Vissza a tartalomjegyzékhez

KOMMERSZANT
Elitosztag kiképzésen

,,Mondják már meg végre nekünk, hogy szüksége van-e ránk az államnak, vagy nincsen?!” - hangoztatják egyre sürgetőbben az orosz tábornokok, amikor a hadsereg rossz anyagi helyzetére panaszkodnak. Természetesen azt gondolják, hogy a válasz csak igenlő lehet. Ha pedig valóban ez a helyzet, akkor a katonák gondjait, elsősorban az anyagiakat, meg kell oldani, mégpedig a katonai szabályzatnak megfelelően pontosan és időben.


Az újoncok hősiessége    Fotó: Kommerszant

Még mindig nem értik, hogy a bajaikat senki nem akarja orvosolni. Ráadásul a kormány, amely a katonáira költi az állami bevételek egynegyedét, és nem szándékozik a védelmi kiadásokat tovább növelni, ebből a szempontból széles társadalmi támogatottságot élvez. Hiszen addig, amíg a hadsereg meg nem magyarázza és nem demonstrálja mind a kormány, mind a társadalom előtt, hogy szükség van rájuk, és hasznos tevékenységet végeznek, a helyzet nem fog megváltozni.
Mindenki gazdag akar lenni és erős. S ha nem sikerül meggazdagodni, még inkább erős akar lenni. Azonban a szovjet, aztán pedig az orosz hadsereg két háborút is elveszített sorban egymás után. Méghozzá nyilvánvalóan gyengébb ellenféllel szemben kerültek ki vesztesen. Egy ilyen sereg egyszerűen nem számíthat az állampolgárok bizalmára.
Ma már senki nem törődik azzal, hogy ezek a háborúk igazságosak voltak-e, vagy sem, a hadsereghez való hozzáállást ez semmiképpen sem befolyásolja. 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Csehszlovákiában a szovjet hadsereg a kitűzött feladatot teljesítette, s a történtekért a politikusokat terhelte a felelősség. Azonban a nyolcvanas és a kilencvenes években a sereg mind Afganisztánból, mind Csecsenföldről megszégyenülten távozott, s pont emiatt kell a szomorú eredményekért bűnhődnie. Az az érv, mely szerint ,,a politikusok húztak be minket a csőbe!”, nem elfogadható: ha valaki egy sereget csőbe tud húzni, az már régen nem sereg.
Egyetlen dolog marad a katonaság számára: az erőkultusz fenntartása és a fizikai hatalom formáinak bemutatása a kívülállók számára. Először a deszantosok határozták el magukat erre. Pável Gracsov miniszter-deszantos ültette gyakorlatba a téglák látványos összezúzását és az üres üvegek légi-deszantos likvidálását. Mindez meghozta a maga gyümölcsét: a közvélemény, amely radikális reformokat követel a hadseregben, teljes mellszélességgel a deszantosok védelmére kel, valahányszor a kormány a légi-deszant leépítéséről hoz határozatot.
A belső csapatok irányítása ugyanígy zajlik. Már jó néhány éve, hogy a balasihinszki készenléti különalakulatban sok-sok újságíró szeme láttára zajlik a vizsga a szpecnazhoz, a különleges osztaghoz való tartozást szimbolizáló vörös sapkáért. Látván azt, hogy a dörzsölt ,,gyed” (azaz ,,apó”) mennyire összeveri a kimerítő tájfutástól és az akadályok sorától elcsigázott katonát, a közönség ujjong a fiatalember hősiességét látván, hiszen mindenre elszánt a sapka elnyeréséért. Arra most senki nem gondol, hogy az elsajátított fogásokat a leendő szpecnazos kritikus helyzetben esetleg a saját honfitársain fogja bemutatni.