek.
- Rendesen összekovácsolta ez a történés a falut, nem?
- A közösséggel sose volt itt probléma. Nálunk a szomszéd többet ér, mint egy távoli testvér. Ha reggel felkelek, a szomszéddal találkozok. Nálunk természetes, hogy ingyen segítünk egymásnak, amiben tudunk. Most is mindenki adta, ami volt neki. Ez azonban huszadrangú. Itt életekről és életek munkáiról volt szó, azt meg lehetetlen mással pótolni. Mindenki kint volt, gazdag és szegény, még Szalai Kont, a református lelkipásztor is. Mondtuk is, hogy a pásztornak a nyáj mellett a helye.
- Nem gondolt még arra, hogy el kéne innét költöznie?
- A Tiszától? Nem. Szerintem az itt lakók egyike sem gondol arra, hogy el kéne menni. Láttam már a Tiszát ilyennek is, olyannak is, gyerekként egyszer bele is akartam fulladni, de el nem költöznék. Áttelepedhetnék Debrecenbe, minden adott, de azt mondtam, hogy csak akkor, ha oda vezetik az akácos alá a Tiszát is. Ha hosszabb ideig távol vagyok és hazajövök, az első utam a Tiszához vezet. Csak a második a lakásomba.
- Milyen volt az árvíz ahhoz képest, amilyennek a sajtón keresztül látszott?
- Nagyon veszélyes volt. Nagyon. Hála Istennek, túl vagyunk rajta… Igyanak egy kupica szatmári szilvapálinkát.
- Az nem fog menni.
- Ugyan már! Én sem iszom egyébként, csak kínálgatom. Csak annak adok, aki vagy nagy ember vagy nagyon beteg.
- Én most melyik vagyok? - általános derültség követte szóváltásunkat, majd a tüzes pálinka kóstolója.

A víz a zűr

Váradi József, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vízkárelhárítási főosztályának vezetője a Heteknek elmondta: az árvízvédelemnek még körülbelül másfél-két hét készenlétre kell számítania a mostani árral kapcsolatban. Fokozott készültség van a Lónyai-főcsatorna környékén, a Sajó torkolatától Tokajig terjedő területen. A Tisza déli szakaszán viszont nem számítanak kritikus helyzetre, mert biztonságosabb az árvízvédelmi rendszer, valamint az áradás a folyón levonulva apad, így már Szegednél alacsonyabb a vízállás. „Csak újabb áradást ne kapjunk” - tette azért hozzá a szakember.
Magyarországon az árvízvédelmi rendszer erősítése 1998-ban indult meg kiemelt, 750 millió forintos beruházással. A kormány az erre a célra fordítandó összeget további kétmilliárd forinttal szándékozik növelni.
Bár a vízszint közel van a tetőzéshez, a helyzet Tiszadobon sem ad okot pánikra. Értesüléseink szerint a helyi erők és az árhullámot kísérő polgárőrség tökéletesen ura a helyzetnek. Érdekes, hogy bár a falu egy része itt benyúlik a tiszai fővédvonal mögé, mégsem volt szükség kitelepítésre, mert a nyári gát megvédte a települést. Az aggodalomra az egyetlen okot talán csak az adhatja, hogy az előrejelzések szerint az árhullám lassan fog levonulni, s így a gátak átázhatnak.
Zalkodon az áradás miatt néhány családot kiköltöztettek. Tokajnál, a Tisza és a Bodrog találkozásánál ezúttal a legmagasabb vízszint 872 cm volt, s ez mindössze 8 cm-rel marad el az eddig mért legmagasabb vízállástól. A kiépített árvízvédelmi rendszer jól működött, csupán a kanálisrendszerbe szivárgott víz okozott némi meglepetést, előtörve az utcai csapadék-elvezetőkből. A problémát szivattyúkkal oldották meg. Kitelepítésre itt nem volt szükség, mindössze egy iskolát kellett ideiglenesen bezárni, mivel a pincéjét belvíz árasztotta el, és a konyhába is befolyt. Hétfőn várhatóan újra fogadják a diákokat. A belvizek más pincékben, kertekben is problémát okoztak. A legnagyobb nyomás a tiszai fővédvonalon van. Bár az apadás megkezdődött, a vártnál kisebb mértékű; a töltéseket állandóan ellenőrizni kell. Az ivóvíz minőségét az ÁNTSZ folyamatosan ellenőrzi, a biztonság kedvéért a vízhez adott klór mennyiségét 6 mg/l-re növelték. Gátszakadás nem fenyeget Tokajban. Egyik fent említett helyen sem követelt az áradás emberéletet, és balesetet sem okozott sehol.