A spanyol gólyák ellustultak

A haladás és a jóléti társadalom nemcsak sok embert lustított el, hanem a költöző madarakat is. A spanyol gólyák ugyanis, amelyek évszázadokon át Afrikában teleltek, most inkább odahaza maradnak, a távoli Szenegál vagy Etiópia melege már nem csábítja őket. Sok gólya csupán rövid kiruccanást tesz Dél-Spanyolországba.

Ennek a „lustaságnak” az oka az, hogy a madarak bőségesen találnak maguknak élelmet a spanyol városok szemétdombjain, és ezáltal alapvetően megváltoztak a szokásaik. Ezequiel Martinez ornitológus szerint ma már a Spanyolországban honos 22 000 gólya harmada megtakarítja magának a hosszú utat Afrikába. Ezek a madarak csupán „pszeudo-költözést” hajtanak végre - még a Gibraltári-szorosig sem repülnek. Ráadásul csak néhány hónapig vannak távol otthonuktól, nem fél esztendeig, mint régen. Némelyek pedig el sem hagyják szülővárosukat. „A madarak téli költözésének oka az élelemhiány, nem pedig a hideg. A gólyáknak mit sem számít az időjárás hidegebbre fordulása. Mivel most egész évben találnak maguknak élelmet a szemétdombokon, ezért sokan lemondanak a délre költözésről” - vélekedett Juan Carlos del Moral, az Ornitológiai Társaság tagja.
Európa sok országában kihalás fenyegeti a gólyákat. Természetes életkörülményeik Spanyolországban is gyorsan romlottak. A folyókat és patakokat szabályozták, vagy vizük szennyeződött. Jelentő sen csökkent a fák száma, amelyek ágai közt fészket rakhatnának a madarak. A gólyák azonban képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Fák helyett most templomtornyokon, háztetőkön vagy magasfeszültségű vezetékek tartószerkezetein fészkelnek, és szemétdombokon található ételmaradékkal táplálkoznak.
Madrid térségében jelenleg 3500 gólya él, vagyis háromszor annyi, mint tíz évvel ezelőtt. Számukra a szeméthegyek valódi „szupermarketekké” váltak, ahol nemcsak élelmet találnak, hanem textil- és plasztikdarabokat is a fészekrakáshoz. Ennek a „luxuséletnek” vannak azonban árnyoldalai is. A madarak túl sok műanyag- vagy gumidarabot néznek rovarnak és nyelnek le. Máskor megvágják magukat üvegszilánkokkal vagy konzervdobozok éles széleivel. Ennek következtében növekedett az elhullási arány is a gólyáknál.
Napjainkban valóságos madárparadicsom a Madrid kapujában lévő Valdomingomez szeméttelepe. Száznál is több madárfajta több százezer egyede talál ott magának táplálékot. Akadnak köztük szép számmal sirályok is, amelyek egyébként a tengerparton élnek, és halakkal táplálkoznak. (MTI)