Vissza a tartalomjegyzékhez

PAPP ISTVÁN, ZARA ORSOLYA
A hatalom korlátai

Aki sokat markol, keveset fog. Lehet, hogy a mondás beigazolódik a kormány legújabb javaslatával kapcsolatban, hiszen a szervezett bűnözés elleni módosító csomag a prostitúciótól kezdve az idegenrendészeten át az adatvédelemig öleli fel a módosítani kívánt jogszabályok körét. Boros László, az ELTE Jogszociológiai Tanszékének vezetője szerint azonban félő, hogy csak a politikai mozzanat pörgött fel, nem a szakmai. S bár a tervezet céljait illetően a politikai erők között megvan az egyetértés, a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés csak akkor lehetséges, ha a konszenzus minden egyes mozzanatban megvan. A közvélemény igénye a biztonságra érthető, ám mindezek a tervek hosszútávon csak politikai konszenzus alapján hozhatnak eredményt.


Rendőrök az Aranykéz utcai robbantás helyszínén. Tehetetlenek voltak     Fotók: Hetek archív

Szervezett bűnözésről akkor beszélünk, ha a csoportosan, előre kitervelt módon elkövetett bűncselekményekből származó jövedelem a pénzmosás révén bekerül a gazdaságba, ahol a bűnös cselekményekből eredő pénzt legális vállalkozásokban forgatják. Ha azután ez a gazdaságban felhalmozott pénz behatol a politikába, akkor már maffia-bűnözéssel állunk szemben - állítja Tauber István az ELTE Kriminológiai Tanszékének vezetője. Az ismert kriminológus szerint az ilyen jellegű, súlyos és a társadalomra veszélyes bűncselekmények területén világszerte megfigyelhető folyamat, hogy a jogszabályok egyre szigorúbbá válnak. Ez azt jelenti, hogy gyakran évszázados alapelveket is hajlandó feloldani a törvényhozás. Jó példa erre Svájc, ahol a banktitkot korábban megközelíthetetlen tabuként kezelték, ám az utóbbi időben már a svájci hatóság is feloldja azt, amennyiben pénzmosás gyanúja merül fel. A fejlett országok mindegyikében kőkemény szigorításokat vezetnek be a terrorizmussal és a kábítószerrel összefüggő esetekben is. Tauber ezért úgy véli, hogy a nyugat-európai és az amerikai tendenciáknak megfelel a kormány jelenlegi tervezete, amely a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés érdekében nagyobb jogkört kíván adni a bűnüldöző hatóságoknak. A korábbi szabályok ugyanis nagyon bürokratikusan határozták meg a titkosszolgálati eszközök igénybevételének a lehetőségét - hogy kit és mikor lehet lehallgatni - és ezzel gúzsba kötötték a hatóságok kezét. A bűnüldözés nem tudott eredményt produkálni a szervezett bűnözés területén.

Rapid titokfejtők

A törvénytervezet szerint a jövőben a nyomozó hatóságok ügyészi engedély nélkül, közvetlenül megkereshetnének bármilyen szervet, és az adó, bank vagy üzleti titok sem maradhatna rejtve előttük, amennyiben valamely cselekmény kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel vagy pénzmosással áll kapcsolatban. Az indoklás szerint erre a felsorolt különleges ügyekben a gyorsaság miatt van szükség. Ügyészi vélemények szerint azonban a gyorsaságnak eddig sem volt akadálya, hiszen halaszthatatlan esetekben a nyomozó hatóságok megtehették a szükséges lépéseket engedély nélkül is. Utólag azonban az ügyésznek jóvá kellett hagynia a rendőrség vagy vámhatóság intézkedéseit. A kontroll tehát jelen volt, és ezt még akkor sem szerencsés kiiktatni, ha az pusztán formai jelentőséggel bírt. Az ügyészek ugyanis általában minden esetben jóváhagyták a nyomozás sikere érdekében megtett intézkedéseket. Ha azonban a rendőrség szabad kezet kap, félő, hogy a statisztikák javítása érdekében önkényesen fog eljárni és az eredményesség oltárán ártatlan embereket is feláldoz majd. A titkosszolgálati eszközök szabályozására Tauber szerint sincs tökéletes jogi megoldás, mindenütt vannak ellentmondások. Ennek ellenére a legfejlettebb demokráciákban is használnak ilyen eszközöket.
Szikinger István alkotmányjogász véleménye szerint azonban Magyarországon a helyzet némileg más. Mint múlt heti számunkban nyilatkozta: a jogalkotás már a liberális belügyminiszter idején rendőrállami irányba indult el. Ahogy nő a bűnözés, a rendőrség a pontos helyzetelemzés és megoldási terv helyett reflexszerűen újabb és újabb jogokat kap, de a helyzet nem változik. Megszorítják a jogokat, de semmit sem javul a közbiztonság, érvelt a szakértő. Igaz, hogy a nyugati országokban is szigorítják a szabályokat, ám ott - különösen az Egyesült Államokban - az alkotmányos korlátok is sokkal erősebbek. Nálunk azonban az emberek nem annyira érzékenyek a demokratikus szabadságjogokra, ezért nem látható előre, hogy egy olyan diktatórikus hagyományokkal rendelkező országban, mint Magyarország, ez milyen következményekkel jár.

Gumiparagrafus

A titkosszolgálati eszközök alkalmazása tehát kétélű fegyver. Egyrészt szükséges a társadalom védelme érdekében, hiszen elősegíti a bűnözők kézrekerítését, és ezért kívánatos, hogy a hatóságok szabadon éljenek vele. De ha kontroll nélkül működik, akkor nem megvédi, hanem veszélyezteti a társadalmat. Sokan ezért is megdöbbenve figyelik a kormány szervezett bűnözés elleni törvénycsomagját, ami fontos garanciákat iktatna ki a hatékonyság érdekében. A tervezet - amelyet egyébként a bíróságok a korábbi gyakorlattól eltérően nem kaptak meg véleményezésre, így csak a sajtóból értesültek annak tartalmáról - lehetővé tenné, hogy a rendőrség bírói engedély nélkül, titkosszolgálati eszközökkel figyelje a szabadságvesztésből szabadult személyeket. Igaz, csak akkor, ha alaposan lehet következtetni arra, hogy ismét bűncselekményt fog elkövetni. De hogy mit jelent az „alapos következtetés”, azt maga a rendőr dönti el, és azt senki, még a bíróság sem vizsgálhatja felül, hiszen nem is tud a titkos információgyűjtésről.
A bírói körökben az a javaslat is komoly ellenérzéseket váltott ki, miszerint a büntetés megállapításánál a büntetési tétel középértékéből kellene kiindulni. Ez alapvetően sérti a bírák szabad mérlegelési jogát, vagyis megvonja azt a szabadságot, hogy a bíró a bizonyítékok mérlegelése után meggyőződése szerinti büntetést szabjon ki. „Egy bírót nem lehet kötelezni; úgy szabja ki a büntetést, ahogy a lelkiismerete és a tényállás diktálja. Nem biztos, hogy a bírói gyakorlattal van probléma, inkább a büntetési határokkal.” - szögezte le Tauber professzor.


Kommandósok gyakorlatoznak. Csak konszenzussal lehet eredményt elérni

Drogszigor és a dillemák

A szervezett bűnözéssel kapcsolatosan a kormány a kábítószerre vonatkozó szabályozást is meg kívánja változtatni. A tervezet a probléma komoly társadalmi súlya miatt már most heves vitákat vált ki. Pelle Andrea, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédje egyenesen arcátlannak nevezte a javaslatot a Világgazdaságnak adott nyilatkozatában. Exdrogosok véleménye szerint azonban a kábítószerrel szemben a legkeményebb szigorral kell fellépni. A szülők viselkedése is ellentmondásos: míg gyerekük ellen nem indul eljárás, támogatják a szigort, ezt követően azonban túlzottnak tartják az intézkedéseket, mondják a szakértők.
A jogalkotó mindenesetre nehéz helyzetben van. „Nincs megfelelő modell számunkra” - jelentette ki lapunknak Boros László professzor, az ELTE Jogszociológiai Tanszékének vezetője. A kábítószernek ugyanis nincs kezelhetőségi szintje, vagyis ahol mint tartós bűnelkövetési módszer megjelent, az államok csak részeredményeket tudtak elérni. A kábítószerezés csak azokban az országokban nem probléma, ahol valamilyen normatív háttérrel a társadalom alapvetően tartja magát távol ettől, és ítéli el ezt a tevékenységet, fejtette ki a professzor.
A javaslat ellenzői több kritikát is megfogalmaznak. Elsődlegesen azt kifogásolják, hogy az úgynevezett csekély mennyiség mértékét a kormány egzakt módon, az eddigi érték töredékében állapítaná meg. Mint ismeretes, jelenleg csekély mértéknek a nem drogfogyasztó számára halálos adag tízszerese számít. Ez a határ azért jelentős, mert a büntető törvénykönyv ehhez köti az elterelést, vagyis azt a lehetőséget, hogy az elkövető a büntetés helyett a gyógykezelést válassza. A kritikusok szerint a csökkentés azzal járna, hogy az „átlagos” drogos sem tud majd élni ezzel a lehetőséggel.
A kritikusok másik ellenvetése a kábítószer-fogyasztóra kiszabható büntetés felső határának két évről háromra emelése, így a jogkövetkezmények nem állnak arányban az elkövetett bűnnel. Ehhez járul az is, hogy a tervezet szerint csak az orvosszakértő által betegnek, drogfüggőnek minősített elkövető élhetne az eltereléssel. Ezek következtében az alkalmi fogyasztók túl kemény büntetést kapnának.
A kábítószertől „megszabadultak” azonban általában azon a véleményen vannak, hogy a szigorú büntetésnek kedvező hatása van. A kormány is a sokat emlegetett prevencióra törekszik, pontosan arra, hogy az alkalmi fogyasztókat elrettentse. „Sokszor azért mertünk magunknál tartani anyagot, mert tudtuk, hogy úgyse csinálhatnak velünk semmit. Amikor a rendőr elkapott, csak annyit mondott: látom, maga erős dohányos” - mondja egy magát megnevezni nem kívánó absztinens. A kormány ezen kíván változtatni.