Azoknak, akik első gyermeküket várják, és nemigen forgolódtak babák körül,
meglehetősen szokatlan lehet az új családtaggal eltöltött első pár hónap. A
lelkiismeretes készülődés ellenére is könnyen a bizonytalanság és az alkalmatlanság
érzésének csapdájába kerülhet az újdonsült anyuka. Tapasztalata még nincs,
akiknek pedig a környezetében van, sokszor homlokegyenest ellenkező tanácsokkal állnak
elő. A szakkönyvekből is az tűnik ki, hogy az alapkérdésekkel kapcsolatos vélemények
ötévente váltják egymást. Háton feküdjön a kisbaba vagy hason? Kapjon-e cumit vagy
sem? Hagyjuk-e, hogy éjszaka is kedvére egyen, vagy minél hamarabb szoktassuk le erről?
Minden irányzat nagyon meggyőzőnek tűnik, olykor életveszélyesnek tüntetve fel bármely
más lehetőséget. Nem csoda, ha a szülő megszeppenve keresi a helyes megoldást,
hiszen úgy érzi: ha nem jól dönt, visszafordíthatatlan kárt okozhat csemetéjének.
Maga a legilletékesebb ritkán nyilatkozik egyértelműen és érthetően, titokzatosan
heverészik kiságyában, és tartózkodó a sorsfordító döntésekkel kapcsolatosan.
Anyja néha kiszolgáltatottabbnak érezheti magát, mint ő, akit éppen kiszolgáltatottsága
miatt vesz körül ez a sok óvintézkedés.
A feszültség idővel oldódik, az első gyermek által megedzett szülők a másodikat már
nagyobb önbizalommal várják. A roppant jelentőségűnek tűnő kérdések kezdenek a
helyükre kerülni, idő sem igen marad problémázni, sokszor éppen az első gyermek lábatlankodása
miatt, aki szintén időt, energiát, odafigyelést igényel. (Többgyermekes szülők között
divatos példázat ezt a folyamatot így írja le: „Az elsőszülött cumiját gondos
sterilizálás illeti meg, a másodiknál már a lemosás is megteszi, a harmadikét az
anyuka lenyalja, a negyedikét, ha lepotyog, már csak a kutya nyalja le”.) Végülis,
ha korábban nem is, a feszült időszak egy év alatt csak elmúlik, de mennyivel könnyebb
lenne, ha már közben is felül tudnánk emelkedni ezeken a problémákon, bizonyos távlatból
szemlélni az egészet, és egyszerűen kinevetni aggódásainkat! Hiszen a legtöbb babával
szerencsére nincs nagyobb gond, csak a szokásos, eleinte mégis megszokhatatlannak tűnő
hétköznapi teendők. Ebben a pár hónapban többre megyünk némi humorral, mint görcsös
aggodalommal, és könnyebben visz-szazökkenünk abba a valóban örömteli állapotba,
amit akkor éreztünk, mikor még csak álmodoztunk a babáról, vagy amikor először láttuk
meg őt a szülőszobában.
Talán segít mindebben az a humoros kiadvány, amely nemrég jelent meg „A kisbaba működése”
címmel. A szerző, Martin Baxendale célja láthatóan semmi más, csak a nevettetés.
Nincs különösebben magvas üzenete, praktikus ismeretekkel sem szolgál, illetve éppen
ezeket figurázza ki. A vékony fekete-fehér füzet egy autó vagy egy mosógép kezelési
útmutatóját utánozza, sok apró magyarázó ábrával tarkítva. Megtudhatjuk belőle,
hogy kisbabánk a legkorszerűbb technológiával készült, számtalan praktikus és szórakoztató
funkcióval rendelkezik, kompakt lemezek lejátszására mindazonáltal nem alkalmas,
automatikus ébresztő funkciója viszont a beépített szolgáltatások közé tartozik.
Ezt azonban sem átállítani, se kikapcsolni nem lehet. Ajánlott karbantartó készletéhez
tartozik a több fokozatban kapható babaolaj, a végtermékfelfogó tartály és a
strapabíró bankszámla. Elérhető legnagyobb sebessége mászó üzemmódban 0,8 km/h,
totyogóban, hátsóvégtag-meghajtással azonban a 2,5 km/h-t is meghaladhatja. A gépezet-ötleten
alapuló poénsorozat segít kinevetni - na nem a kisbabát, hanem az érkezésével támadt
- szokatlan szituációkat. Aki pedig már túl van ezeken a megpróbáltatásokon, még
nagyobbakat tud derülni a könyvön. A múlt hónapban a Libri könyvesbolt-hálózat
sikerlistájának első helyén ez a könyv állt - ebben valószínűleg az árának is
szerepe volt. Jó ajándékötlet lehet a virág vagy gyümölcs mellé újdonsült kismamák
számára.
Martin Baxendale:
A kisbaba működése
Animus Kiadó 1998
31 oldal, 298 Ft