Vissza a tartalomjegyzékhez


Miért fog az elnök a végsőkig kitartani

George Stephanopoulos, az elnök egykori közeli munkatársa és barátja személyes tapasztalatai alapján úgy véli: Clinton a tekintélyén esett súlyos csorba ellenére feleségével karöltve vállalni fogja a küzdelmet a túlélésért.

1992 januárját írjuk: néhány hét van hátra a New Hampshire-i elnökjelölő pártgyűlésig, mikor egy bulvárlap lehozza a Jennifer Flowers-sztorit. Ahogy Bill Clintonnal besétálunk a Manchester Holiday szállodába, egy riporter kezembe nyom egy faxot, amely egy kissé homályos ugyan, de a főcím annál harsányabban kürtöli világgá az elnök „afférját”. Az emeletre érve Clinton elolvassa a cikket, majd - ahogy bekezdésről bekezdésre jutva újabb téves részleteket fedez fel benne, - még nevet is az ügyön. Nevetése azonban ideges és bizonytalan. Később egy nyilvános fülkéből felhívja Hillaryt. Miután beszélt vele, más emberként ül vissza az autóba: most már nyugodtabb, mint aki felkészült a harcra.
Ez az eset a múlt héten jutott eszembe, a Starr jelentés nyilvánosságra kerülése előtt egy nappal, amikor láttam, hogy egy jótékonysági rendezvényen Hillary Clinton úgy mutatta be a férjét, hogy közben átölelte őt. Bármennyire is nehéz néha a házasságuk, bármilyen felfordulás történik is körülöttük, úgy tűnik, Hillary mindig készen áll egy-két harc megvívására.
Ezzel a klasszikus „Clinton-védelem” fő elemei a helyükre kerültek. Az elnök stratégiájának leglátványosabb jóllehet nem az egyetlen alappillére a First Lady. A vádemelés és lemondatás veszélye ezúttal sokkal komolyabb, mint bármikor volt, így Hillary kénytelen lesz személyes tartalékait felhasználni a vihar átvészelésére. Volt alkalmam látni néhányszor, hogyan csinálja az ilyesmit.
Clintont mindig fűtötte a vágy, hogy Lincoln vagy Roosevelt váljék belőle, ám mostanra egyértelművé vált, hogy csak Andrew Johnson és Richard Nixon között választhat. Nem könnyű visszatérni a lehetetlenből, főleg akkor nem, ha az embert elnyelik a rút részletek. Bill Clinton azonban szeret harcolni. Az ő stratégiájának alapvető vonása: győzelem a reménytelennek tűnő csatákban. Hogyan működik ez?
Kérj bocsánatot azokért a hibákért, melyek tovább már nem magyarázhatók. Amikor 1980-ban az arkansasi szavazók „kirúgták” Clintont, ő, hogy visszanyerje hivatalát, gyorsan bocsánatot kért az előző időszakban elkövetett hibákért. Amikor a demokraták veszítettek 1992-ben, az elnök azonnal bocsánatot kért, amiért az egészségügyet illetően túlságosan is „túllőtt” a célon.
Válaszolj a vádakra és támadd meg a vádlót. Clinton ügyvédjei igazi harcos szellemben már régóta készültek arra, hogy hatásos ellentámadást intézzenek Starr ellen, amiért jelentését Clinton szexuális életének aprólékos részleteivel is megfűszerezte.
Válts témát. Clinton mélyen hisz abban, hogy népszerű politikai programja elhomályosítja jellembeli hibáit. 1994-ben, miközben Clinton a társadalombiztosításról, az iskolákról és a betegek jogairól szónokolt, ügyvédjei tartották a frontot. Ez a taktika a mai napig mindig bejött.
Ha szükséges, Clinton még egy impeachment eljárást is megkockáztat. Ismeri a történelmet, tudja, hogy bár Johnson elnököt vád alá helyezték, egyetlenegy szavazattal mégis sikerült túlélnie a botrányt, és hivatalában maradt. Clintonnak sem fűlik a foga a kiköltözéshez. Hillary pedig még nála is inkább vonakodik attól, hogy férje Nixonhoz hasonlóan a lemondók sorához csatlakozzon. Úgy vélem, Clinton meg tud győzni 34 szenátort arról, hogy házasságtörése letagadásáért nem érdemli meg a menesztést. Ez azt jelenti, hogy elnökként talán maradhat, de ettől nem fog helyreállni. Lehet, hogy továbbra is a figyelem középpontjában marad, de ettől nem fognak jobban menni a dolgok. Clinton talán elnök marad, de nem fogja már többé tisztelet övezni. (Forrás: Times)