A kényes ízlésűekre számítanak annak a francia kezdeményezésnek a szervezői,
amely össze kívánja gyűjteni a leendő Európai Unió egyesült országainak speciális
ételeit. A gyűjteménybe azok az ételek - sőt akár italok - kerülnek majd,
amelyek tájjellegűek, egy adott környékhez kapcsolódnak, helyi sajátosságoknak
megfelelő technológiával készülnek, a felvevőpiac pedig rendszerint helybe jön.
Legalábbis eddig. A gyűjtés ugyanis nem csupán valamiféle tudományos érdeklődés
kielégítését tűzte ki célul, hanem ezeknek a sajátos termékeknek a felkarolását
az ismertetéstől a gyártáson át az értékesítésig. Hagyományok, Ízek, Régiók
- azaz a HÍR nevet kapta a kezdeményezés. A program előkészítőinek meggyőződése,
hogy megfelelő propaganda bizosításával elérhető, hogy ezek a különleges, egyedi,
történelmi hagyományokra épülő magyar termékek az eredeti termelési helytől távoli
pontokon is árusíthatók legyenek. Hosszú távon ez a kis-, és középvállakozások
fellendülését jelentené, munkalehetőségeket teremtene, valamint a magyar kistermelőkből
gondosan kiölt szakmai büszkeséget is helyreállítaná.
A kistermelők anyagi érdekeltségét az a tény szolgálná, hogy a nagy áruházláncok
szívesen fizetnek nagyobb összegeket az eredeti, kuriózumnak számító árucikkekért.
A fejlett országokban ugyanis a hazainál jóval jelentősebb a kereslet a drágább, de
egyedi termékek iránt.
Tamás Károly, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási
államtitkára is a régiófejlesztés lehetőségeit tartotta legfontosabbnak említeni,
egy régi-új gazdálkodói véna erősítésének egyéb előnyei mellett. A termelés
során megtartásra kerülne minden, ami az adott étel különlegességét adja, emellett
azonban biztosítani kell a korszerű higiéniát, illetve a terjesztéshez nélkülözhetetlen
minimális tartósítást. A termék állandó minőségét védjegy szavatolná, és a
gazdák (jogos) büszkesége mellett hazánk hírnevét is öregbíthetné. (P.K.)