Vissza a tartalomjegyzékhez


Az afrikai gazdag agg

Nem szívesen beszél a pénzről, jóllehet mindig a siker fokmérőjének tekintette. Harry Frederick Oppenheimer, aki október 28-án tölti be 90. életévét, a világ egyik leggazdagabb embere, de minden bizonnyal a leggazdagabb Afrikában, legalábbis azok között, akik becsületes úton szerezték vagyonukat. Oppenheimer, aki egykor az Anglo-American vezető dél-afrikai konszern és a világ legnagyobb gyémántcége, a De Beers elnöke volt, csak 86 éves korában vonult vissza az üzleti élettől. Még ma is élénk figyelemmel kíséri azonban, hogy mi történik a gazdaságban és a politikában.
1908-ben született Kimberley „gyémántvárosban”. Iskoláinak elvégzése után kétségtelen volt, hogy apja, Ernest nyomdokaiba lép, aki a németországi Friedbergből (Hessen) 1902-ben vándorolt ki Dél-Afrikába. Nemcsak az Anglo-Americant alapította meg 1917-ben, hanem 1929-ben a De Beers elnöke is lett. Ernest Oppenheimer 1957-ben bekövetkezett halála után fia vette át mindkét vállalkozás vezetését. Harry Oppenheimer sohasem tartozott azon iparmágnások közé, akik tudatosan kérkednek gazdagságukkal. Ellenkezőleg: mindig szerény, tartózkodó, sőt félénk volt, de mintaszerűen udvarias. Ez elsősorban angliai neveltetésének volt köszönhető.
Az üzleti életben Harry Oppenheimer éppen olyan következetesen és akkora szerencsével intézte ügyeit, mint hajdan az édesapja. Ketten együtt birodalmat alapítottak, amelynek ugyan csak töredéke képezi a család tulajdonát, de amely számos országban biztosít nekik tartós befolyást. A gyémántkereskedésben Oppenheimer gyakorlatilag monopóliummal rendelkezik. Az Anglo-American platinával, urániummal, acéllal, rézzel, szénnel és fával kereskedik. A vállalkozás tulajdonában bankok, biztosítási ügynökségek, sörfőzdék, újságok és ingatlanok vannak. Oppenheimer olyan országban szerezte vagyonát, amelynek apartheid-politikáját megvetette és harcolt ellene, de amelynek soha nem fordított hátat. 1947 és 1958 között parlamenti képviselő volt az ellenzéki Egységes Párt színeiben. A múltra visszatekintve úgy véli, hogy talán többet tehetett volna a világszerte megvetett faji elkülönítés ellen, de soha, egyetlen pillanatra sem gondolta volna, hogy megéli az apartheid-rendszer összeomlását. (MTI)