A kelbimbó
A Földközi-tenger vidékéről származó növény, amely napjainkra egész Európában
ismert és termesztett zöldséggé vált, egyike a legjobban tárolható és fagyra
legkevésbé érzékeny káposztaféléknek. Az őszi és téli hónapokban kerül piacra,
mélyhűtve is kapható. Táplálkozási szempontból rendkívül értékes. A kelkáposzta
után a legnagyobb mennyiségű szárazanyagot és A-, B1-, B2-vitamint tartalmaz.
C-vitamin tartalma nyersen megközelíti a cseresznyepaprikáét (90mg/100g). A téli zöldségszegény
időszak vitaminforrása. A kelbimbóból nyersen salátát készíthetünk, főzve
leveseket, egytálételeket, főzelékeket, körítéseket. Főzés előtt a bimbókról
szedjük le az elálló fedőleveleket, és vágjuk le a végéről a torzsa hegyét. A kísérletező
kedvűeknek ajánljuk az alábbi rakott egytálételt.
Füstölt sonkával rakott kelbimbó
Hozzávalók: négy személyre 30-40 dkg füstölt sonka, 2 tojás, 1 pohár tejföl, só,
1,5 kg párolt kelbimbó, köménymag, füstölt sajt, zsír.
A főtt sonkát apróra vágjuk, a tejfölt elkeverjük a tojással. Zsírozott, tűzálló
edénybe zsemlemorzsát szórunk, lerakjuk a nagyon puhára párolt kelbimbó felét, és
kissé megnyomjuk, hogy a felülete összefüggővé váljon, szétszórjuk a sonkát, és
leöntjük a tejfölös mártás felével. Rátesszük a maradék kelbimbót, annak a felületét
is lesimítjuk, ráöntjük a maradék tejfölt, a tetejére vékony szelet füstölt
sajtokat helyezünk, meleg sütőben átsütjük.