Vissza a tartalomjegyzékhez

CSEREKLYEI MÁRTA, SZIKORA MÁRTON
A halál panorámája

Tovább tart az 1998-as év katasztrófa-sorozata. A globális felmelegedés, az El Nino, a sarki pólusok olvadása és más szokatlan légköri jelenségek együttes hatása legutóbb Közép-Amerikában okozott rendkívüli pusztítást. A Mitch hurrikán áldozatainak száma megközelíti a tízezret, és több százezer embert tett földönfutóvá. Az özönvíz, földcsuszamlás, hurrikán és vulkánkitörés nyomán kialakult apokaliptikus állapotokról Carlos Flores Facusse hondurasi elnök csak ennyit tudott mondani: „A pusztítás, rombolás és halál panorámája.” Szakértők véleménye szerint a katasztrófa- sorozat húsz évvel vetette viszsza a térség fejlődését.


Vulkánkitörés, özönvíz és sárlavina pusztított Nicaraguában. Halmozott csapások    Fotó: MTI

A Mitch századunk negyedik, a történelem során pedig az eddig jegyzett hatodik legsúlyosabb atlanti hurrikán, amely a legnagyobb kárt a nyomában érkező vízözönnel okozza. A 290 km/óra sebességgel érkező hurrikán hatalmas felhőszakadást okozott. A lezúduló, óránként tíz centiméternyi csapadék megindította egy tűzhányó oldalát, amely maga alá söpört négy falut.
„Olyan volt, mint egy hihetetlenül hangos sikoltás, de ugyanakkor olyan hangot is lehetett hallani, mintha egy óriási tehervonat közeledne” - emlékezik a hurrikán kitörésére egy túlélő. Volt olyan, akit a Mitch egyszerűen „bebörtönözött”. Jeremy Butler szintén erre a sorsra jutott, ám éppen ez mentette meg az életét. Az épület, ahol tartózkodott, ellenállt a hurrikán pusztításának, ám több napra foglyul ejtette Butlert.
Hondurasban mintegy ötezren nem voltak ennyire szerencsések. A lakosság további tíz százaléka, 600 ezer ember kényszerült elhagyni otthonát. „A pusztítás, rombolás és halál panorámája” - írja le a Mitch hurrikán nyomában kialakult tájképet Carlos Flores Facusse hondurasi elnök. „Az összes fát, a fatörzseket, a tetőcserepeket, mindent össze-vissza szórt a vihar. Egyszerűen mindent összezúzott” - nyilatkozta Marvin Stahl, aki túlélte a vihart.
A hatóságok becslései szerint különböző mértékben ugyan, de a csapás az egész országot sújtotta, amelynek következtében a mezőgazdaság hetven százaléka gyakorlatilag megsemmisült. Rengeteg út, híd és falu vált megközelíthetetlenné az árvíz, illetve az azt követő sártenger miatt. A kárfelmérő csoportok szerint a katasztrófa sújtotta térségekben - és idetartozik a főváros, Tegucigalpa is - egész városok és negyedek pusztultak el maguk alá temetve az embereket. A csapás nyomában megjelentek a fosztogató bandák is, melyek viszszaszorítása érdekében az elnök „két hétre felfüggesztette az alkotmányos jogokat”, és éjjeli kijárási tilalmat rendelt el, majd a rendfenntartó erőket a garázdákkal szembeni leghatározottabb fellépésre szólította fel.
A Mitch által okozott károkat Nicaraguában tovább súlyosbította, hogy egy vulkáni kráterben egybegyűlt sár- és kőtenger hirtelen „kiöntött”, és a Casitas vulkán oldalán földcsuszamlást idézett elő. A környéken élő mintegy kétezer emberből csak kilencvenkettőt sikerült élve megtalálni. A helyszínre érkező mentőalakulatok már csak rothadó holttestek százait találták. Nagyon valószínű, hogy a lezúduló hordalék álmukban lepte meg az embereket. „Olyan a vidék, mint egy holdbéli táj” - nyilatkozta a kormány egyik képviselője. A szerencsésebbek csak otthonukat vesztették el: Nicaraguában mintegy 400 ezer ember maradt fedél nélkül. A falvak felett repülő helikopterekről kétségbeesetten integető emberek ezreit lehet látni. Eddig a Mitch elől menekültek, most kolerával és más járványokkal is szembe kell nézniük.
Nicaraguában azonban nem a hurrikán pusztított egyedül: a Casitas közelében fekvő Cerro Negro nevű vulkánból kitörő láva, gázok és hamu mintegy 940 négyzetkilométernyi területet árasztottak el. Joaquin Chamorro nicaraguai védelmi miniszter bejelentette: fontolóra veszik a terület „nemzeti” temetővé nyilvánítását. A csodával határos módon élte túl a katasztrófát egy hondurasi aszszony. A vihar férjével és három kisgyermekével együtt kisodorta a nyílt tengerre. Az asszony rokonaitól elszakadva egy roncsdarabba kapaszkodott. Többször eszméletét veszítve hat napon keresztül hánykolódott a Karib-tenger hullámai között, míg a brit haditengerészet egyik hajója kimentette. A haditengerészet szóvivője a BBC-nek adott nyilatkozatában kijelentette: „A túlélés ilyen körülmények között bámulatosnak mondható.”