Kelet-Ázsiából került Amerikán keresztül Európába. A környező hűvösebb éghajlatú
országokban ma már a jelentősebb zöldségfélék közé tartozik. Nálunk is egyre
ismertebb. A növény nem hasonlít a kelkáposztához. Levelei nagyok, felállók,
fejlett, vastag főérrel. Szezonja októberre és novemberre esik, de egész télen
fogyasztható. Táplálkozás-élettani szempontból fontos megemlíteni, hogy nagy
mennyiségű, könnyen emészthető fehérjét tartalmaz.
Nagy a C-vitamin-, a karotin- és az ásványisó-tartalma is. Elsősorban salátákat készíthetünk
belőle, de párolva alkalmas körítésnek, főzve főzeléknek, egytálételeknek. Befőzhetjük
hús- és csontlevesekbe, és nagy leveleit jól hasznosíthatjuk pecsenyék- és hidegtálak
díszítésére, tojásos ételek alá zöld „tányérként”. Főként fehér húsok:
csirke, hal, tyúk- kakas- pulykamell, sertéskaraj és házinyúl mellé ajánlható körítésnek
és salátának egyaránt.
Ürügulyás kínai kellel:
Négy személyre 60-70 dkg sovány birkahús, ugyanannyi kínai kel, egy közepes fej vöröshagyma,
egy-egy szál répa, petrezselyemgyökér, pasztinák, só. Vékonymetélttel dúsítható.
A húst négy darabra vágva, hideg vízbe téve majdnem puhára főzzük. A zöldségeket
vékony, hosszúkás darabokra vágjuk, a kínai kelt ujjnyi vastagra szeleteljük, és az
egészben hagyott hagymával együtt puhára főzzük. Nem szabad túlfőzni, mert akkor a
kínai kel fehér erezete rostossá válik. A tésztát főzzük bele.
Kínai kel főzelék:
Személyenként 25-30 dkg kínai kel, zsír, liszt, fokhagyma, ízesítő (köménymag, tárkony),
tejföl és tej.
A kínai kelt ujjnyi vastag karikákra vágjuk, kevés vízben puhára főzzük és megsózzuk.
Világos rántást készítünk, felengedjük vízzel vagy tejjel, esetleg csontlével, a
kelre öntjük, és felforraljuk. Tejfölös habarással is készíthető.