Kedden Bonnban a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szövetség 90/Zöldek képviselői
aláírták a koalíciós megállapodást. A feltehetőleg október 27-én hivatalba lépő
piros-zöld kormány ezzel Németország történelmében az első szociáldemokrata-zöld
kabinet lesz. A koalíciós partner Zöldek az új kormányban három tárcát kaptak.
Ezek szerint a külügyminisztérium (a magyar származású Joschka Fischer, aki egyben Németország
új alkancellárja is lesz), illetve a környezetvédelmi (Jürgen Trittin) és az egészségügyi
minisztérium (Andrea Fischer) kerül majd zöld irányítás alá. A koalíciós egyezkedéseknek
azonban egyik önmagán jóval túlmutató meglepetése az volt, hogy egy nappal a
dokumentum aláírása előtt a gazdasági miniszteri poszt várományosa, a
multimilliomos vállalkozó Jost Stollman váratlanul visszalépett.
Gerhard Schröder kormányfő és Joschka Fischer külügyminszter. Optimisták
Fotó: MTI
„Ez a start nem sikerült a legjobban” - ismerte el állítólag maga Gerhard
Schröder is az SPD hétfői ülésén, amelyen bejelentette a gazdasági miniszterjelölt
Stollman visszalépését. A dúsgazdag computer-specialista Stollman visszalépését több
dologgal is indokolta. „Ez az adóreform nem az enyém” - mondta állítólag Schrödernek
a visszalépés indoklásaként. Véleménye szerint a módosítás semmilyen komolyabb
strukturális változást nem hoz, így a vállalkozói szektor tevékenységét - a választási
ígéretekkel ellentétben - aligha fogja élénkíteni. Ezt látszik alátámasztani az
új kormány által „Kis lépésekkel előre” címmel meghirdetett kormányprogram is,
amely egyelőre nem számol semmiféle komoly strukturális átalakítással. Ez a későbbiekben
annál is inkább veszélyes lehet, mivel - megfigyelők szerint - e nélkül a koalíció
aligha fog legfőbb választási ígéretének - a munkanélküliség viszszaszorításának
- teljesítéséhez közelebb jutni.
Stollman ezen kívül azt kifogásolta, hogy minisztériumát és annak hatáskörét
olyannyira megrövidítették, hogy az számára szinte a működésképtelenséget
jelenti. Az Oskar Lafontaine vezette pénzügyminisztérium valóban mindent meg is tett
azért, hogy a leendő gazdasági miniszternek a különböző vásári és egyéb megnyitóbeszédek
írásánál több dolga ne legyen. A gazdasági minisztériumi hatáskörből kivették
ugyanis mind a stratégiai tervezés, mind a konjunktúravezérlés főosztályát, de
Lafontaine igényt tartott még az Európa-politika irányítására is.
Megfigyelők rámutatnak, hogy ez a konfliktus nem csupán a technokrata vállalkozó és
a pártember, az SPD-veterán Lafontaine konfliktusa, hanem olyan törésvonalakat jelez
előre, amelyek az SPD és ezzel együtt a leendő kormány politikáját alapvetően határozhatják
meg. Stollmann ugyanis Schröder embere volt, ő fedezte fel, ő emelte be a stábjába,
és ő volt az, aki Lafontaine-nel szemben az utolsó percig támogatta. Stollmann egyébként
is több volt pusztán gazdasági miniszterjelöltnél, a kampány során egyfajta
szimbolikus figura szerepét töltötte be, aki a Schröder által meghirdetett „újközép”
rétegnek volt hivatott testet adni. S jelezte egyúttal a Schröder által képviselt vállalkozás-
és tőkebarát politizálás és a hagyományos szociáldemokrácia Lafontaine által
jelzett iránya közötti különbséget. Az immár ellenzéki szerepre készülődő CDU
alighanem jól felismerte mindezt, amikor a gazdasági miniszterjelölt visszalépését
úgy kommentálta, hogy Stollmann visszavonulásával az „újközép kimenekült a
kabinetből”.
A Stollmann helyére lépő pártember, Werner Müller aligha fogja majd az SPD hagyományosan
erőteljesebb baloldali arculatát megjelenítő Lafontaine és köreinek tevékenységét
zavarni. Persze nem is nagyon lesz rá lehetősége. Amennyiben Schröder a választói
akarathoz hű akar maradni, sokkal erélyesebben kell hozzálátnia saját programjának
megvalósításához. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint ugyanis a választásokat
ő nyerte meg az SPD-nek, s nem fordítva. Stollmann kilépése - amelyet többen Schröder
személyes kudarcának is tartanak - egyértelműen bizonyította, hogy a választások
idején példás együttműködést felmutató Schröder és Lafontaine között a jövőben
nem ez lesz az utolsó pengeváltás. Különösen akkor, ha valóban beigazolódik a hat
vezető gazdaságkutató intézet napokban közzétett prognózisa, miszerint a munkanélküliek
száma jövőre is négymillió fölött marad, s várhatóan a gazdasági növekedés is
elmarad az ideitől.