Vissza a tartalomjegyzékhez

ABONYI ORSOLYA
Kanári vagy doberman

Sokan szeretik az állatokat. Van, aki csak távolról és van, aki közelről is, sőt olyan is akad, aki otthonát is megosztja kisebb-nagyobb élőlényekkel. A gyerekek különösen vágynak olyan izgalmas játszótársra, melyet gondozhatnak és ápolhatnak is. Ha a szülők részéről is zöld lámpát kap a dolog, elkezdődik a találgatás, vajon mit hozzunk haza… Ám még mielőtt idáig jutna a dolog, nem árt megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyerekek hamar kinövik a lelkesedést, így ha a szülő nem kívánja záros határidőn belül átvállalni az állattal járó kötelezettségeket, tisztázzuk a gyerekkel, milyen felelőséggel is jár egy gondjaira bízott kis állat.

Ha állattartásra adjuk fejünket, fontos tisztázni igényeinket a tartandó jószággal kapcsolatban: miszerint fütyülő, színes, fürge, pihe-puha, vagy éppen őrző-védő típusúra vágyunk-e. Ha ez megtörtént, a leendő kedvenc igényeinek tisztázása következik. Elfér-e a hőn óhajtott doberman, vagy bernáthegyi a garzonunkban, tudjuk-e a különleges trópusi hüllő táplálását biztosítani, vagy talán érdemesebb egy kisebb termetű és igényű példánnyal próbálkozni. Ez utóbbiak nagy előnye, hogy könynyen beszerezhetőek, és áruk sem veszélyes.
Tegyük fel, hogy kezdő állattartók vagyunk egy átlagos adottságú lakásban. Milyen fajtával kezdjünk ahhoz, hogy sikerélményünk legyen, jól beletanuljunk a hobbiállattartás rejtelmeibe, és nem utolsósorban az új lakó is jól érezze magát?
Dr. Kovács Katalin állatorvos és kisállattenyésztő szerint csak akkor tartsunk állatot, ha megfelelő törődést tudunk biztosítani neki - nem jó, ha gazdája hajnalban megy, és csak éjjel érkezik haza. Emellett fel kell mérni, hogy milyen tartási körülmények szükségesek: mit eszik, hányszor kell takarítani, mik azok a paraméterek nála, amire feltétlen oda kell figyelnünk stb. Értendő ezalatt, hogy egy mongol ugróegér ugyan kifejezetten jól érzi magát fedetlen akváriumban, de ha nem szeretnénk itt-ott találkozni vele a lakásban, érdemesebb inkább egy tágas ketrecben tárolni. A madaraknál fontos figyelembe venni, hogy - még ha elég tágas is a kalitka - szükségük van a mozgásra, időnként jó őket kiengedni megfelelő felügyelet és zárt nyílászárók mellett. A felügyelet a madarakon túl az összes kisállatra vonatkozik, mert szabadon engedve rendkívül találékonyak: szeretnek vezetékeket rágcsálni, bújócskázni a kanapé zeg-zugaiban, függönyt mászni stb. Egy jól felkészült gazdi legyen kész bármikor kiszabadítani pártfogoltját a szorult helyzetekből!
Kedvencünk táplálására is gondot kell fordítanunk, a változatosság itt is fontos. Nagyon sokféle kiváló állateleséget lehet kapni, melyek sok vitamint, tápanyagot tartalmaznak, de nem árt, ha ezeket egy kis „házi koszttal” is kiegészítjük. Általában minden rágcsáló és madár szereti a zöldségféléket: salátával, répával, vagy akár főtt tojással is gazdagíthatjuk étrendjüket. Sokan azt gondolják, hogy a rágcsálók nem isznak vizet, de ha nem kapnak mindennap lédús gyümölcsöt vagy zöldséget, a kis vizestálkának ott kell állnia vackuk mellett. A rágcsálók foga folyamatosan nő, ezért biztosítsunk nekik elég rágnivalót is, a madarak mellé pedig szépiát.
Az odú takarítása mind az állat, mind gazdái érdekében nagyon lényeges. Senki sem szeret ferde illatok közt élni. Ha az állatot rendszeresen gondozzák, takarítják, nem kell ilyesmitől tartani, és heti egy alomcsere elegendő.
Ha a kis kedvenc lebetegszik, legjobb elvinni a megfelelő szakrendelésre. Ma már a legkülönlegesebb trópusi állatok részére is van állatorvosi ellátás, ezért ha lehet, ne kísérletezzünk különféle házi praktikákkal. A kisállatok élettartama változó, a kisebb rágcsálók, úgymint hörcsögök, futóegerek 2-3 évig élnek, a nagyobbak - csincsilla, törpenyúl, tengerimalac 6-8 évig is elélhetnek. A kisebb testű madarak általában 5-10 évig élnek, feltéve ha nem történik semmi rendkívüli: nem szorulnak be, nem lépnek rájuk, vagy nem esnek véletlen a vasárnapi gőzölgő húslevesbe… A nagyobb trópusi papagájok akár 20-25 évig is boldogítják gazdájukat.
A madarakkal kapcsolatban Mödlinger Pál, az Állatkert Madárosztályának volt vezetője elmondta, hogy először elterjedt és egyszerűbb fajtákkal érdemes próbálkozni, úgymint hullámos papagáj, ausztráliai zebrapinty, japán sirályka, melyek tartásáról bőséges szakirodalom áll rendelkezésre. A pintyfélék kedves csipogó hangot adnak, fő erényük leginkább az élénkség és a tarkaság. A különféle papagájok egyik közismert tudománya a beszéd, jobban mondva a hangutánzás - egy jobb képességű hullámos akár háromszáz szót is betanul. A nimfa papagájok, rozellák, agapomiszok a „beszéd” mellett vagy helyett sípolnak, fütyülnek, vagy egyéb hangeffektusokat utánoznak, sokszor a megtévesztésig. Ha tanítjuk őket, egyidejűleg csak egy-két szóra koncentráljunk és sokszor ismételgessük a kívánt szöveget. Fontos megjegyezni, hogy ha szóra akarjuk bírni papagájunkat, ne vegyünk mellé másikat, mert különben energiája legnagyobb részét a másikra fogja fordítani, és nem próbálkozik majd a beszéddel. A japán sirályka nagyszerű dajkamadár, szívesen kikelti más tojásait is, így segítséget tud nyújtani a tenyésztésben is. A kanári a madártartáson belül is külön műfaj. Itt általában a magányos hímek énekelnek, a tojókra ez nem jellemző. Sokszor a fiatal madarat egy idősebb mellé teszik, hogy tőle tanuljon énekelni. A színek és formák a kanáriknál is - mint általában a díszmadaraknál - rendkívül változatosak.
Egyes díszmadártenyésztők szerint vannak olyan szárnyasok, amelyek számára csak párosan szép az élet, ha elválasztják párjuktól depresszióba esnek. Mielőtt tehát megvásárolnánk egy madárkát, jó ha erről is tájékozódunk.