RÓNA P. MÁRTA
Tényleg nehéz az iskolatáska
Lassan három hete elkezdődött a tanév, az iskolába járó gyerekek életében új
szakasz indult. Minél magasabb évfolyamba járnak, annál nehezebb és több feladatot
kell teljesíteniük. Sok szülőnek, diáknak szorongást okoznak az első hetek, hiszen
a nyári kikapcsolódás után nehéz átállniuk a pontos időbeosztásra, irányított
tevékenységekre. A pedagógusok többnyire lelkiismeretesen ismertetik ilyenkor elvárásaikat,
amelyek ijesztőnek hathatnak, emiatt az iskolások és szüleik gyakran emlegetik a „túlterheltséget”.
Többféle oka lehet a túlterheltségnek egy gyerek életében, de most vizsgáljuk
csak az iskolai vonatkozását a kérdésnek. Dr. Ranschburg Jenővel folytatott beszélgetésünk
nyomán megállapíthatunk néhány fontos tanulságot. Természetesen a jelenleg működő
különböző típusú iskolák követelményrendszerei között vannak eltérések mind
mennyiségileg, mind minőségileg, mégsem lehet azt állítani, hogy a gyerekek
mindenestől túlterheltek lennének Magyarországon. A hazai tananyag - ha megfelelő
pedagógiai kvalitással és szülői háttérrel párosul - nem terheli meg a tanulókat
olyan mértékben, hogy ne lehetnének továbbra is igazi, játékos gyerekek.
Sokszor nagyon nehéz megfogalmazni a „túlterheltség” mögött húzódó valódi
problémát. A legkönnyebb a tantervre, követelményekre hivatkozni, holott esetleg csak
arról van szó, hogy a gyerek nem tanult meg tanulni. Ez rendkívül lényeges szempont,
mert manapság nagyon sok diák nincs birtokában a tanulás stratégiáinak. A pedagógus
követelményei esetleg nem megfelelőek, s a gyerek „magolni” kényszerül. Előfordulhat,
hogy a tanuló nem kapja meg otthonról azt a segítséget, amire szüksége van. Dr.
Ranschburg szerint enélkül alsó tagozatban egyáltalán nem, a felső tagozatban pedig
igen nehéz megbirkózni a tanulással. Az otthoni segítség nem azt jelenti, hogy a szülő
tanítja a gyermekét a tanár helyett, hanem azt, hogy ahol a gyerek a tanulási
folyamatban akadályba ütközik, a pedagógus és a szülő együtt lendíti át őt a
nehézségen. Ilyen módon az édesapa, édesanya is részt tud venni gyermeke életének
azon területén, amely nagyrészt az iskolában játszódik. Az iskolai tanulócsoport
természetéből fakadóan meglehetősen heterogén összetételében és a terhelhetőség
szempontjából is, maga az iskola pedig (mint olyan) egy bizonyos nem létező „átlaghoz”
igazodik. Minden pedagógus törekszik a tanulók képességei alapján egyfajta
differenciált oktatásra, de ez alá a bizonyos „átlag” alá vagy fölé nemigen
helyezheti a követelményeket. Közhelynek hat, mégis sokan figyelmen kívül hagyják,
hogy a szülőnek ismernie kell annyira gyermeke képességeit, teherbírását, hogy ne támasszon
túlzott követeléseket felé - és alá se becsülje azokat. Vannak olyan speciális
esetek, amikor a gyerek önmagával szemben olyan kibékíthetetlenül igényes, úgynevezett
túlzottan teljesítménymotivált, hogy egészen komoly túlterheltségi tüneteket
mutat: szorongás, fáradtság, alvászavarok stb. Ilyenkor a szülő, ha észreveszi a
bajt, igyekszik lebeszélni gyermekét a túlzott aggodalmaskodásról, de sok esetben
kiderül, hogy ilyenkor is a szülő túlzott elvárása húzódik meg a háttérben. Az
ilyen gyerekek kudarctól való félelmét, szorongását enyhíteni lehet, ha például a
pedagógus a feszültséghelyzetet csökkenti a feleléskor. A tanulási kedv - vagy
annak hiánya - befolyásolja a terhelhetőséget, ezért fontos szerep jut a motivációnak.
Ez az alsó tagozatos diákoknál elsősorban a szülők megelégedésére való tanulásban
nyilvánul meg. Hiába mondják neki: „az életnek tanulsz, nem nekem”, a kisiskolás
számára mégis a szülő szeretetének, elismerésének megszerzése a legfőbb hajtóerő.
Később egyre fontosabbá válik az egyéni érdeklődés kialakítása, az iskolával
azonban az egyik „probléma” az, hogy nem csak azt kell tanulni, ami érdekli az adott
diákot. A többi tantárgy tanulásának egyik fontos motivációja az egészséges
versenyszellem: különösen a fiúgyermekeknél. Célravezetőek lehetnek tehát a tantárgyi
egyéni versenyek, amelyben jelentős a sikerorientáltság is. A jelenlegi
iskolarendszerben a nagyon erős egyéni érdeklődés korai kialakulása, sajnos, inkább
problémaként szokott jelentkezni, mintsem előnyként, mivel a tanuló emiatt a többi
tantárgyat elhanyagolja. Törekedni kell tehát, hogy amiképp a zenében tehetséges
gyerekek számára, úgy a másban kiemelkedők számára is több lehetőség nyíljon a
megmutatkozásra.
Minden tanév során vannak olyan különleges időszakok, amikor a gyerekek még erősebb
próbáknak vannak kitéve, mint általában. Például a félévi értékelés előtt
mindenki megpróbálja menteni, ami menthető, s akik előzőleg nem terhelték nagyon
magukat, ilyenkor túlzottan kimerülnek. Ez a tanév elejétől folytatott egyenletes
terheléssel kikerülhető. Segíthetünk a gyerekeknek szabadidejük hasznos eltöltésében
is, mivel az aktív pihenés jobb, mint a fárasztó semmittevés.