Hetek - II. évfolyam, 38. szám, 1998. szeptember 19

Mindenképpen jelzésértékű az szja egyházaknak átutalt egy százalékának megoszlása, de ma még messzemenő következtetéseket nem lehet ezen adatokból levonni - állítják a Heteknek nyilatkozó vallásszociológusok. Az bizonyos - mondják -, hogy egyfajta vallási szavazásnak is tekinthető e kismértékű adóátutalás.

Kamarás István vallásszociológus, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanára elmondta: érdekes lett volna a sorrenden kívül azt is tudni, hogy az egyes felekezetek adományozói az ország mely területein élnek, illetve, hogy milyen típusú településeken: falun vagy városban-e. Kamarás szerint éppen ilyen indokok alapján a felajánlásokból készített összehasonlítás némileg torzít. A szociológiai kutatások ugyanis az egyes felekezetek tagságának össze-tétele között jelentős eltéré-seket állapítottak meg. Míg - ahogy a felajánlásokból kide-rül - a negyedik legnagyobb felekezet, a Hit Gyülekezete összetételében jelentős a 4o, illetve 3o év alatti, az országos átlagnál magasabban képzett aktív kereső, addig a katolikusok és a reformátusok általában alacsonyabban képzettek. Korosztályuk az előzőhöz képest idősebb, tagjaik között több a nyugdíjas, valamint adóbevallást nem készítő mezőgazdasági munkás. Tehát nem minden katolikus rendelkezett a maga 1 százalékáról.
Kamarás István azt is elmondta, hogy két - egyébként nehezen összehasonlítható - vallási közösség gyarapodik legjobban: a Hit Gyülekezete és a Jehova Tanúi. Ez utóbbihoz tartozó hívek viszont valószínűleg a tényleges létszámuknál alacsonyabb arányban rendelkeztek adójuk egy százalékáról.
Tomka Miklós katolikus vallásszociológus szerint is leginkább a katolikus egyház szempontjából torzít az idei kimutatás, mivel a falusi katolikusok közül sokan egyfajta tudatlanságból nem éltek ezzel a lehetőséggel. Egyébként álláspontja szerint két véglet van ezen a területen az egyházak között. Az egyik a „fiatal” Hit Gyülekezete, amelynek tagjai rendkívül tudatosan éltek a lehetőséggel. Ez az egyház erősen koncentrált a feltörekvő, tűrhető jövedelemmel rendelkező lakosság, értelmiség között. A másik a már említett falusi katolikusok, illetve reformátusok, akik ennek sok tekintetben ellenkezői: sok a nem adózó nyugdíjas köreikben.
Érdekes a különbség a református és a katolikus egyház között is. Ez utóbbi tagságának összetétele fiatalabb korosztályúnak tekinthető az előzőhöz képest, mégis úgy tűnik, az előzetes becslések szerinti helyzettől a katolikusok maradtak le. Tomka úgy véli, a kisegyházak számának növekedése még nem jelenti azt, hogy átalakult a hazai vallásszerkezet. Az európai trendeket látva azonban, nevezetesen azt, hogy a vallási pluralizmus miatt sokszínűbb a vallási térkép, várhatóan Magyarországon is további növekedés előtt állnak az új vallási mozgalmak. Ez persze magában hordozza az új felekezetek létrejötte, megerősödése mellett azok esetleges bukását is. Európa történelme sok példát szolgáltat az utóbbi esetekre is. Szerinte ezért csak történelmi távlatból lehet az ilyen kérdéseket vizsgálni.