Vissza a tartalomjegyzékhez


NAGYÍTÓ
Az információs háború

„A modern kor médiacsatornái kicsit hasonlítanak a felfedezések korának hajóútvonalaihoz, azzal a különbséggel, hogy most adatokat, híreket, reklámokat szállítunk a világ egyik részéről a másikra. Ez persze nem sok teret hagy a Herman Melville-féle romantikus regények számára” - mondta Monroe Prince média-jogtudós, aki könyvének magyar kiadására érkezett Budapestre.

A szerző az ELTE esztétika szakán tartott előadásában olyan médiajogi kérdéseket feszegetett, mint a médiapiaci kötődések változása és a nyilvánosság hatása a nemzeti identitás formálására. Az ismert jogtudós szerint párhuzamot lehet vonni a régi idők gyarmatosítói tevékenysége és a mai média különféle csatornái között. A modern kor Kolumbuszait Walt Disney-nek vagy Ruport Murdochnak hívják, a kereskedés jelenkori tárgya pedig az információ. Ebben a globális kereskedelemben már nem a kalózoktól való félelem határozza meg az útvonalat, hanem sokkal inkább a kormányok és kartellek beavatkozásai és döntései. A médiajog általános feladata, hogy szabályozza ezeknek a kartelleknek a munkáját. A világi berendezkedésű Törökországban például az államhatalom arra használja a médiát, hogy visszaszorítsa a fundamentalista iszlám hangját, a pluralista Belgiumban a szabályozás a média flamand jellegét kívánja fenntartani, ellenőrzése alatt tartva ezáltal a vallon tartományt.
Prince megosztotta tapasztalatait, melyekre az utóbbi években az indiai médiareform megalkotása során, illetve egyéb országokban szert tett. A műsorszórás Indiában, amely mindig is cenzúrázva volt valamiképpen, csak a kongreszszusi párt hegemóniájának megszűntével kapott némi autonómiát. Az indiai médiatörvény szerint a szubkontinensen tilos közvetíteni olyan adást, amely radikális vallási vagy politikai nézeteket népszerűsít. Ezt kijátszva próbálják különféle tv-állomások az Indiában nem engedélyezett műsorokat Taiwan vagy Hong Kong területéről átsugározni.
Hasonló eset áll fenn a kurdok MED-TV-jével, amely londoni székhelyű, de műsorának nagy részét - hírek, szórakoztató és oktató jellegű programok - Belgiumban készítik. A televízió eléri azt a 35 millió kurdot, akik diaszpórában élnek Törökország, Irak és Irán területén, és célja a kurd identitás és nyelv életben tartása. A török hatóságok ezzel szemben úgy vélik, az állomás a török kormánnyal szemben álló szeparatista kurd csoport, a PKK eszköze, és sikerült rávenniük diplomáciai csatornákon keresztül Nagy-Britanniát, hogy szankciókat vessen ki a kurd állomásra.
A professzor előadásában példákat sorolt fel az információs intervencióra is. Hogyan lehet a médián keresztül beavatkozni a helyi politikába? A szólásszabadság alapelveit látszólag semmibe vevő intervenció kérdése a ruandai és boszniai - tömegmészérlásokká fajult - belviszályok során merült fel. Minden bizonnyal el lehetett volna kerülni a tömegtragédiákat, ha bizonyos nemzetközi szervek időben beavatkoznak a ruandai Radio Milles Collines, illetve a szerb Respublika Srbska rádióadók tevékenységébe - vélekedett a szerző. Az ilyesfajta nemzetközi cenzúra lehet rádió- és tv-adók bezárása, üzemelésüknek engedélyhez kötése, sőt az információs háborúban arra is volt példa, hogy a szerbiai választások során az Egyesült Államok légierejének három gépe abból célból szállt fel, hogy „blokkolja” a szerb tévé- és rádióadók hullámhosszait, ezzel szorítva vissza a Karadzsics-párti propagandaszöveget.
Az internet - mint merőben új csatorna - lehetséges szabályozásáról a professzor lapunk kérdésére elmondta, hogy azt a szolgáltatást biztosító vállalatok feladata ellenőrizni. A kibertér virtuális világában az állam rendőrszerepét az önszabályozó internet-szolgáltatóknak kell ellátni, a rendszer jellege miatt. Ez nem teljesen példa nélküli, hiszen az America Online nevű szerver, amely konkrét feltételeket szabott ügyfeleivel szemben a hálozatra „feltett” információ tartalmát illetően, több honlapot lekapcsolt, mivel készítőik megszegték az egyezséget.
(Szikora Márton, Pátkai Mihály)