Svájc után Olaszországban is tisztázni kívánják a háború idején odaveszett
zsidók elfekvő javainak sorsát. A „nyomozómunkára” a kormány bizottságot állított
fel egy nagy tekintélyű közéleti személyiség, Tina Anselmi vezetésével, aki a
80-as években a hírhedt árnyékhatalmi szervezet, a P2 szabadkőműves páholy viselt
dolgairól is segített fellebbenteni a fátylat. A bizottság hat hónapot kapott arra,
hogy feltárja, mely olasz bankoknál helyezték letétbe pénzüket vagy ékszereiket
1938-43 között a deportált olasz, illetve külföldi zsidók, és mely biztosítóknál
kötöttek beváltatlanul maradt életbiztosítást. A bizottság dolga lesz megállapítani
az esetleges örökösöket, leszármazottakat - vagy ilyenek hiányában a vészkorszak
áldozatait segítő alapítványokat - megillető kártérítés összegét. Az elfekvő
zsidó javak ügyét a „vörös bankárként” emlegetett Nerio Nesi, az egyik
legnagyobb olasz bank, a Banca Nazionale del Lavoro volt elnöke, a Kommunista Újjáalapítás
párt gazdasági szakértője firtatta a minap a képviselőházban. A kormány válaszában
közölte, hogy már aláírás előtt áll a bizottság felállításáról intézkedő
rendelet.
A testületnek joga lesz kutatni köz- és magánarchívumokban, meghallgatásokat
folytathat, külső szakértőket vonhat be, felveheti a kapcsolatot más országok (főleg
az USA és Svájc) hasonló szerveivel. A bizottságnak aránylag kevés dolga lesz
azokkal a bankokkal, amelyeket a fasiszta rezsim az 1938-as fajüldöző törvények
elfogadása után bízott meg a zsidóktól elkobzott javak kezelésével. Ezeknél a világháború
után több vizsgálat is folyt, és a javak többségét visszaadták. Sokkal nehezebb
lesz megállapítani, hogy a vészterhes időkben az itáliai zsidók mely bankoknál
helyezték el önként pénzüket és egyéb értékeiket.
A vizsgálatot azoknál a nagy, országos bankoknál kezdik, amelyeknek akkoriban külföldi
fiókjaik is voltak, mivel sok későbbi áldozat nyilván érezte, hogy menekülnie kell
az országból, és igyekezett külföldre menekíteni vagyonát. Fabio Levi történész
szerint a zsidók bármely bankhoz fordulhattak, ezért át kell kutatni az összes pénzintézet
irattárát. Egy másik történész, Michele Sarfatti szerint főleg a nagyobb zsidó közösségeknek
otthont adó olasz városok (Milánó, Róma, Trieszt, Torino, Livorno, Firenze) bankjait
kell átfésülni a teljesen kiirtott olasz zsidó családok és a többé-kevésbé
elszigetelten Olaszországban élő külföldi zsidók (az összes érintett kb. 20 százalékának)
elfekvő javai után. Úgy véli, hogy az alvó számláknál sokkal több lehet az
elhagyott széf. Az olasz bankok többsége jelezte, hogy kész megnyitni archívumát a történelmi
igazságtétel előtt. (MTI)