Vissza a tartalomjegyzékhez

BUSA VIOLA
Meciar győzött és visszavonul


Mikulas Dzurinda, az öttagú ellenzéki Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) vezetője. Szlovákia felemelkedésre készül    Fotó: MTI

A nemzetközi közvélemény és - nem kevésbé - a szlovák nép meglepetésére szabadon és békésen zajlottak le a szlovákiai parlamenti választások. Annak ellenére, hogy az ellenzék a választás tisztességtelen manipulációjától, sőt katonai beavatkozástól is tartott, a választópolgárok 84 százaléka adta le békésen voksát az általa preferált politikai pártok javára. A nemzetközi diplomácia vélekedése szerint a szavazás mérföldkövet jelenthet az ország demokratikus fejlődésében. Az eredmény hasonló meglepetéseket tartogatott: bár Vladimir Meciar miniszterelnök pártja lesz a legerősebb frakció a parlamentben, kormánykoalíció kialakítására mégis annak a négy ellenzéki pártnak lesz esélye, melyeket jelenleg sokak szerint csak a Meciarral szembeni ellenszenv tart össze.
A Szlovák Demokratikus Koalícióból (SDK), a Demokratikus Baloldal Pártjából, a Magyar Koalíció Pártjából és a Polgári Egyetértés Párjából álló négyesfogat összesen 58 százalékot, vagyis 93 mandátumot szerzett a 150 fős szlovák parlamentben. Az új miniszterelnök várhatóan Mikulas Dzurinda, a jobbközép-bal szövetség eddigi vezetője lesz.
Dzurinda szerint Szlovákia a szavazással megmutatta a világnak, hogy önállóan is képes megoldani a problémáit, és a világ demokratikus országai közé kíván tartozni. Az örvendező ellenzék szerint az eredmény a változás és a nemzeti megbékélés igényét fejezi ki, s remélik, egyben megnyitja az utat a külföldi befektetők és az EU-csatlakozás előtt is. Az ellenzék győzelméhez minden bizonynyal hozzájárult az is, hogy a jelenlegi kormány ténykedése során 14 százalékra emelkedett a munkanélküliség, elburjánzott a szervezett bűnözés, és privatizációs botrányok is felmerültek.
A Bugár Béla vezette Magyar Koalíció Pártjának most lehetősége van a kormánykoalícióban való részvételre. Az MKP elnöke szerint ezáltal a hűvös szlovák-magyar kapcsolatokban az áhított enyhülés kedvező lehetőségei merülnek fel. A jelöltek elsőbbségi sorrendjét kialakító ún. preferencia-szavazatok révén a 15 magyar képviselő közül Bugár Béla lett az első, Csáky Pál a második, Duray Miklós pedig a harmadik.
Az EU várhatóan örömmel fogadja majd Meciar kormányfői posztról való távozását, bár a politikus mint a HZDS képviselője továbbra is a parlamentben marad. Az EU-tagságra jelentkező tíz, egykori kommunista ország közül Szlovákia volt az egyetlen, amelyet politikai okokra - a demokrácia hiányára - hivatkozva utasítottak vissza. Mindeddig az EU aggódva figyelte a szlovák politikai élet fejleményeit, tekintve, hogy az ország Európa szívében helyezkedik el, és határai hosszan futnak Lengyelország, Magyarország és Csehország, vagyis az EU és a NATO csatlakozási tárgyalásainak első körébe felvett országok mellett. Egy instabil, izolált Szlovákia jelentős fehér foltot hagyna a kibővülő Unió térképén, és nagy mértékben bonyolítaná az EU keleti határainak védelmi kérdését. Brüsszel, mielőtt újra fontolóra venné Szlovákia csatlakozását, meg akar győződni arról, hogy az új koalíció életképesnek bizonyul-e. Egyes szakértők véleménye szerint lehet, hogy egy új jelentkezési hullámban kerülhet csak sor Szlovákia újraértékelésére.


Mi lesz Szlovákiából nélkülem?

„Kíváncsi vagyok, vajon mit tesznek, kit szidnak majd akkor, ha néhány hónapig a híremet se hallják” - mondta Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök, aki a Szlovák Televízóban bejelentette: leköszön a kormányfői tisztségről, és az új parlament alakuló ülésén már vagy nem teszi le a képviselői esküt, vagy ha mégis, akkor az eskü után rögvest visszaadja a mandátumát.
A riporter kérdésére, miszerint nem gondolja-e, hogy a mentelmi jog feladásával önmagát sodorja majd veszélybe, Meciar kijelentette: „Mitől féljek ? Az életemet féltsem, az egyetlent, ami megmaradt? Nem voltam vagyonos ember, ma sem vagyok az. Dolgoztam, ahogy tudtam. Azt adtam, amit adni tudtam, ami bennem van: tudás, erő, szervező- és védekező készség, diplomáciai képesség. Igen, heves is voltam, olykor ravasz róka is, olykor taktikus. Önök lehettek Európában az egyetlenek, akik tőlem csakis a saját nemzetük lelkiismeretének hangját hallhatták. Számomra egyedül ez volt a fontos, ez volt az egyetlen mérvadó. Én nem voltam Amerika-ellenes, nem voltam németellenes, csak éppen nem mindent vettem be abból, amit ezek.”