BURIK GÉZA
Választások után, légicsapás előtt

A nyugat-európai diplomácia vezető személyiségei e században már sokszor bebizonyították azt, hogy mennyire nem értik a közép- és kelet-európai népek történelmi hagyományokból táplálkozó világát. Lépéseik azonban nemcsak értetlenségről árulkodnak, hanem olyan politikai szemléletről is, amely szöges ellentétben áll az általuk fennhangon hirdetett humanitárius eszmével.

Az Egyesült Államok által tető alá hozott és a boszniai polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni egyezményt követően immár második alkalommal rendeztek általános parlamenti választásokat Boszniában. Az első választások során jelentős pozíciókat szereztek azok a boszniai etnikai alapon szerveződő pártok, melyek valamely etnikum nacionalista erőit tömörítették maguk köré. Bár a törékeny békét több tízezer fős békefenntartó sereg vigyázza, ennek ellenére rendszeresek voltak az elmúlt években az atrocitások. Gyakran a nemzetközi haderő békefenntartó egységeinek közbelépésén múlott, hogy nem robbantak ki komolyabb fegyveres összecsapások.
Az idei választások - a nyugat-európai kommentárokkal ellentétben - nem törték meg a nacionalisták hatalmát. Ez nem csoda, hiszen alig több mint három és fél éve annak, hogy a gyilkos polgárháború befejeződött, több mint kétszázezer halottat, rengeteg sebesültet, lerombolt otthonokat és szétszakadt családokat hagyva maga után. A nyugati elemzők úgy vélik, hogy a most lezajlott választások előrelépést jelentenek a béke megszilárdításában, annak ellenére, hogy nacionalista politikusok kerültek a vezetésbe.
A boszniai választásokon újraválasztották Alija Izetbegovicsot, a boszniai államelnökség muzulmán tagját, míg horvát részről az elnökség tagja lett Ante Jelavic, a Horvát Demokratikus Szövetség (HDZ) nacionalista vezetője, aki legyőzte a Nyugat által pártolt, mérsékeltnek mondott Kresimir Zubakot. A Szerb Szocialista Párt vezetőjeként Zsivko Radics lett a boszniai államelnökség szerb tagja, ő tölti be az elnöki posztot, és az elkövetkező nyolc hónapban ő elnököl a háromtagú államvezetésben. Elemzők szerint a választás eredményétől függetlenül a Nyugatnak a jövőben is fenn kell tartania a boszniai katonai jelenlétet.
Bár politikai döntés is született arról, hogy a koszovói szerb agresszió megállítására a NATO hadereje légicsapásokat mér szerb célpontokra, mégis az Egyesült Államok szinte egyedül maradt a Biztonsági Tanácsban a támadást támogató álláspontjával. Az olasz kormány külügyminisztere, Lamberto Dini az ENSZ közgyűlése előtt fenntartásait hangoztatta a légicsapás eredményességét illetően. Mint mondta: Koszovóban rendkívül bonyolult a helyzet, nem tudni, hol húzódnak a frontvonalak. Nem lehet tudni, hogy kit ér a légicsapás
- fogalmazta meg az olasz diplomácia vezetője.
Az olaszok félnek a katonai beavatkozástól, mivel úgy vélik, hogy egy félresikerült hadművelet menekültek hullámát indíthatja el, akik Olaszország felé veszik útjukat. Dini elismerte, hogy sürgős a válság rendezése, hiszen ha a tél beálltáig nem sikerül rendezni azt, akkor tömeges katasztrófa fenyeget. Az olasz kormány viszont bízik a diplomáciai nyomásgyakorlásban, s csak a „legvégső” esetben támogatja a légicsapást.
A szerb hadsereg nem rendelkezik megfelelő anyagi, technikai háttérrel, hogy megakadályozzon, esetleg megtoroljon egy esetleges támadást. A NATO katonai szakértői már a múlt héten kidolgozták a légicsapás terveit, és megfelelő döntés esetén végre is hajtják azokat.
A szerbek nagyon komolyan veszik a NATO fenyegetéseit, hiszen már volt dolguk a NATO légierejével. Bejelentették: azonnal reagálni fognak bármilyen támadás esetén. Belgrádi sajtójelentések szerint az Észak-Atlanti Szövetség tervei mintegy 600 célpontot - légvédelmi egységeket, parancsnoki és ellenőrző központokat, illetve más létesítményeket - jelölnek meg, amelyek légicsapás esetén célpontul szolgálhatnak. Az atlanti szervezet beavatkozása azonban későn jöhet azoknak a koszovói albán menekülteknek, akik után a szerb belügyi egységek egyre brutálisabb hajtóvadászatot indítottak az elmúlt hetekben.