HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Sorsdöntő újév kezdődött Izraelben

A zsidó időszámítás szerinti 5759. év előestéjén a Jerusalem Post című izraeli napilap internetes kiadásában megkérdezte olvasóit, hogy mire számítanak: az új esztendő vajon a béke éve lesz-e a Közel-Keleten? A rögtönzött közvélemény-kutatás résztvevőinek 81 százaléka arra számít, hogy az elkövetkező 12 hónap nem a béke időszaka lesz. Az aggodalmak fő forrása a térségben zajló, egyre gyorsabb fegyverkezési verseny mellett az a tény, hogy mindössze hét hónap maradt az oslói békefolyamatban megszabott határidőig. Az elmúlt esztendőben kialakult patthelyzet alapján egyelőre nehéz elképzelni, hogyan jöhet létre 1999 májusáig a tervezett megállapodás olyan kérdésekben, mint Jeruzsálem státusza, vagy a palesztin autonómia végleges határai. A meglehetősen pesszimista laikus vélemények mellett az izraeli lap idézi egy közelmúltbeli tudományos tanácskozás résztvevőinek a véleményét, akik óvatos bizakodással az ezredfordulót követő évek optimista forgatókönyvét is megfogalmazták.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök sétál kisfiával, Jaireval Jeruzsálem Óvárosában. A kormányfő a Siratófalhoz tart, hogy részt vegyen a zsidó újév előtti imán.    Fotó: MTI

Azok, akik félnek előrevetíteni még a közeli jövőt is, az optimizmus minden dekáját a borúlátás kilogrammjaival egyensúlyozzák ki. Miközben a szakemberek higgadt magabiztossággal elemezték Izrael első fél évszázadát, arra kevesen vállalkoztak, hogy felvázolják az ország előtt az ezredfordulón feltételezhető alternatívákat.
Jehezkel Dror, a Jeruzsálemi Egyetem politológusa elöljáróban megjegyezte, hogy a Közel-Kelet a földgömb egyik legtöbb meglepetést tartogató térsége, ezért jövőjéről különösen veszélyes bármit is előre jelezni. Dror szerint az egyik jövőkép - tízéves távlatban - stabil békét feltételez a palesztinokkal, visszavonulást Libanonból egy békés határ mögé, növekvő bevándorlást, évi 4-5 százalékos gazdasági növekedést, a Szíriával való tárgyalások folytatását és a „kulturális zsidó-izraeli kreativitás megújulását mind Izraelben, mind a diaszpórában.” E feltételezés számol azzal, hogy a terrorizmus folytatódik, de csak a „megszokott” formájában. Az izraeli belpolitikai csatározások valamelyest lecsitulnak, vallási téren „stabil feszültség” alakul ki: ez az optimista előrejelzés..
Dror professzor másik jövőképe komoly veszélyt lát abban, hogy a Szíriával való konfliktus háborúhoz vezet. Ebben a helyzetben fokozott a veszélye annak, hogy a nukleáris fegyverek előállításának küszöbére érkező Irak és Irán is bekapcsolódik a támadásba Damaszkusz oldalán. A libanoni határon tovább folytatódik a gerillaháború, a palesztin fronton pedig a robbantások. A nem hagyományos fegyverekkel végrehajtott „vegyi” terrortámadások megdöbbentik a lakosságot, közben megszűnik a bevándorlás, és a gazdasági válság nyomán krónikus munkanélküliség és mélyülő társadalmi konfliktusok keletkeznek. A politikailag zavaros helyzetben egymást váltják a fontos döntések meghozatalára képtelen kormánykoalíciók, növekszik a feszültség a vallás és az állam közötti viszonyban, az izraeli ifjúság pedig egyre inkább elszigetelődik a társadalomtól.
Egy másik szakértő, David Levhari, a Zsidó Egyetem professzora is tart attól, hogy Oroszország - összeomló gazdasága következtében - feleleveníti katonai kapcsolatait Izrael közel-keleti ellenségeivel. Egy összeomló békefolyamattal társulva ez a tény Izraelt a katonai konfrontáció egy újabb ciklusába rántja bele, aminek kövekeztében a legtöbb külföldi befektető fogja a pénzét, és fut a térségből.
Az, hogy a tíz év távlatára kivetített alternatívák közül melyik fog bekövetkezni, nagy mértékben Izraelen kívülálló tényezőktől függ. Egy Husszein király nélkül destabilizálódó Jordániában a Palesztin Hatóság által támogatott transzjordániai palesztinok hatalomátvételt kísérelnének meg. Ez a Dror álláspontja szerint egyáltalán nem elvont lehetőség az egész térséget válságba sodorná. Gazdasági területen pedig Izrael esélyei nagymértékben a globális viszonyoktól függenek.
Létezik ugyanakkor néhány olyan kritikus terület, amely bizonyos mértékben Izraeltől függ, ezeket pedig - Dror véleménye szerint - gondosan ápolni kell. „A legfontosabb Izrael zsidó népességének a növelése. Létfontosságú Izraelre nézve, hogy az ország minden tőle telhetőt megtegyen a bevándorlás támogatására.” Nagyobb népesség erősebb országot jelent - állítja Dror - mind gazdaságilag, mind katonailag, mind pedig kulturális értelemben. „Egy tízmilliós ország jobb, mint egy hatmilliós ország, különösképpen, ha egy arab tenger közepén helyezkedik el.” Dror elutasítja azt az aggodalmat, miszerint a népességnövekedés következtében az országban elviselhetetlen lesz a túlnépesedés. Nemcsak hogy több, de kreatív és kulturált emberre van szükség, mondja Dror. Ez pedig az oktatási rendszer feladata lenne. „Az iskolák visszamaradottak. Találkoztam olyan diákokkal az egyetemen, akik nem voltak képesek elolvasni egy angol nyelvű tankönyvet. Radikális változásra van szükség ahhoz, hogy az érdektelenséget és a primitívséget megszüntessük, és helyébe intellektuális, valamint morális kreativitásra sarkalljuk a diákokat.”
Izrael további nemzeti kötelezettsége Dror szerint a békére való törekvés, miközben egy olyan védekezési rendszert épít ki, amely az agreszszióval szemben „nagyon keményen” lép fel. Izraelnek a rakétatámadásokkal szembeni növekvő kiszolgáltatottsága szükségessé teszi az esetleges ellenfelekkel szemben az egyértelmű elrettentés biztosítását. Drort nem nyugtatja meg az, hogy a hidegháború idején az Egyesült Államok és Oroszország képes volt az egymás mellett élésre, miközben élesre állított nukleáris fegyverek irányultak a másik félre.
„A Közel-Kelet sokkal kevésbé stabil” - mondja Elisha Efrat professzor is, a Tel Aviv-i egyetem földrajztanára. A hangsúly az elkövetkező években Efrat szerint nem az építkezésen, hanem a megújuláson lesz - az érettség felé haladó nyers, fiatal ország által hátrahagyott feladatok elvégzésén, a hibák kijavításán. „Az elkövetkező 10 évben a mezőgazdasági ágazat a föld 15 százalékát fogja átadni lakóházak felépítésére” - mondja Efrat. A kibucok és mosavok már el is kezdtek földeket árulni. „Mindez forradalmi változást jelent a korai cionista álomhoz képest”.