A brit monarchia reformjára tett javaslatot a Demos nevű, sokak által „balosként”
jellemzett szakértői testület. A radikális londoni kezdeményezéstől a munkáspárti
brit kormány is kénytelen volt nyilatkozatban elhatárolni magát.
A javaslatcsomag előterjesztői szerint törölni kellene azt az 1559-es törvényt,
amely mind a mai napig a mindenkori uralkodót teszi meg az anglikán egyház fejévé,
mivel ez - úgymond - ellentétes az állam és az egyház szétválasztásának elvével.
Mindemellett a jövőben nem az uralkodó nevezné ki a miniszterelnököt, hanem az alsóház
elnöke, akinek a hatáskörébe tartozna a parlament feloszlatása is. A bírói testület
tagjainak kiválasztása pedig a jelenlegi brit kormányzati rendszerben külön nem létező,
majdani igazságügyi tárca első emberének feladata lenne. A reformer tanácsadók II.
Erszébet királynő halála után azt is szavazásra bocsátanák, hogy a trónra Károly
trónörökös vagy 19 éves, két év múlva nagykorúsodó fia, Vilmos herceg üljön,
így megszakítva a brit királyi trón közvetlen dinasztikus öröklődését. Ezekkel a
lépésekkel az uralkodót gyakorlatilag minden még megmaradt politikai és vallási
funkciójától megfosztanák.
Bár korábban már Tony Blair miniszterelnök is jelezte, hogy a monarchia reformokra
szorul, a kormányfői hivatal szóvivője mégis elhatárolta a kabinetet a királyi család
jövőjéről felvázolt radikális javaslatoktól, mondván, hogy az abban foglaltak „nem
tükrözik a kormány elképzeléseit, kidolgozásában kormánytagok nem vettek részt”.