Vissza a tartalomjegyzékhez

RÓNA P. MÁRTA
Tényleg nehéz az iskolatáska

Lassan három hete elkezdődött a tanév, az iskolába járó gyerekek életében új szakasz indult. Minél magasabb évfolyamba járnak, annál nehezebb és több feladatot kell teljesíteniük. Sok szülőnek, diáknak szorongást okoznak az első hetek, hiszen a nyári kikapcsolódás után nehéz átállniuk a pontos időbeosztásra, irányított tevékenységekre. A pedagógusok többnyire lelkiismeretesen ismertetik ilyenkor elvárásaikat, amelyek ijesztőnek hathatnak, emiatt az iskolások és szüleik gyakran emlegetik a „túlterheltséget”.

Többféle oka lehet a túlterheltségnek egy gyerek életében, de most vizsgáljuk csak az iskolai vonatkozását a kérdésnek. Dr. Ranschburg Jenővel folytatott beszélgetésünk nyomán megállapíthatunk néhány fontos tanulságot. Természetesen a jelenleg működő különböző típusú iskolák követelményrendszerei között vannak eltérések mind mennyiségileg, mind minőségileg, mégsem lehet azt állítani, hogy a gyerekek mindenestől túlterheltek lennének Magyarországon. A hazai tananyag - ha megfelelő pedagógiai kvalitással és szülői háttérrel párosul - nem terheli meg a tanulókat olyan mértékben, hogy ne lehetnének továbbra is igazi, játékos gyerekek.
Sokszor nagyon nehéz megfogalmazni a „túlterheltség” mögött húzódó valódi problémát. A legkönnyebb a tantervre, követelményekre hivatkozni, holott esetleg csak arról van szó, hogy a gyerek nem tanult meg tanulni. Ez rendkívül lényeges szempont, mert manapság nagyon sok diák nincs birtokában a tanulás stratégiáinak. A pedagógus követelményei esetleg nem megfelelőek, s a gyerek „magolni” kényszerül. Előfordulhat, hogy a tanuló nem kapja meg otthonról azt a segítséget, amire szüksége van. Dr. Ranschburg szerint enélkül alsó tagozatban egyáltalán nem, a felső tagozatban pedig igen nehéz megbirkózni a tanulással. Az otthoni segítség nem azt jelenti, hogy a szülő tanítja a gyermekét a tanár helyett, hanem azt, hogy ahol a gyerek a tanulási folyamatban akadályba ütközik, a pedagógus és a szülő együtt lendíti át őt a nehézségen. Ilyen módon az édesapa, édesanya is részt tud venni gyermeke életének azon területén, amely nagyrészt az iskolában játszódik. Az iskolai tanulócsoport természetéből fakadóan meglehetősen heterogén összetételében és a terhelhetőség szempontjából is, maga az iskola pedig (mint olyan) egy bizonyos nem létező „átlaghoz” igazodik. Minden pedagógus törekszik a tanulók képességei alapján egyfajta differenciált oktatásra, de ez alá a bizonyos „átlag” alá vagy fölé nemigen helyezheti a követelményeket. Közhelynek hat, mégis sokan figyelmen kívül hagyják, hogy a szülőnek ismernie kell annyira gyermeke képességeit, teherbírását, hogy ne támasszon túlzott követeléseket felé - és alá se becsülje azokat. Vannak olyan speciális esetek, amikor a gyerek önmagával szemben olyan kibékíthetetlenül igényes, úgynevezett túlzottan teljesítménymotivált, hogy egészen komoly túlterheltségi tüneteket mutat: szorongás, fáradtság, alvászavarok stb. Ilyenkor a szülő, ha észreveszi a bajt, igyekszik lebeszélni gyermekét a túlzott aggodalmaskodásról, de sok esetben kiderül, hogy ilyenkor is a szülő túlzott elvárása húzódik meg a háttérben. Az ilyen gyerekek kudarctól való félelmét, szorongását enyhíteni lehet, ha például a pedagógus a feszültséghelyzetet csökkenti a feleléskor. A tanulási kedv - vagy annak hiánya - befolyásolja a terhelhetőséget, ezért fontos szerep jut a motivációnak. Ez az alsó tagozatos diákoknál elsősorban a szülők megelégedésére való tanulásban nyilvánul meg. Hiába mondják neki: „az életnek tanulsz, nem nekem”, a kisiskolás számára mégis a szülő szeretetének, elismerésének megszerzése a legfőbb hajtóerő. Később egyre fontosabbá válik az egyéni érdeklődés kialakítása, az iskolával azonban az egyik „probléma” az, hogy nem csak azt kell tanulni, ami érdekli az adott diákot. A többi tantárgy tanulásának egyik fontos motivációja az egészséges versenyszellem: különösen a fiúgyermekeknél. Célravezetőek lehetnek tehát a tantárgyi egyéni versenyek, amelyben jelentős a sikerorientáltság is. A jelenlegi iskolarendszerben a nagyon erős egyéni érdeklődés korai kialakulása, sajnos, inkább problémaként szokott jelentkezni, mintsem előnyként, mivel a tanuló emiatt a többi tantárgyat elhanyagolja. Törekedni kell tehát, hogy amiképp a zenében tehetséges gyerekek számára, úgy a másban kiemelkedők számára is több lehetőség nyíljon a megmutatkozásra.
Minden tanév során vannak olyan különleges időszakok, amikor a gyerekek még erősebb próbáknak vannak kitéve, mint általában. Például a félévi értékelés előtt mindenki megpróbálja menteni, ami menthető, s akik előzőleg nem terhelték nagyon magukat, ilyenkor túlzottan kimerülnek. Ez a tanév elejétől folytatott egyenletes terheléssel kikerülhető. Segíthetünk a gyerekeknek szabadidejük hasznos eltöltésében is, mivel az aktív pihenés jobb, mint a fárasztó semmittevés.