SZLAZSÁNSZKY FERENC
Kritikus hangok a kormány médiapolitikájáról

Sokak szerint pontosan fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök október elején, amikor bejelentette, hogy a médiában megkezdődik az erőviszonyok átalakítása. A Kurír és Magyar Narancs rekordgyorsaságú két vállra fektetése után a közszolgálati médiák kevésbé látványos kifárasztása zajlik. Még liberális szakértők is elismerik: ez a jelenség hatalomváltáskor nem szokatlan, és az Orbán-kormány szemmel láthatóan kifinomultabb módszerekkel dolgozik, mint elődei. Botrány ugyanis - legalábbis eddig - nem volt.

A Magyar Rádiónál jelentős személyi változások történtek. A hárommilliós hallgatótáborral rendelkező Krónikából olyan jó nevű szerkesztők, műsorvezetők távoztak a közelmúltban, mint Kardos Ernő, Nika György, Gulyás Erika, Gárdai László vagy Rózsa Péter. „A hatalom gyakorlói az emlékezetes, 1993-as elbocsátásokhoz képest most sokkal kifinomultabb módszerrel váltak meg a régi emberektől” - mondta a Heteknek Rózsa Péter. A szerkesztő-riporter beszámolt arról, hogy őt folyamatosan megalázó helyzetbe hozták - pályakezdőknek való feladatokkal látták el -, amelynek eredményeként több társával együtt „önként” távozott az intézményből. Az őt érintő változtatásokat négyszemközt, szóban indokolták a döntéshozók, nyíltan nem vállaltak semmit. Szakemberek szerint a Krónika - a távozások hatására - egyre inkább „kisimul”, kompromisszumot keres, és eközben szervilissé és érdektelenné válik, hírértéke egyre gyengébb.
Rózsa úgy vélte: a médiatörvény hihetetlen nehéz megszületése után éppen az abban megfogalmazottak ellenkezője valósul meg: az intézmények politikai befolyástól való mentesítése helyett politikusok vonják befolyásuk alá a médiát.
A Magyar Televízió egyik tekintélyes munkatársa szerint minden kormányváltáskor érzékelhető, hogy az újonnan hatalomra kerültek a maguk befolyását próbálják érvényesíteni az MTV-ben.
A kínálkozó módszerek közül az egyik legkézenfekvőbb az, ami most történik, vagyis az, hogy látszólag nem történik semmi. A kormány - korábban tett konkrét ígéretei ellenére - nem nyúl az agonizáló MTV „hóna alá”, hagyja, hogy a még meglévő lendület működtesse az intézményt. Egy válságban lévő - és felelős elnökkel nem rendelkező - televíziót ugyanis sokkal könynyebb kézben tartani, mint egy prosperálót.
Az a sokak számára komor vízió, hogy teljesen csődbe megy a Magyar Televízió, a hatalom szempontjából nem is annyira súlyos. Ez esetben ugyanis olyan műsorok tűnnének el a képernyőről, mint például a kisebbségi, vallási, regionális adások, vagy az élő parlamenti közvetítések. A kereskedelmi tévék ugyanis nem kötelezhetőek ilyen műsorok sugárzására, oda azok kerülnek be, akik fizetnek. A hónapok óta tartó pénzhiány miatt az MTV Híradó külsős állománya közel van a megszűnéshez, ennek is tulajdonítható, hogy a hírműsorok versenyében a nézettségi mutatók szerint az utolsó helyre került.
A Parlament keddi ülésén Jánosi György, szocialista (média)politikus kérdésére válaszolva bejelentették, hogy a kormány elképzelései szerint megszüntetnék az MTV 2-es csatornáját. Stumpf István államminiszter nem adott érdemi választ arra a kérdésre, hogy miért hagyták ki a jövő évi költségvetés-tervezetből azokat az elemeket, amelyek által négymilliárd forint többletbevételhez jutna az állami televízió.
Nem csoda, hogy a liberális-baloldali értelmiségben nem övezi osztatlan elismerés az Orbán-kormány médiapolitikáját. A közelmúltban a Beszélő című politikai és kulturális folyóirat vitaestjén Seres László, a Magyar Narancs szerkesztője és főmunkatársa heves kirohanást intézett: a kuratóriumokat meg kellene szüntetni, a politikát száműzni kellene a médiából, az ORTT, mint intézmény úgy felesleges, ahogy van. Seres aggasztónak ítélte a Fidesz „elmiépesedését”.
A vitaestre a kulturális minisztert is meghívták, ám ő - mint mondták - áttanulmányozva a vendégek listáját, azt mondta: ilyen társaságba nem megy.
Haraszti Miklós, a Magyar Rádió kuratóriumának tagja kifejtette, hogy a minőségi újságírásról azon szerkesztőségek esetében beszélhetünk, amelyek a demokrácia egészéről tudósítanak. Szerinte a leleplező, oknyomozó műsorok visszaestek, műfajok teljes sora pusztult ki, ám nagyon jó hírműsorok jöttek létre a piaci verseny miatt a kereskedelmi médiumok elterjedésével.
Halmai Gábor alkotmányjogász szerint a közszolgálatiság államtól való függetlensége nem megoldott Magyarországon. Példának hozta fel a Simicska-ügyet, amivel a közszolgálati média alig foglalkozott. „Ilyenkor hallgat, máskor kifejezetten kormánypárti” - mondta.
Bossányi Katalin, a Népszabadság újságírója a kormány és a sajtó viszonyáról beszélve kifejtette: a közbeszerzési hirdetésekre kiírt pályázatot a Népszabadság nyerte meg, azonban az Orbán-kormány ezeket a hirdetéseket önhatalmúlag áthelyezte a Napi Magyarországhoz. A Napi Magyarország ezzel egyidőben megemelte hirdetési tarifáit. Írtak is róla, de nem történt semmi. A politikusok megtanultak hallgatni, csendben átvészelni a botrányt.
Ugyancsak a Beszélő estjén Eörsi István liberális publicista forradalmi hangú rövid beszédében bátorságra buzdította az újságírókat, akik szerinte félnek. „Egy botrányt nem elég egyszer elmondani.” Mint mondotta, ma a hatalom szinte azt tesz, amit akar. Meg van félemlítve az egész rendszer és az újságírók is - tette hozzá. Mások szerint egyszerűen csak közömbösek az emberek: sokan belefáradtak abba, hogy állandóan tiltakozniuk kellene.