A póré már az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök körében is ismert zöldségnövény
volt. Vadon ma is előfordul a Földközi-tenger vidékén. Nálunk leginkább ősszel
kapható az üzletekben. Hagymája, amely a szárával azonos vastagságú, fehér színű.
A pórénak alig van hagymaillata, de jelentős A-, B1-, B2-, C-vitamin és
nikotinsav-tartalma miatt értékes zöldségfajta. Még 100 gramm főtt póréban is 15
mg C-vitamin van. Kevesen tudják, hogy szárított levele húsételek, saláták, levesek
kiváló fűszere. A póré elkészítési módja rendkívül változatos. Készíthetünk
belőle levest, köretet, salátát, mártást, és gyakorlatilag bármelyik ételben jól
helyettesíti a vöröshagymát is. Nyersen szintúgy ízletes vajaskenyérhez, sajtokhoz.
Ezúttal az alábbi két receptet ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe:
Póréhagyma leves: 2 közepes póréhagyma, 3-4 evőkanál olaj, 15
dkg burgonya, fél liter húsleves, őrölt fehér bors, 1,5 dl tejszín (vagy tejföl), só,
1 cs. metélőhagyma, esetleg 1dl tej.
Megtisztítjuk és karikára vágjuk a pórét, kevés olajon megfonynyasztjuk. Felengedjük
fél liter húslevessel, beletesszük a hámozott, feldarabolt burgonyát, borsozzuk. Ha
puhára főtt, hagyjuk kihűlni, majd turmixoljuk, és szűrőn áttörjük. Belekeverjük
a tejszínt (tejfölt), sózzuk, és újból felforraljuk. Ha sűrű, tejjel öntsük fel.
A végén szórjuk meg metélőhagymával.
Verebélyesi galuska: 20 dkg tehéntúró, 20 dkg liszt, 2 tojás, 4 evőkanál
olaj, 2 szál póré, 2 dl hígabb tejföl, só.
Az áttört túrót a liszttel, a tojásokkal és csipetnyi sóval összekeverjük. Félóráig
állni hagyjuk, majd vízbe mártott evőkanállal forrásban levő sós vízbe galuskákat
szaggatunk belőle. Amíg a megfőtt, leszűrt galuska pihen, a karikára vágott pórét
kevés olajon megpirítjuk, majd egy tűzálló tál aljára leterítünk belőle egy jó
evőkanálnyit. Erre egy réteg galuska kerül, majd ismét pirított hagyma, és így tovább.
A rétegzést úgy fejezzük be, hogy a tetejére is hagyma kerüljön. Végül az egészet
meglocsoljuk a tejföllel, és forró sütőben átsütjük, de nem pirítjuk meg.