Vissza a tartalomjegyzékhez

SZAKONYI DÁVID
A hivatásosok nem panaszkodnak

A Vitéz Klub 1994-ben alakult egy abban az évben leszerelt katona, Kun László vezetésével. Mára már mintegy 700 tagúra bővült a szervezet, melyben más fegyveres dolgozók is képviseltetik magukat. Az eleinte karitatív, önsegélyező csoportként induló klub mostanában szeretne a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Szövetségébe beilleszkedni, s egyfajta érdekképviseleti csoporttá fejlődni. Politikai céljuk nincs. Ellenben minden támogatást szívesen fogadnak, hiszen - ahogy Besenyő János honvéd főhadnagy, a Vitéz Klub elnöke mondta - van hová „szétosztani”.

Besenyő főhadnaggyal egy újpesti karitatív rendezvényükön találkoztunk. A ruhaosztásra egymást váltva érkeztek a különféle egyenruhás dolgozók (főleg a klub tagjai): honvédek, rendőrök, tűzoltók, határőrök, polgárvédelmiek, a Vám- és Pénzügyőrség, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal dolgozói. Sőt vasutasok is. Mint megtudtuk a Vitézek különféle alapítványoktól, karitatív szervezetektől kapnak támogatást, amelyekből elsősorban a tagok felé szolgálnak segélyekkel, illetve nyilvános ruhaosztásokat is rendeznek. Emellett maguk is segítséget nyújtanak más karitatív szervezeteknek, alapítványoknak.
- Mi motiválja önöket a Vitéz Klub működtetésében? - kérdeztük Besenyő Jánostól.
- Pályakezdő koromban nekem is jól jött volna egy ilyen lehetőség. Fontos szerintünk, hogy a fegyveresek ilyenképpen is összetartsanak, a belső szociális háló ugyanis ezen a területen elég hiányos. Tavaly a fegyveres testületek szerveztek egy tüntetést a megélhetési problémák miatt, amelyen sajnos csak néhány testület képviselte magát, s emiatt nem igazán tudtak szervezetten fellépni. Érdekes viszont, hogy ettől kezdve mégis nagyobb összefogás alakult ki a „fegyveresek” között. A Vitéz Klub ebbe az összefogásba szeretne beilleszkedni. A karitatív tevékenységben elég nagy a gyakorlatunk, de az érdekvédelemben segítségre szorulunk.
A fegyveres dolgozók a társadalom más tagjaihoz képest alulfinanszírozottak. Egy átlagos hivatásos katona például csak nehezen tudja eltartani a családját a fizetéséből - másodállást kell vállalnia. Így azonban elég ritkán látja a gyerekeit. Szerencsére törvény rendelkezik arról, hogy 1999-től méltányosabban megfizessenek minket, de még az is elmarad majd a NATO-normáktól. A testületek közül a tűzoltóság a legalulfizetettebb, holott ez a szakma a legveszélyesebb munkák közül való. A hivatásosok nem panaszkodnak a nyilvánosság előtt, védik a mundér becsületét, de valójában elég nehezen mennek a dolgok.
- Milyen akcióik voltak?
- Legutóbb egy egész uszály bútor jött nekünk Hollandiából teljesen ingyen. Ebből több mint hetven hivatásos katonának és családjának sikerült bútort adni. Volt, aki így tudta berendezni a lakását. Cégeket szoktunk megkeresni, hogy lejárta előtt adják át nekünk az áruikat. A múltkoriban egy rendőrcsaládnak - ahol a férj a készenléti egységnél zászlós, a feleség tanítónő s így lakáskölcsönük részleteit éppen csak tudták fizetgetni - egy hónappal az asszony szülése előtt egy félmillió forint értékű csomagot szedtünk össze, amiben gyerekruhák, gyerekágy, gyerektápszer, élelmiszer és ilyesmik voltak - tulajdonképpen teljes babahozomány. Eddig több mint ezer családnak adtunk valamiféle segítséget. Jó kapcsolatunk van a Liberóval is, akik rendszeresen küldenek nekünk pelenkákat, s ez nagy segítség a babás családoknak. Szintén sokszor segítettünk a csemeték beiskolázásánál tankönyvekkel, könyvekkel stb. Nem csak a hivatásosoknak, a polgári alkalmazottaknak is segítünk. Száznál is több polgári alkalmazott van a Vitéz Klubban.
- Ebben ki is merül a tevékenységük?
- Nem csak önsegélyezéssel foglalkozunk. Mostanában az egyenruhások presztízse alábbszállt, ezen is próbálunk segíteni, felvilágosításokat tartunk. Fontosnak tartjuk, hogy a honvédség betöltse a fiatalok nevelésével kapcsolatos feladatát, ezért arra ösztönözzük a katonaság előtt állókat, hogy vonuljanak be, mindegy, hogy milyen szolgálatot választanak, fegyverest vagy fegyver nélkülit.
- Miért viseli ennyire szívén a sereg propagálását?
- Valójában a honvédség az az intézmény, ahol utoljára tömegesen meg lehet fogni a fiatalokat. Hozzá lehet szoktatni őket a felelősségteljes munkához és magatartáshoz. A társadalom manapság sok hibás értékrendet hordoz és tanít. A fiatalok többsége a „mindent és most” szellemében nevelkedett - elvárják, hogy a seregben is a kívánságaik szerint történjenek a dolgok. Nagyon sok az „anyu kedvence”; volt olyan srác, aki már a második éjjel ott zokogott, hogy „anyuci, anyuci, anyuci”. Sajnos a fiatalok többsége önállótlan: „nagyszájúak”, de mikor felnőtt munkát kéne végezni, akkor leblokkolnak. Ma úgy néz ki a helyzet, hogy minden negyedik sorköteles fiatal drogos, s még ennél is többen isznak rendszeresen. Ezeket a problémákat nem a sereg hozza létre, hanem sok deviáns fiatal már ezekkel a problémákkal vonul be. A tiszteknek ma már nemcsak katonáknak, hanem jó pedagógusoknak is kell lenniük. A katonákat nem tudjuk a laktanyán kívül szemmel tartani. Mostanában civilben járkálhatnak kint, sőt, ha nincsenek szolgálatban, akkor nem is tarthatjuk bent őket. Kint aztán annyit isznak, amennyit isznak, és így tovább. Igazoltatni pedig a katonai rendész csak rendőr jelenlétében igazoltathatja, ha civilben van, még ha ismeri is. Az egyenruha jó dolog - önmagában is fegyelmezettségre indítja az embert.
- Van politikai célja a Vitéz Klubnak?
- Nem akarunk politizálni, s nem is akarunk ilyen befolyást érvényesíteni. Bármilyen - akár politikai, akár nem politikai - szervezet, csoport támogatását elfogadjuk. Van hová elosztani, amit kapunk. A Libero mellett támogat minket a Dreher és a Meggle cég is. Szeretnénk továbbmozdulni, valamint jelezni, hogy e speciális munkát vállaló emberek elismertsége és fizetése még nem olyan mérvű, mint amit megérdemelnének.


Az ügyvivő bizottságban minden érintett szervezetnek egy-két képviselője van jelen. A polgárvédelmet Bertalanics Szilárd alezredes, a nukleáris elhárító bizottság tagja, a rendőrséget Hofmann Géza rendőrőrnagy, a magyar rendőrség oktatási és kiképzési központjának szakoktatója, a határőrséget Kádár Miklós főhadnagy, a nyugállományúakat Rabi József százados és idősebb Torma Pál alezredes képviselik. Rékas Ilona zászlós, a nőket tömörítő csoport vezetője, a tűzoltóktól Muhari Ferenc tűzoltó őrnagy teszi le a voksát.