Vissza a tartalomjegyzékhez

SZOBOTA ISTVÁN
A léprecsalt taxis és a szadista lányok

„Addig örülj, amíg a szüleid fognak!” - mondta B. Diána egyik legjobb barátnőjének, mielőtt végzetes tervük végrehajtására indultak 1997. november 20-án éjszaka. Aznap este fél tízkor azonnali indulást sürgetve szólalt meg a belvárosi kapucsengő volt osztálytársnőjük lakásán: Diána hívta Andreát. A két kiskorú, 14 éves lány éjjel fél tizenkettőkor szállt be a taxiba, miután a diszpécserközponttól személyesen Gáspár Jánost kérték. B. Andrea kabátjának ujjába már korábban egy vízzel töltött félliteres műanyag flakont rejtettek. A két lány ajánlatot tett a taxisnak, és egy elhagyatott kiserdőhöz érve Gáspár Jánost Diána kicsalta a kocsiból, majd Andrea hátulról két ízben fejbe vágta a flakonnal. A taxis menekülni próbált, ám dulakodás közben újabb ütések, rúgások érték, közel egy órán keresztül. A magatehetetlen, vérző férfit gallyakkal, levelekkel letakarták. A Fővárosi Bíróság tegnap hirdetett ítéletet az ügyben.

Az eset előtt tanácstalanul áll a közvélemény: ilyenre még nem volt példa Magyarországon. Az Egyesült Államokban minden hónapra jut egy hasonló, gyermekek által elkövetett brutális és szándékos (!) emberölés. De vajon vigasz-e ez bárkinek itthon? Eddig azt hihettük, ez amerikai probléma. De nem az, inkább generációs. A média-generáció sajátja, azoké, akiket nem a szüleik, hanem a tévé, a videó, a számítógépes játékok, na meg a banda nevelt fel. Ezeknek a játékoknak a hősei kétségkívül vonzó figurák egy unatkozó gyermek számára: mindent megúsznak, mindig győznek, és ők az ünnepeltek, tetteikért pedig nincs felelősségre vonás. Egy gyermek ezekre mind vágyik. Látta a moziban, begyakorolta a monitor előtt, és learatja gyümölcsét a bandában. A két lány esete a fenti szempontok alapján is tipikus. A különbség annyi, hogy most átléptek egy határt, amit reméltük, hogy elkerülhetünk. Az ügy genezise kimondatlanul is a családi fészekben keresendő - ha ugyan a két lánynak volt ilyen.
Barátnőjük szerint a lányok családi háttere nagyjából hasonló volt. Andrea ötéves egyszem gyerek volt, amikor édesapja elhagyta a családot és külföldre utazott. Édesanyja egyre kevesebb figyelmet szentelt gyermekének. Nappal dolgozott, éjszaka pedig bulizott - maga sem nőtt fel igazán.
Diána késői gyermekként született, negyedikként. A „családban” négy „apuka” funkcionált. Utoljára éppen egy verekedős, alkoholista apa jutott a lánynak osztályrészül. Édesanyja komoly erőfeszítéseket tett, hogy zilált életét és lelkiismeretét megnyugtassa, ezért a vallás irányába fordult. Rendkívül rossz anyagi körülmények között éltek egy belvárosi bérház 23 négyzetméteres padlásszobájában: a lakáshoz nem tartozott sem fürdőszoba, sem pedig WC. De ők is rendkívül elhanyagolt állapotban tartották otthonukat. A nyomozók mindenfelé koszos konyhai edényeket és szétszórt ruhákat találtak.
Aki igazán szívén viselte a lányok sorsát, az az alsó tagozatos osztályfőnöknő, Kati néni volt. Pedagógusként pontosan látta, hogy mi folyik a két gyermek életében. Megpróbálta hát a személyükre szabott módszerekkel megszelídíteni őket. Kereste és felfedezte bennük a jót, a szeretnivalót, és ennek hangot is adott, megdicsérte, jutalmazta őket. Sajnos hiába. Tizenhárom évesek lehettek, amikor Andrea elcsente édesanyjától munkahelyének, a Természetbarát Szövetség irodájának kulcsait, és Diánával közösen elloptak onnan 262 ezer forintot. Az ügyet aránylag olcsón megúszták: a rendőrség lefoglalta, amit vásároltak a pénzből, a többit pedig elkobozta. Arra mindenképpen jó volt ez a manőver, hogy most már priuszuk is lett. Az iskolában is nagy port kavart az ügy. Ez az intézmény amúgy sem volt a szívük csücske, ezért inkább igyekeztek minél messzebbre elkerülni. Diánának ez olyan jól sikerült, hogy néha hónapokig nem is látták arrafelé.
Mások kezdték el nevelni a lányokat. A bandaszellem rövid idő alatt szőröstül-bőröstül felszippantotta őket. Hamarosan elkezdtek diszkóba járni, ittak, kábítóztak. Mindezt tizenhárom-tizennégy évesen. Legjobb barátnőjük édesanyja, akinek még volt szava a lányok előtt, sokszor intette őket, de vele is szembefordultak, és számon kérték rajta, hogy miért nem ad az övékéhez hasonló nagy szabadságot saját lányának is. Fityisz volt a válasz.
A bandázás teljesen leépítette a lányokat erkölcsileg és szellemileg is. Diána egy időben kábítószerdílerként környékezte meg diáktársait. Speedet árult. Arcát felismerhetetlenségig eltorzította a temérdek smink, amit egyszer barátnője anyukája mosott le róla mérgében egy utcai szökőkútban. A keresztelő azonban eredménytelennek bizonyult. A banda és a diszkó velejárójaként elkezdtek tizenévesen szexuális életet élni náluk tíz évvel idősebb fiúkkal. Ez persze megszülte az első szerelmi csalódásokat is. Mi is hiányzik egy tizennégy éves kislánynak, ha nem a szerelmi trauma és depresszió? Andrea szülei nem értek rá gyermeket nevelni: éppen váltak - Diána anyukája pedig szentségtörésként élte volna meg, ha beleszól leánya életébe.
Az álmok elragadták őket: sportautó, pénzhegyek, menő cuccok, miegymás. Jobb híján egyesítették erőiket, és a Duna Plazában levetkőztettek néhány hasonló testalkatú, dizájnos cuccot viselő lányt. „Baró a csukád. Na húzd le gyorsan, mert agyonverünk!”- hangzott nagyjából a bevezető, majd a zsákmánnyal elszeleltek, mielőtt a biztonsági ember észrevette volna őket.
Barátnőjük szerint a vagány, nagyszájú tinik alapvetően kedves, életrevaló lányok voltak. Amikor megtudta, mi történt, csak annyit tudott mondani: „Egy kis csíny még belefért, de hogy gyilkosság…!”
Korábban is megpróbálták már végrehajtani ördögi tervüket, de a sofőr akkor nem azzal az autóval érkezett, amelyikkel aznap este villogni akartak a diszkóban. Ezért elnapolták a dolgot. Majd elérkezett november 21-e. Kedvenc barátnőjük aznap éppen lázasan jött hazafelé az iskolából, amikor belebotlott az utcán Diánába. „Magassarkú volt rajta, bunda és rengeteg smink. Tiszta depresszió volt, mert otthagyta a fiúja. A srác élettársa ugyanis megtudta a dolgot, és amikor a Dia bement hozzá a sörözőbe, a lány bevágott neki egy nagyot. Még monoklija is lett.” Felment hozzá, de Diána végig a fiúról beszélt. „Addig örülj, amíg a szüleid fognak!”- mondta Diána, és elment. Barátnője szerint „ekkoriban jött rá, hogy van anyja: amikor már teljesen kiélte magát”. Este kilenckor aztán befutott Andrea, ő is csak a fiújáról beszélt, de ő boldog volt. Fél óra múlva Diána a kapucsengőn sürgősen lehívta Andreát. A folytatás ismert - az ügyben nem is a végrehajtás a legtanulságosabb. A taxis ugyan „csak” egy Ford Scorpióval érkezett, de Diána szerint azért „az is egy kocsi volt”.
Ám az áldozat maga is hozzájárult végzetéhez. Kollégái elmondták, hogy noha állandó anyagi gondokkal küzdött, nem vetette meg a szórakozást sem; olyannyira nem, hogy sűrűn váltogatta szexuális partnereit annak ellenére, hogy volt állandó élettársa is. A tanúk vallomása szerint többször előfordult az is, hogy pénzért szexuális szolgáltatásokat vett igénybe. Nem csoda, hogy a lányok ajánlatára nem tudott nemet mondani - amivel ezúttal az életét menthette volna meg.
A két lány ül. Egyenként hét és fél évet kaptak. Egyikőjük anyukája nem bírja elviselni a szégyent, az utcán külsejét álcázva közlekedik. A másik családban helyreállt a béke, együtt látogatják a gyermeket a börtönben. Végre valamennyire együtt a család…
A szülői felelőtlenség ebben az ügyben elvitathatatlan, ha őszinték vagyunk, az ítélet fele nekik járna. Ők megtanulták a maguk, mi pedig az ő kárukon, hogy a szeretettel nem lehet spórolni. Az ügy okozta sokk esetleg motiválja a családokat: a két tinilány esete óta talán több apuka és anyuka kérdezi meg esténként a csemetéjét: „Na, mi volt ma az iskolában?”


Mire jó egy apa?

Az erkölcs alatt társadalmanként, kultúránként változó normarendszert értünk, amely a társadalmi élet valamennyi területére behatol, szabályozza a cselekvést a gazdasági és jogi életben, a politikai viszonyokban és a hétköznapi kapcsolatokban egyaránt. A morális értékrend a társadalom terméke: tanult, tehát nem örökölhető gondolkodás- és magatartásforma.
A gyermek a neveltetése során elsősorban a szülőktől veszi át a társadalmi érték- és normarendszert, és akkor válik erkölcsi tudatúvá, ha ezekkel a szabályokkal azonosul. A családon keresztül ismerkedik a társadalomban való élet lehetőségeivel, szabályaival, feltételeivel. A család feladata tehát a gyermekek erkölcsi szabályrendszerének kialakítása, hogy megismerjék, elfogadják és saját életvezetésükben is alkalmazzák ezeket. Az apa a tágabb környezetet képviseli a gyermek számára, ő a társadalmi normák közvetítője. Viselkedésével, attitűdjével gyermekét ezek megtartására készteti, irányítja az értékek felé. Az apa tehát a családon kívüli világ megismerésében lép előtérbe, míg az anya az otthoni komfortot, az érzelmi harmóniát biztosítja.
Az erkölcskutató pszichológusok a család hátteréből kiindulva azt a tapasztalatot vonták le, hogy az elutasítás, a hanyagság, a fegyelmezés hiánya az apa részéről a gyermek felelőtlen magatartását vonja maga után. Kimutatták, hogy a magas fokú felelősségtudatot elsősorban az apa mérsékelten szigorú fegyelmezése, valamint az anya melegsége és gondoskodása eredményezi. A hagyományos család elengedhetetlen feltétele az apai tekintély. Igaz, az elmúlt hetven évben módosult az apaszerep: az apák egyre nagyobb részt vállalnak a családi feladatokból és a gyermeknevelésből, a férfitől ma már elvárják, hogy társként osztozzon feleségével az életmód kialakításában és a szocializációban. Talán emiatt halványult el az apai tekintély hagyománya. Mivel a hagyományos család erkölcsi vezetője az apa, kívánatos lenne visszaállítani a tekintélyét, mert ez a család minden tagjának védelmet, biztonságot nyújt. Ehhez természetesen először is egész családokra lenne szükség, ahol apa is, anya is van.
A gyermek erkölcsi tanításának és engedelmességben való nevelésének alapja a szülők szeretete, a jó családi légkör és az apa tekintélyén alapuló nevelési stílus. Ez adja a biztosítékot arra, hogy a gyermek megtanulja tisztelni a felnőtteket, majd vállalni tudja a felelősséget önmagáért, másokért, a társadalomért.
(Bacskai Csilla iskolapszichológus)