SCHMIDT BARNA
Bajorországi főpróba

Az elmúlt héten megtartott bajorországi választások meggyőző keresztényszocialista sikert hoztak. A helyi és az országos politika között ügyesen manőverező Edmund Stoiber tartományi miniszterelnök és pártja néhány százalékkal még fölül is múlta négy évvel korábbi eredményét. Alig egy héttel a szeptember 27-én esedékes választások előtt a koalíciós pártok a helyi szinten aratott győzelem országos jelentőségét növelni, a szociáldemokraták csökkenteni igyekeznek.

„Senki sem szeret engem” - hirdeti a Helmuth Kholt ábrázoló bábu felirata     Fotó: MTI

A hónap végén esedékes parlamenti választások előtti „főpróbát” tartottak Németországban. Most került ugyanis sor a bajorországi tartományi választásokra, amelyek szintén négy évenként kerülnek megrendezésre. A legnagyobb és leggazdagabb német tartományt már évtizedek óta abszolút többségben kormányzó Keresztényszocialista Unió (CSU) elöljárói mindenképp 50 százalékot meghaladó szavazati arányra számítottak a választás előtt. Egy ennél alacsonyabb szavazati arány - amitől az előrejelzések alapján tartottak is - már-már kínos kudarcnak számított volna a vezetők körében. Ettől remélték ugyanis - hasonlóan a kereszténydemokraták, a CDU vezérkarához - azt a „pozitív impulzust”, amely a két hét múlva sorra kerülő szövetségi választásokig segíthet felszámolni az uniós pártok és a szociáldemokraták (SPD) között országos viszonylatban jelentkező különbséget.
A tartományi választásból - csakúgy, mint 1994-ben - ismét a CSU került ki győztesen: a hivatalos végeredmény szerint a négy esztendővel ezelőttihez képest kis mértékben növelni is tudta szavazótáborát, miközben a legnagyobb vetélytársnak számító szociáldemokraták támogatottsága valamelyest visszaesett. Edmund Stoiber tartományi miniszterelnök a CSU hatalmas sikereként értékelte a választás kimenetelét. Első nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a CSU jó tartományi szereplése „kiváló szöktetést jelent az uniós pártoknak az országos választás mérkőzésén”. Annál is inkább - tette hozzá - , mivel az SPD a tartományi kampány során kijelentette, hogy a CSU egyenlő Helmuth Kohl kancellárral. Ám ennek ellenére sem tudta 50 százalék alá szorítani a CSU-t. A siker mégsem meglepő: Stoiber a kampány során végig ügyesen elválasztotta magát és elképzeléseit a jelenleg nem túl népszerű Kohltól, és remek módon inkább a helyi kérdésekre helyezett hangsúlyt. El tudta hitetni az emberekkel, hogy Bajorországban minden sokkal jobb, mint az állam többi részén, ezért fölösleges az eddig jól bevált dolgokon változtatni. Az elmúlt néhány évtized adatai kétségkívül mellette, valamint pártja mellett szóltak: az országban itt a legalacsonyabb a munkanélküliség és az államadósság, legnagyobb a gazdasági növekedés üteme, legjobb a bűncselekmények felderítési aránya, legmagasabb a beruházások aránya, és ezeket az eredményeket a CSU mind saját munkája gyümölcsének könyveli el. Michael Glos, a CSU Bundestag csoportjának vezetője a Deutschlandfunk rádiónak adott nyilatkozatában a vasárnapi szavazást annak bizonyítékaként értékelte, hogy a kampány előző szakaszaiban tapasztalható mélypont után az uniós pártok népszerűsége emelkedőben van. Kohl kancellár és CDU elnök az eredményt egy „vörös-zöld összefogás” elutasításaként értékelte hétfőn Bonnban. Véleménye szerint a lezajlott választások kimenetele a kisebbik uniós párt egyértelmű diadalát hozta. Majd elégedetten hozzátette: „Az SPD minden erőfeszítése ellenére, még rosszabb eredményt ért el, mint 1994-ben”. Ő a hétvégi sikereket egy Bajorországból érkező, hatalmas lökésnek, segítségnek érzi az unió számára a parlamenti választások szempontjából. Úgy vélte, hogy ennek a sikernek országos politikai szinten egyértelmű jelzés értéke van, vagyis a célegyenesben a CDU-CSU felzárkózását vetítheti előre - a hónapok óta jelentős előnnyel vezető SPD mellé. A jelenlegi kancellár úgy véli, hogy a bajor választásokat a szeptember végi megméretés próbájaként lehet felfogni. Peter Hintze CDU-főtitkár szerint is egyértelmű jelzés a bajor eredmény: „A választópolgárok szívesen támogatnák újból az uniót”- jelentette ki Hintze az ARD egyik reggeli műsorában. Számára is gyógyír volt az a tény, hogy az emberek megbíznak bennük, és ezzel egyidejűleg elutasítják az úgynevezett „vörös-zöld” (SDP-Zöldek) szövetséget.
Miközben a Keresztényszocialista-Kereszténydemokrata Unió örömmámorban úszik, az igazsághoz nem árt hozzátenni, hogy két szélsőjobboldali párt (a DVU és az NDP) nem indított a hét végén jelöltet. Ehelyett arra bíztatták híveiket, hogy a CSU-ra voksoljanak. A CSU tehát nem csupán saját magának, hanem részben az említett két kis pártnak is köszönheti, hogy szavazati arányát a négy évvel ezelőttihez képest valamelyest növelni tudta. Ezek a nem elhanyagolható tényezők jócskán megtéveszthetik a mostani győzteseket, ugyanis a szélsőjobboldali pártok országos szinten nem fognak távol maradni a jelölőlistáktól. Valamint ezek a radikális pártok érzik, az ország belső problémáinak növekedését kihasználva, most hatalmas esély kínálkozik számukra az országos szintű politikába való beleszólásra. Megfigyelők szerint hiába szavazott a bajor választópolgárok 42 százaléka a CSU-ra, országos szinten csak 30 százalékuk gondolja azt, hogy az unió Németország problémáit is orvosolni tudja. Másrészt miközben 53 százalék Stoibert választotta, Kohlt csak 28 százalék szeretné továbbra is kancellárként látni. Továbbá a CDU beleesett abba a hibába, amit a közvélemény nem igazán kedvel: a különböző (országos és tartományi) politikai síkokat összekeverte egymással.
Jól tudja ezeket a tényeket a nagy ellenfél Gerhard Schröder, valamint pártja is. Jóllehet ez alkalommal elbuktak, elvesztettek egy csatát, ennek ellenére optimisták, bizakodóak. Hiszen ahhoz, hogy a kormánykoalíció és az SPD versenyfutásában országos szinten fordulat álljon be, a CSU-nak az 1994. évinél sokkal jobb eredményt kellett volna produkálnia. Schröder beismerte ugyan, hogy a bajor választások a szociáldemokraták számára „nem teljesítették teljesen a hozzájuk fűzött reményeket”, de hozzátette azt is, hogy le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat és gyorsan el kell felejteni az egészet. Tagadta viszont, hogy a gyenge szereplés miatt fel kellene forgatni a párt választási hadjáratát, és elmondta, hogy a kampány kezdete óta hangoztatott program súlypontjai továbbra is a munkanélküliség csökkentése; a dolgozó tömegek terheit mérséklő, korrektebb adórendszer bevezetése, valamint a keleti tartományok gazdasági segítségének fokozása. Az SPD-nek most erőteljesen harcolnia kell, „semmi sincs lefutva” - hangoztatta a párt kancellárjelöltje, aki ismét televíziós vitára hívta ki Helmuth Kohlt. Annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy a parlamenti választásoknál más lesz a helyzet; azok az SPD javára fognak eldőlni. Franz Müntefering, a párt gazdasági vezetője sem látja másképp: ő a vereség ellenére a „győzelem felé vezető úton” látja csapatát, és kijelentette, hogy változatlanul hatalmas elszántsággal és jókedvvel tekintenek szeptember 27-re. Biztos abban, hogy az emberek különbséget tudnak tenni a tartományi- és az országos politika között, és inkább a még új ígéreteket hangoztató, a problémák orvoslására jobb receptet kínáló Schröderbe vetik bizalmukat. Még a szászországi kereszténydemokrata miniszterelnök, Kurt Biedenkopf is osztja Müntefering nézetét. A Középnémet Rádiónak adott interjújában őrültségnek tartotta, hogy egy tartományi választás jelentőségét országos szintűre emeljék.
A pártok másfél héttel a választások előtt stabilizálták szavazóbázisukat, jelentette az egyik közvélemény-kutató intézet (Forsa), hozzátéve, hogy másfél héttel a választások előtt még soha nem vezetett ekkora előnnyel a kihívó a hivatalban lévő kancellár előtt. Oscar Lafontaine, az SPD pártelnöke is határozott álláspontra bíztatta a német választópolgárokat: „Akik változásokat szeretnének, menjenek el szavazni”.
A következő hetek mindenesetre választ adnak arra a kérdésre, hogy a tartományi uniós eredmény előhírnöke volt-e a „nagy választásoknak”, vagy csak egyszerűen a négy évente szokásos bajor sikert könyvelhette el a CSU.