LAUDANCSEK KATALIN
Jelcint leírták
Borisz Jelcin nem az a személy többé, akit Oroszország 1996-ban megválasztott. A múlt héten valóra vált a kommunisták régóta dédelgetett álma: az aktív, tettrekész, keménykezű vezető helyett olyan elnöke lett az országnak, aki inkább hasonlít egy külső megfigyelőre. Az elnököt úgymond „leírták”. Leírta a Duma még a miniszterelnök-választáskor, amikor a harmadik forduló előtt Jelcin kénytelen volt engedni nekik. Aztán jött Primakov, aki miután személyesen felvállalta az ország válság-megoldásának terhét, akarva vagy akaratlanul, de kiszorította őt a politikai élet középpontjából.
Borisz Jelcin. Támaszt keres Fotó: KommerszantA korábbi elnök-imázst jelentős mértékben megtépázták a vidéki kormányzók egyre öntudatosabb fellépései is, végül már az elnöki hivatal sem látta értelmét, hogy ragaszkodjon a régi beidegződésekhez: most már ők sem cáfolják a „főnök” rosszabbodó egészségi állapotáról terjengő híreket. Jelcin elnök egyébként most éppen szanatóriumban pihen, ahol orvosai közlése szerint meghűlése utáni utókezelésben részesül. Külföldi szerepléseit lemondta, mivel a lábadozás miatti fáradtság és idegkimerülés következtében nem tanácsos repülőgépre ülnie.
Annak ellenére, hogy mind az egészségi állapota, mind a hatalmi pozíciója erősen megrendült, a leváltását követelő hangok nemhogy felerősödtek volna, hanem szinte teljesen el is tűntek. Most éppenséggel abban van a legnagyobb egyetértés, hogy Jelcin igenis maradjon meg tisztségében egészen 2000-ig. A hangulatváltozásnak több oka van: az egyik lelki vonatkozású - az orosz népnek tudvalevően nagy szíve van. Jelcin láthatóan gyenge és beteg - a gyengéket pedig nem szokás tovább verni. A régi, keménykezű Jelcint leírták, azonban az újat, a leírtat, a gyengét már el is fogadták. Ezt támasztja alá a múlt heti orosz sajtó is: az addigi „le vele” hangulat átváltott az ellenkezőjére: „hát most mit tegyünk, ilyen elnökünk van, na”. A közvélemény-kutatások görbéi is azt mutatják, hogy sokkal többen vannak az együttérzők, mint a kárörvendők.
A másik ok politikai természetű: Jelen pillanatban senki sem kész arra, hogy az elnöki posztot elfoglalja. Ilyen vonatkozásban minden leváltást sürgető szóbeszéd színtiszta blöff volt. Még az ellenzék bevallása szerint is a jövő év szeptembere a legközelebbi szóba jöhető időpont a választások megtartására. Addig nem ártana, ha kissé magához térne a válságtól gyötört ország, nem is beszélve arról, hogy a kampány is pénzbe kerül majd. Az ennél későbbi időpontok már veszélyesek lehetnek: feltűnhet a színen az a bizonyos „jobb centralista”, akinek hiányát most annyian emlegetik.
A túl közeli választásoktól mindenki ódzkodik, valószínűleg a bizonytalanság és káosz rémétől tartva. (Az elnöki hivatal ezzel kapcsolatosan azt az érvet is felhozza, hogy az időben megrendezett választás egyfajta biztosíték arra nézve, hogy minden a lehető legkorrektebb módon, törvényes keretek között tudjon lezajlani.) Arról nem is beszélve, hogy egy idő előtti választás győztesét könnyen megvádolhatják azzal, hogy a zavaros politikai helyzetből kovácsolt tőkét magának.
Egyszóval, még az ellenzéknek is nyereség, ha az elnök amolyan félig nyugdíjas állapotban, de a posztja marad 2000-ig. A helyzet azért is kissé paradox, mert Jelcin, ebben a hivatalosan is elismert állapotában megszűnt az a destabilizáló tényező lenni, aki korábban annyira aggasztotta az üzleti-politikai elitet. Sőt, épp most látszik betölteni az eredetileg betöltendő szerepet: személye jelenleg inkább a visszatartó erőt képviseli, és bizonyos mértékig garantálja az alkotmányosságot és a politikai szabadságot.
Fej-fej mellett az utódlásért
A közvélemény-kutatás a legjobb esetben is pontatlan tudomány. Egy olyan országban, mint Oroszország, ahol emberemlékezet óta a Gulágba vezetett, ha valaki őszintén bevallotta a gondolatait, ez kétszeresen igaz. Ennek ellenére az anekdotikus információkon és az ösztönön túl ez az egyetlen forrás az oroszok hangulatáról. A moszkvai NTV televízió által nyilvánosságra hozott legutóbbi adatok szerint a moszkvai polgármester és elnökjelölt Jurij Luzskov fej-fej mellett halad a népszerűségi listán Gennagyij Zjuganov kommunista pártvezetővel. Még érdekesebbek a Jevgenyij Primakov miniszterelnökkel kapcsolatos számok.
Egy október 10-11-én végzett vizsgálatban arról kérdezték az embereket, kire szavaznának, ha most tartanák az elnökválasztást. Luzskov és Zjuganov egyaránt 19 százalékot kapott, míg egy héttel korábban az előbbi 17, az utóbbi 21 százalékot. Alekszander Lebegy tábornok 13 százalékról 14-re javított egy hét alatt. A következő kérdés az volt, kire szavaznának a második fordulóban, amennyiben Luzskov és Zjuganov maradna versenyben a jelöltek közül? (Oroszországban kétmenetes elnökválasztási rendszer van érvényben, melyben a két legjobban szereplő jelöltre újra kell szavazni). A moszkvai polgármester 38 százalékot kapott a kommunista jelölt 29 százalékával szemben. Utána feltették ugyanezt a kérdést a Luzskov és Lebegy közötti választással kapcsolatban. A válaszadók 37 százaléka Luzskovra, 29 százaléka viszont Lebegyre szavazott volna. Luzskov ezzel a szeptemberi 32 százalékához képest javított, míg Lebegy 34 százalékról rontott.
A Lebegy és Zjuganov közötti szavazásban Lebegy győzött, de éppencsak 32 százalékkal Zjuganov 30 százalékával szemben, ami azt mutatja, hogy Zjuganov szeptember óta felzárkózott Lebegyhez. Akkor Lebegy 34, Zjuganov 29 százalékot kapott. Ezek a számok egyértelműen mutatják, hogyan nő a moszkvai polgármester támogatottsága, míg Lebegyé egyelőre csökken.
De mi a helyzet Primakovval, az új miniszterelnökkel? Ebben a közvélemény-kutatásban először nevezték meg lehetséges elnökjelöltként - és nem is szerepelt jól, csak 9 százalékot kapott. Meg kell azonban jegyezni, hogy Primakov több más kérdésben sikeresen vizsgázott, ami azt mutatja, hogy ha elnökjelöltségének ötlete megszokottabbá válik, meglehetősen gyorsan kerülhet feljebb a listán. Arra a kérdésre például, hogy melyik politikus tette a legmélyebb benyomást a válaszadóra az elmúlt héten, 26 százalék Primakovot nevezte meg. Zjuganov 10 százalékot kapott, Luzskov 9-et, Lebegy 6-ot, és a Jabloko mozgalom vezetője, Grigorij Javlinszkij 4-et.
Arra a kérdésre válaszolva, ki a legmegbízhatóbb politikus, Primakov és Luzskov végzett az élen, egyaránt 35 százalékkal. Arra a kérdésre viszont, hogy melyik politikusban nem bíznak meg, csak 21 százalék nevezte meg Primakovot, míg 34 százalék Luzskovot.
A közvéleménykutatás során 56 városban és faluban 1500 embert kérdeztek meg. (Hetek-összeállítás)
