Továbbra is hiányos törvényi szabályozás nehezíti a Történeti Hivatal
hatékony munkáját: egyszerre kell védenie a személyiségi jogokat, és biztosítania
az iratokba való betekintés jogát - értékelte az egyéves működés tapasztalatait
az intézet vezetősége. 1997 őszén a Történeti Hivatal 5472 „B” és 8059 „M”
dossziét, azaz 3,2 kilométernyi anyagot vett át. Az intézmény felállítása óta ez
év szeptember 1-ig 2418-an keresték meg az intézetet, hogy betekintsenek a róluk
készült aktákba. Eddig a kérelmezők egyötödének adtak át az iratokat -
közölték az intézmény vezetői.
A Történeti Hivatal felállításáról 1994-ben hoztak törvényt. Az intézményt
1997. szeptember elsejétől fogadja azokat, akik tudni szeretnék, hogy megfigyelték-e
őket a múltban. Markó György elnök a hivatalt érő kritikákat illetően a
következőképpen fogalmazott: jogos az érdeklődés egy ilyen közintézmény iránt,
de az adatok feldolgozása a hivatal megnyitásával vette kezdetét. Ebből kifolyólag
- kis intézetről lévén szó - a feldolgozás folyamatossága ellenére sem tudnak
egyszerre minden igényt kielégíteni. Az eddigi tapasztalatok szerint azok kapták
kézhez a legtöbb vizsgálati anyagot, akiket az ötvenes években figyeltek, és részt
vettek az 1956-os forradalomban, vagy valamely időszakban ellenzéki magatartást
tanúsítottak. A megfigyelések adatait tartalmazó dossziék feltárása nem szokványos
levéltári feladat - szögezte le. Meg kell írni a közelmúlt diktatúrájának a
működési mechanizmusát, hiszen ezek nélkül csak hiányosan ismerhető meg a 20.
századi magyar történelem - hangsúlyozta Markó -, noha a dokumentumok
töredékesek, főként a 90-es évek iratmegsemmisítési időszaka miatt. Ebből
kifolyólag számos olyan doszszié van a hivatal birtokában, amelyből az összes lap
hiányzik.
Kónyáné Kutrucz Katalin, a hivatal helyettes elnöke kiemelte, hogy sok személyes,
intim adatot tartalmaznak az általuk őrzött iratok, és legtöbbször nem is a
megfigyelt személyekről. A pártállami rendszerben - tette hozzá -, sokakat csak a
normálistól eltérő szexuális szokásaikkal, kábítószer- és alkoholfogyasztással
tudtak „megfogni” az állambiztonsági szervek.
Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság elnöke a törvénnyel kapcsolatban lapunk
kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a szabaddemokratákon kívül egyetlen pártnak sem
állt érdekében, hogy teljesen őszinte törvény szülessen. Az SZDSZ elvi
álláspontját képviselve a teljes nyíltság mellett tört lándzsát, hozzátéve,
hogy szerinte a Történeti Hivatalnak kellene kezdeményezni a törvény
megváltoztatását.
Az állambiztonsági szervek 1950-ben hozták létre egységes operatív nyilvántartásukat.
Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) felosztásával, 1957-ben a Belügyminisztérium
szervezetébe került nyilvántartást a III. Főcsoportfőnökség Állambiztonsági
Operatív Nyilvántartó Osztálya vett át. Az újjászervezett nyilvántartás egyaránt
szolgálta a hírszerzést (III/I), a kémelhárítást (III/II), a belső elhárítást
(III/III) és a katonai elhárítást (III/IV). A nyilvántartás a dossziékba rendezett
irattári anyagokat és az azokhoz készített nyilvántartó kartonokat ölelte fel. 1989
nyarán 164 900 fő személyi kartonja szerepelt a nyilvántartásban. Az operatív (O)
dossziékba sorolták a titkosszolgálati eszközökkel folytatott bizalmas nyomozások
során keletkezett dokumentumokat. Nyomozást indíthattak egy-egy személy, csoport, esemény,
objektum ügyében. A dossziékból 7000 darabot semmisítettek meg 1990 fordulóján. A Történeti
Hivatal munkatársai 13285 operatív dossziét vettek át a Belügyminisztériumtól. A
Magyar Köztársaság Alkotmánya által biztosított információs önrendelkezési jog
minden érintett számára lehetővé teszi, hogy - a törvényben megjelölt korlátok
mellett - a róla nyilvántartott adatokat megismerhesse.